Hogyan lehet bizonyítani, hogy egy szín nem az, amit a művész állít róla, amikor ez a szín tulajdonképpen nem is látható? Az olo-ról van szó, amelynek híre a közelmúltban járta be a világot.

A Kaliforniai Egyetem és a Washingtoni Egyetem kutatói egy új technológiát bevetve lézerfény segítségével stimulálták kísérleti alanyaik retinájának egyes fotoreceptor sejtjeit. Ilyen hatás amúgy sosem éri a szemet, így nem meglepő, hogy az eredmény is egészen különleges volt: a kísérletben részt vevők színérzékelése túllépett a természetes határokon, és egy olyan színt láttak, amit rajtuk kívül senki más sem láthatott még. Ezt a színt nevezték el a kutatók olónak. (Az olo a bináris 010 számkombinációját idézi, ami utal a kísérlet lebonyolítására). Akik látták, azaz az öt kísérleti alany, példátlanul telített kékeszöldről számoltak be, sőt egyikük a pofátlan jelzőt is használta a színre.

Úgy tűnik, máris akadt valaki, aki meglátta az üzletet ebben a kísérletben. Stuart Semple-ről van szó, egy színekben utazó művészemberről, aki korábban már olyan feketét készített (a legfeketébb feketét), amely képes elnyelni a látható fény 99,9 százalékát, megalkotta a legrózsaszínebb rózsaszínt és a nevéhez fűződik a valaha volt legfényesebb fehér előállítása is. Semple most azt állítja, hogy reprodukálta azt a bizonyos olo színt.

„A kutatók új színt fedeznek fel, és én máris hozzáférhetővé teszem a művészek számára” – írta egy Instagram-bejegyzésben. „Lehet, hogy a tudósokat nem érdekli új színfelfedezésük művészi felhasználása, de engem igen. Ezért dolgoztam egy egész éjjel azon, hogy elkészítsem az olo-t, ami most YOLO (you + olo) néven meg is vásárolható” – teszi még hozzá, és persze megadja weboldalának linkjét is.

Stuart Semple

A művész a Dezeennek azt is elárulta, hogy a tudományos cikkben részletezett spektrális információkat használta fel, mielőtt a pigmenteket különböző anyagokkal kombinálta volna. A nagyfrekvenciás pigmentek és fehérítők speciális keverékét úgy állította össze, hogy a vizuális élmény specifikus hullámhosszainak stimulálására szolgáljon. „Amit kaptam, az egy nagyon furcsa fényes kékeszöld” – mondta, és úgy jellemezte a Yolot, mint az olo lehető legközelebbi fizikai utánzatát.

Stuart Semple

A festék amúgy nem olcsó, 10 ezer angol fontba (azaz közel 5 millió forintba) kerül egy 150 ml-es tégely, azonban a művészek jóval olcsóbban vásárolhatják meg. Hogy Semple kedvet csináljon hozzá, azt is kifejti, hogy lehetetlen lefényképezni vagy megjeleníteni a képernyőn a színélményt, így amíg ez a szín nincs valakinek a kezében, addig el sem tudja képzelni.

Van viszont egy elég nagy probléma mindezzel. A kutatók ugyanis azt állítják, hogy az olo szín kizárólag az ő lézeres kísérletükkel reprodukálható. „Lehetetlen olyan színt létrehozni, amely megfelel az olónak” – mondta Austin Roorda, a Berkeley-csapat egyik kutatója a The Guardiannek. Az a módszer, amellyel az emberi szemet az olo látására késztetik, az egy speciális és bonyolult lézeres beavatkozás, és ez azt jelenti, hogy ez a bizonyos szín soha nem létezhet igazán a való világban. Semple-t könnyen megvádolhatják azzal, hogy pusztán egy világos kékeszöld festéket árul, és a közelmúltban végzett kísérlet során előállítottal azonos színként forgalmazza.