Megcsinálták a habot, ami kiszűri a vízben lévő mikroműanyag 99,9 százalékát
Kínai kutatók a pamutban lévő cellulóz, valamint a tintahalak csontjában lévő kitin segítségével olyan anyagot fejlesztettek, ami segíthet megtisztítani a szennyvizet a mikroműanyagtól.
HVG
A környezetszennyezés miatt a mikroműanyagok a világ minden részén megtalálhatók az északi-sarkvidéktől egészen az emberi szervezetig. A súlyos környezet- és egészségkárosító hatása miatt a tudósok igyekeznek kitalálni, miként lehetne kiszűrni a környezetből az anyagot, de ez legalább annyira nehéz feladat, mint kivonni a légkörből a szén-dioxidot.
A kutatók szerint a probléma megoldását nehezíti, hogy a már a környezetben lévő műanyag hulladék tovább fog töredezni, és összesen 4,6 milliárd tonna mikroműanyag keletkezhet. A Wuhani Egyetem kutatói azonban most találtak egy lehetséges megoldást a helyzet orvoslására.
A Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent publikáció szerint egy olyan szivacsszerű habot kísérleteztek ki a szakemberek, ami képes megszűrni a vizet, és kiszűrni az abban található mikroműanyag 98–99,9 százalékát. Az anyag a kutatók szerint környezetbarát, vagyis az óceánban lebegve nem pusztítaná el a víz felszíne közelében élő baktériumokat és egyéb élőlényeket. Ugyanakkor – írja az IFLScience – erre elvileg nem is kerülne sor, a megoldást ugyanis a szennyvíz szűrésére használnák, vagyis még azelőtt megszűrnék a mikroműanyagot, hogy az kijutna a környezetbe.
A Birminghami Egyetem kutatói szerint felerősítik egymás negatív hatásait a mikroműanyagok és az örök vegyi anyagok, amelyek már külön-külön is komoly veszélyt jelenthetnek az ember egészségére.
A Ct-Cel nevű fejlesztés a természetben előforduló két anyagot egyesít: a pamutban lévő cellulózt, valamint a tintahalak csontjában is megtalálható kitint. A kettőt sikerült úgy összedolgozni, hogy a molekulaszerkezetének köszönhetően képes magába szívni a mikroműanyagot. A tesztek és a számítógépes szimulációk alapján ez három módon is megtörténhet:
fizikailag,
elektrosztatikus vonzással vagy
molekuláris kölcsönhatással
köti meg a szennyeződést.
A Ct-Celt ezután négyféle vízben is letesztelték – öntözéshez használt vízben, tóban, állóvizekben és a tengerparton –, és azt találták, hogy még a negyedik felhasználási ciklus után is 95 százalékos volt a hatékonysága.
A kutatók bíznak abban, hogy a fejlesztés skálázható is lehet, vagyis nagyobb méretben is elő lehet állítani, hogy még több mikroműanyagot legyen képes befogni. Más kérdés, hogy ez sajnos továbbra sem oldja meg a talajba bekerülő mikroműanyagok problémáját.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.