Március 6-án landolt a Holdon az Intuitive Machines második leszállóegysége, az Athena, ám a cég első küldetéséhez hasonlóan ebben az esetben is az oldalára dőlve érkezett meg a szonda, mely egy magyar műszert is vitt a Holdra.

Az űrszonda a tervezett leszállás helyétől 250 méterre, egy sekély, sötét kráterben landolt, és ezzel a sorsa is megpecsételődött: 7 nap helyett csupán 12 órán át tudott működni. Eddig azonban nem volt ismert, hogy mi vezetett a szerencsétlen landoláshoz – az Intuitive Machines friss jelentése azonban már válasszal szolgál erre.

Mint a SpaceNews kifejti, a cég három tényezőt nevezett meg, melyek befolyásolták a holdra szállást. Az első a leszállóegység lézeres magasságmérőjével kapcsolatos, mely a landoláskor segítette (volna) a felszíntől való távolság mérését. „Az ereszkedés utolsó szakaszában jelzavart és -torzulást tapasztaltunk, ami ellehetetlenítette a magasság pontos mérését” – magyarázta Steve Altemus, a cég vezérigazgatója.

Az Intuitive Machines okolja a Hold déli sarkvidékén uralkodó körülményeket is. Altemus szerint „alacsony a szöge” ott a napfénynek, ez pedig a domborzat sajátosságaival együtt „kiterjedt árnyékokat és rossz fényviszonyokat” okoz, melyek kihívás elé állították a leszállást segítő rendszereket.

A harmadik ok a cég szerint, hogy az Athena leszállóegység nem tudta alacsonyabb magasságban felismerni a holdi krátereket. Az Intuitive Machines a NASA Lunar Reconnoissance Orbiter nevű holdszondájának fotóira támaszkodott, hogy segítse az Athena optikai navigációs rendszerét az ereszkedés alatt – a gond, hogy ezeket a fotókat 100 kilométeres magasságban készítették. Emiatt pedig nem tudták pontosan megbecsülni, hogyan jelenhetnek meg az egyes kráterek alacsonyabb magasságban.

A cég azonban nem adja fel. Levonták a következtetéseket, és már készülnek a harmadik leszállóegység indítására, amit várhatóan 2026-ban bocsátanak fel – jegyzi meg a Gizmodo.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.