Azt eddig is tudni, vagy legalábbis sejteni lehetett, hogy ha a globális felmelegedés miatt összeomlanak az óceáni áramlatok, az nem jelent túl sok jót az emberiségre nézve, egy új kutatás azonban azt is feltárta, hogy már magának a lassulás folyamatának is beláthatatlan következményei vannak.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói a Nature Communications című tudományos lapban arról írnak, hogy az óceáni áramlatok gyengülése – lassabb keringése – növelheti a légkör szén-dioxid-koncentrációját, felgyorsítva ezzel a globális hőmérséklet növekedését és a bolygó pusztulását.

A BGR azt írja, a szakemberek úgy vélték, hogy az áramlatok lassabb keringése miatt ugyan az óceánok kevesebb szén-dioxidot kötnek meg, ám kevesebb is szabadul fel az óceán mélyéről. A két dolog nagyjából kiegyensúlyozná magát, ám az MIT szakemberei szerint nem ez a helyzet: ha a keringés tovább lassul, akkor még több kerülhet a felszínre az üvegházhatást fokozó gázból. Emiatt még gyorsabb ütemben olvadhatnak a sarki jégsapkák, a tengerszint emelkedése miatt pedig egyre több partot önt majd el a víz.

A fokozott kibocsátást az okozhatja, hogy az óceán mélyén felborul az egyensúly. Normál esetben az áramlat tápanyagban gazdag vizet hoz fel a felszínére az Antarktisz körül, a fotoszintetizáló mikrobák pedig elfogyasztják annak egy részét, így szabályozva, hogy mennyi szén-dioxid kerüljön a légkörbe. Azzal azonban, hogy csökken a tápanyag feláramlása, alacsonyabb lesz a biológiai aktivitás, aminek köszönhetően az eddiginél több gáz kerül a légkörbe.

A kutatók szerint az eredmény felborítja mindazt, amit eddig az óceánokról tudtunk, így a jövőben sokkal proaktívabbnak kell lennünk a kibocsátás csökkentésében, hogy ne következhessen be még nagyobb baj.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.