szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A New Horizons a galaktikus pólus felé, a sötét égbolt felé fordulva végzett méréseket, amikor különleges adatokat rögzített.

Váratlan felfedezést tett a NASA űrszondája, a New Horizons a Földtől távol, miután műszereit több mint 200 órán át a galaktikus pólusoknál lévő sötét égbolt felé fordította. A kutatók azt találták, hogy a háttérfény sokkal világosabb, mint arra számítani lehetett, és egyelőre nem lehet tudni, hogy ezt mi okozza. Az erről szóló tanulmány az arXiv preprint szerveren jelent meg.

A NASA 2006 januárjában indította útjára a New Horizons űrszondát, hogy közelről tanulmányozza a Plútót. Miután a küldetésével 2015-ben végzett, tovább sodródott a Kuiper-övben kifelé a Naprendszerből, a NASA ezért már jó előre, 2011-ben elkezdte keresni, hogy milyen célpontokat tudna majd vizsgálni a Plútó után. Végül az Arrokoth nevű aszteroidára esett a választás, amit 2014. június 26-án fedezett fel a Hubble űrtávcső.

Ezt a célpontot végül 2019-ben érte el, majd miután ott is végzett, tovább gyűjtötte az adatokat a Naprendszerről és a galaxisról. A New Horizons jelenleg nagyjából 61 csillagászati egységre van a Földtől, ami a Nap–Föld távolság 61-szeresének felel meg. A kutatók arra jutottak, hogy ilyen távolságra a Naptól a szerkezet műszerei zavartalanul tudják rögzíteni a kozmikus ultraibolya háttérsugárzást. A megfigyelésből következtetéseket lehet levonni például a világegyetem tágulására, vagy a galaxisok evolúciójára vonatkozóan.

Váratlan dologra bukkant a NASA a Naprendszer szélénél

A NASA New Horizons űrszondája ott észlelt nagyobb mennyiségű port a Naprendszer szélén lévő Kuiper-övben, ahol minden eddigi számítás szerint nem kellene lennie.

Amikor az egység 2023-ban 57 csillagászati egységre volt a Földtől, a szakemberek 200 órán át tartó expozícióval készítettek felvételt a Tejútrendszer pólusairól, távol a galaxis fényes középpontjától. Az adatokat vizsgálva, majd az űrhajóból származó jeleket korrigálva a csapat váratlan dolgot fedezett fel: a sötétnek tűnő égbolt, amelyet az ultraibolya fény háttérszintjének mérésére használnak, sokkal világosabb a vártnál a vizsgált frekvenciákon. Valójában körülbelül kétszer olyan fényes, ilyen fényességet pedig olyan, a tudósok által ismert forrásoktól lehetne várni, mint például a szuperóriás O és B típusú csillagok.

A kutatók úgy vélik, hogy a galaxisban vagy a Tejútrendszeren túli univerzumban több nagy energiájú ultraibolya fényforrás van, mint amennyiről eddig tudtak. Jelenleg viszont még nem tudni, mi lehet a fény forrása. Erre legkorábban a 2030-as években derülhet fény, a NASA ugyanis 2030-ban indítja majd útnak az UVEX (UltraViolet EXplorer) nevű szerkezetet, ami ezt a fajta sugárzást méri – írta az IFLScience.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!