Megfigyelték 164 gorilla viselkedését, az eredmény az emberi viselkedésre is rámutat

Az emberi kapcsolatok meglehetősen komplexek lehetnek, de úgy tűnik, a gorillák esetében sincs ez másként. A Zürichi és Exeteri Egyetem tudósai 164 ruandai gorillához tartozó adatot vizsgáltak meg – amelyet 20 éven át gyűjtöttek a szakemberek –, ebből pedig jól ki lehetett olvasni, hogy milyen előnyei és hátrányai lehetnek a gorilláknál a társas kapcsolatoknak.

A tanulmány a ruandai Volcanoes Nemzeti Parkban élő gorillák megfigyelésein alapul, ahol az emberszabású majmok általában körülbelül 12 fős csoportokban élnek egyetlen domináns hímmel – számolt be róla a The Guardian. A kutatók arra jutottak, hogy a társas kapcsolatok előnyei és hátrányai a csoportok méretétől függően változtak, és eltérőek voltak a hímek és a nőstények esetében.

A kis csoportokban élő barátságos nőstények nem betegedtek meg túl gyakran, de kevesebb utódjuk született, míg a nagy csoportokban lévő egyedek gyakrabban voltak betegek, ugyanakkor magasabb volt náluk a születési arány is. Eközben az erős társas kötelékekkel rendelkező hímek gyakrabban betegedtek meg, de kisebb valószínűséggel sérültek meg a verekedésekben.

Robin Morrison, a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban megjelent tanulmány vezető szerzője és a Zürichi Egyetem vezető kutatója szerint az, hogy az erős és stabil társas kapcsolatok a hímeknél több, a nőstényeknél kevesebb megbetegedéshez vezetnek nem magyarázható egyszerűen azzal, hogy a társas kapcsolatok nagyobb betegségkockázattal járnak.

A szakember szerint lehetséges, hogy a hímek azért fordítanak több energiát a szoros társas kapcsolatokra, mert meg kell védeniük a nőstényeket és az utódokat, az ebből fakadó stressz azonban gyengítheti az immunrendszerüket.

Morrison szerint az egyik legnagyobb meglepetést az okozta, hogy mennyire sokféle karakter fért bele a csoportba. „Vannak olyan gorillák, amelyek meglehetősen békések, és nagyon ritkán verekednek, de mégis tekintélyt parancsoló szerepet töltenek be a csoportban” – nyilatkozta a The Guardiannak.

Az egyik ilyen vizsgált Gorilla a Titus nevű példány volt. Ő egy ezüsthátú felnőtt hím gorilla, akinek apját és sok más csoporttagját orvvadászok ölték meg, és csupán négyéves volt, amikor az anyja meghalt. Titus már 15 éves korában csoportja domináns hímjévé vált, és szokatlan vezetői „stílussal” rendelkezett: kivételesen gyengéd és nyugodt volt. Ez a tulajdonsága vonzóvá tette őt a nőstények számára, és hozzájárult ahhoz, hogy 20 évig domináns hím volt a csoportjában.

Titus és lánya.

University of Exeter

Egy másik gorilla Maggie volt, aki a legmagasabb rangú nőstény volt a csoportjában. A kutatók azt találták, hogy ő volt az, aki a leggyakrabban volt agresszív, ugyanakkor rendszeresen nyújtott baráti segítséget is – például a tisztálkodásban.

A megfigyelések szerint Maggie gyakran viselkedett védelmezőként, és amikor a csoport domináns híme elpusztult, ő vette át a csoport vezetését addig, amíg egy szomszédos csoporttal nem egyesült az övé.

Morrison szerint ezek az eredmények az emberi kapcsolatokra is fényt tudnak deríteni: például arra, hogy miért kedvelik egyesek annyira a társasági életet, mások pedig miért húzódnak annyira vissza. A kutatás eredménye ugyanakkor azt mutatja: vannak, akik egyedül is nagyon jól boldogulnak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.