Mária Terézia az asztalra csapott, az oroszok segítettek, a Szent Jobb hazatért
Így vált kiemelt egyházi és állami ünneppé augusztus 20.
A fogantatás során az emberi embrió méhbe való beágyazódásáról már most is jó néhány dolgot ismer a tudomány. Ilyen például az, hogy ez a kis sejtcsoport olyan enzimeket állít elő, amely segít lebontani a méh nyálkahártyáját, hogy be tudjanak ágyazódni a megfelelő helyre. Emellett a sejtések szerint ehhez valamilyen erőhatás is párosul, ami ugyanezt a folyamatot segíti elő.
A témával foglalkozó kutatásoknak azonban van egy hátráltató tényezőjük. Eddig csak pillanatfelvételek készültek a folyamatról, méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy az emberi testbe „bejutni” és ott valós időben rögzíteni a folyamatot gyakorlatilag lehetetlen. Nem mellesleg az ezen a területen végzett kutatások nagy része a biokémiai és genetikai szinten zajló folyamatokra összpontosított, így jelentős hiányosságok vannak a folyamat mögött meghúzódó mechanikai erők megértésében. Ebben segíthetnének a fent említett valós idejű megfigyelések.
A Katalán Biomérnöki Intézet tudósainak most sikerült leküzdeniük ezt az akadályt: a világon elsőként tudták valós időben rögzíteni a folyamatot. Az erről szóló publikáció a Science Advances című tudományos lapban jelent meg.
A tudósok egy szintetikus méhnyálkahártyát hoztak létre, amelyen valós időben tudták leképezni, ahogy az embriók beágyazódnak. Természetesen ez továbbra sem jelent egy szervezeten belüli megfigyelést, de a mostani vizsgálat a második legjobb módszer arra, hogy megértsék, mi zajlik le ilyenkor.
A kutatók felfedezték, hogy az embriók a saját mozgásukat elősegítő erőt fejtenek ki, hogy lényegében helyet csináljanak maguknak a méhben.
Samuel Ojosnegros, a tanulmány vezető szerzője szerint ezekre az erőkre azért van szükség, mert az embrióknak képesnek kell lenniük behatolni a méh szövetébe, és teljesen integrálódni vele. Ez egy meglepően invazív folyamat. Bár közismert, hogy sok nő hasi fájdalmat és enyhe vérzést tapasztal a beágyazódás során, magát a folyamatot korábban soha nem figyelték meg.
Az embrió minden valószínűség szerint a külső erőhatásokra reagál. Bár a szervezeten belüli megfigyelés nem lehetséges, jó eséllyel az összehúzódások azok, amelyek befolyásolhatják az embrió beágyazódását.
A tudósok szerint mivel a vetélések 60 százaléka a beágyazódás sikertelensége miatt történik meg, így ennek a folyamatnak a megértése rendkívül fontos ahhoz, hogy a jövőben az orvostudomány még nagyobb arányban tudjon segíteni a fogantatásban – összegez az IFLScience.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
