Grönland északi része ma a hó és a fagy birodalma, ám nem volt ez mindig így. A Koppenhágai Egyetem és a Cambridge-i Egyetem kutatói azonban a talajból kivont genetikai minták alapján megállapították, hogy a területet korábban gazdag állat- és növényvilág uralta.
A Nature-ben megjelen publikáció szerint a tudósok elefántszerű masztodonok, rénszarvasok és libák genetikai nyomait találták meg, amelyek nyír- és nyárfák között éltek. Emellett tengeri élőlényeket, köztük patkórákokat és algákat találtak ott.
A BBC beszámolója szerint mostanáig nehéz volt megnézni, hogy milyen volt ez a régió kétmillió évvel ezelőtt, az ebből az időszakból származó állati kövületek ugyanis rendkívül ritkák. A Kap København nevű területről – ahonnan a mostani mintákat is vették – mindezidáig egy nyúlfogat és egy ganéjtúró bogár kövületét sikerült csak felfedezni.
Benjamin, az erészenyesfarkas utolsó élő példánya 1936 szeptemberében halt meg egy németországi állatkertben. Az eddig ismert utolsó videót 1935 márciusában készítették róla.
A csapat most a környezeti DNS (eDNS) vizsgálatával kezdett foglalkozni. Ez olyan genetikai anyag, amely kiválik a növényekből és az állatokból – például bőrsejtekből vagy ürülékből – majd felhalmozódik a környezetükben. Ez egy olyan technika, amit ma már széles körben alkalmaznak a természetvédelemben. Egyetlen csepp tengervíz például felfedheti az összes ott élő élőlényt, még akkor is, ha magát az állatot például nem látjuk.
A kutatók Grönlandon talajmintákat használtak, hogy megtudják, milyen volt a terület 2 millió évvel korábban. Kiderült, hogy egy erdei ökoszisztéma volt jelen a területen, a fák között sarkvidéki cserjék, gyógynövényeke, páfrányok és mohák telepedtek meg. Ugyanakkor a rágcsálók és libák között a masztodon DNS-e meglepetés volt. Kétmillió éve az éves középhőmérséklet 11–19 Celsius-fokkal volt melegebb, mint manapság.
Bár első hallásra ijesztő lehet, hogy ezernél is több rovarfaj DNS-ét fedezték fel különböző teákban, ez valójában jó hír a természetért aggódok számára.
A DNS kinyerése és szekvenálása nem volt egyszerű feladat, a csapatnak évekbe telt, mire kidolgozták ezt a technológiát. Korábban úgy gondolták, hogy a genetikai anyag nem is képes ilyen hosszú időn át túlélni. A kutatók úgy vélik, hogy a DNS és a talaj közötti kémiai reakció lelassította a DNS lebomlását.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.