Cikksorozatunk eddigi részeiben foglalkoztunk már a kisgyerekkel feljavított egzotikus nyaralás, zöld hétvége és versenyszerű otthonülés témájával, ám mindezek kalandpotenciálja eltörpül a többgenerációs csúcshódítás mellett.

Jelen esetben hegymászás alatt nem a hófödte csúcsok vagy a kopár sziklabércek meghódítására gondolunk, hanem a kicsit extrémebb kirándulásokra, ahol a kitaposott ösvény néha sziklás terepre vált, ahol a lankák meredek emelkedőkbe csapnak át. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mit keresnek a gyerekek a magashegységekben, azonban a válasz egyszerű: pont azt, amit mi. A kalandot és az újdonságot, a perspektívát és a kihívást.

Talán elsőre őrültségnek hangzik tipegő gyerkőcökkel nekivágni a hegyeknek, pedig nem az. Egyszerűen ott mások a játékszabályok, amiket ha elfogadunk és rákészülünk az útra, életre szóló élményeket szerezhetünk. Nem csak magunknak, hanem a gyerekeknek is. És még ha el is felejtik az egészet, akkor is elkezdjük beoltani őket azzal a megfizethetetlen értékű szérummal, amit úgy hívnak: kalandvágy.

Nem veszélyes ez?

Kundermann Balázs

Meghatározó élmény, amikor az ember az Annapurna csúcsai által határolt Szentélybe felvezető trekkingtúra útvonalán háromgyerekes családdal fut össze. A legidősebb csemete sem lehet több 4 évesnél. Az egyik sétál, a másikat az apa, a legkisebbet pedig nepáli vezetőjük cipeli háti hordóban. Persze nem ajánlott egyből a Himalájában kezdeni, kövessük a fokozatosság elvét, ne törjünk egyből a felhőbe burkolózó csúcsokra, hanem kis lépésekként szoktassuk hozzá magunkat és a családot a környezethez. S aki a Bakony vagy a Börzsöny lekoptatott csúcsain már túl van, azoknál vadabb, csipkézettebb helyre kívánkozik, ne habozzon. Pakolja össze a gyerekeket és irány a Kárpátok vagy az Alpok. Mert ott sem veszélyesebb, csupán nagyobb odafigyelést igényel a ráhangolódás.

Hova menjünk?

AFP / Christophe Simon

Európa negyedét szabdalják hegységek és közülük sok a magashegység, azaz csúcsai jóval 1500 méter fölé nyúlnak. Rögtön itt a szomszédban fekszik a világ legkisebb terülten fekvő magashegysége, a Kárpátok hegyvonulatába tartozó Magas-Tátra. Megközelíthető autóval, de vonattal is csupán fél nap odajutni. Számos túraútvonalat követhetünk és kisebb erőfeszítés árán gyorsan juthatunk 2000 méter közelébe. Vagy forduljunk nyugati irányba és kapaszkodjunk fel a közeli Schneeberg tetejére. Ha nem terveztünk hosszú gyaloglást, mehetünk fogaskerekű vasúttal is. Így alig 300 méter szintemelkedés kell legyőznünk, hogy elérjük a 2075 méteres csúcsot. Esetleg irány a szinte mediterrán Szlovénia. A Júliai-Alpok kevésbé felkapott részei közé tartoznak a Bohinji tavat kifliként körülölelő hegyek, ahol hosszabb időre kiszakadhatunk a mindennapokból, miközben térerőben szegény vidéken küzdjük fel magukat kétezer méteres magasságba.

Hány éves kortól?

Kundermann Balázs

Akár már fél évesen vihetjük őket, azonban velük még ne térjünk le a kijelölt útvonalról, esetleg olyan helyet célozzunk meg, ahol kiépített fapallózat vagy lépcsők segítik az előrehaladást. A kicsiket merevítés nélküli babahordozóban vagy kendőben kössük magunkra. Ők nem sokat fognak fel még a túrából, de friss levegőt szívnak és a napsütötte hegyi legelőn leterített pokrócon egész jól el tudnak majd mocorogni. Másfél éves kortól aztán elkezd kinyílni a világ, megindulnak és mennek megállíthatatlanul. Ne fogjuk vissza őket, mégis figyeljük minden lépésüket, mert könnyen veszélyes terepre tévedhetnek. Az elem náluk még viszonylag hirtelen merül le, ilyenkor jön jól a masszívabb háti hordozó, ahol elszundikálhatnak a következő kalandig. Ezek a merev vázas szerkezetek akár 20 kilóig is terhelhetőek, az afölötti gyerekek pedig legjobb, ha gyalogolnak. Egyébként is, ha elég korán kezdjük, iskolás korukra úgy megedződnek, hogy alig győzzük majd tartani velük a lépést.

Mit vegyünk fel, mit adjunk rá, hogy készüljünk?

Ugyanúgy rétegesen ruházzuk fel a gyerekeket, mint saját magunkat. Legyen mindig mit levenni és hirtelen magunkra kapni. Hiába süt induláskor a nap, ezer méterrel magasabban akár 15 fokkal is lehet hidegebb. Úgy készüljünk, hogy egyetlen nap alatt több évszakot is végigjárunk. Jöhet hideg és meleg, eső vagy szél, de akár havazhat is. Azaz legyen nálunk napszemüveg és esőkabát, meleg sapka és rövidnadrág, meleg ellen fejfedő, eső ellen a babahordóra erősíthető tető. A tipegőknek elég a kényelmes, zárt cipő, nem kell még bakancs, de mihelyst folyamatosan tudnak már gyalogolni érdemes beszerezni egy párat. Tartja a bokát az egyenletlen terepen és megvédi a lábfejet mindenféle sérüléstől. Ugyanez vonatkozik a felnőttekre is, ha más nem, a bakancsunk legyen bepróbált és megbízható. Valamint jó ha viszünk magunkkal egy pár túrabotot. Ereszkedés közben támaszaink lehetnek, biztonságérzetet adnak, térdeink pedig meg fogják köszöni, hogy nem csak rájuk terheltük a gyereknyi pluszsúllyal megnövelt testtömegünket.

Hol aludjunk, mit együnk?

Kundermann Balázs

Amíg a gyerekek nem érik el a kisiskolás kort, alapvetően egy napos hegyi túrára készüljünk. Így csak a legszükségesebb dolgokat kell magunkkal cipelni, este pedig mindig visszatérhetünk a megszokott bázisra. Kicsik esetében mindenképpen ragaszkodjunk a kőszálláshoz, azonban ha nagyobbak a csemeték és próbálták már, mehet a kempingezés. Viszont ebben az esetben is jó B tervvel készülni. Nincs annál rosszabb, mint nedvesen és átfázva forgolódni a sátorban és várni a hajnal érkezését.
A túra során azt együk, ami jól esik. Hogy itthonról visszük magunkkal, vagy a helyszínen vesszük csupán preferencia kérdése, ami viszont lényeges, hogy finom és tápláló ételeket pakoljunk. Gyors energiaforrást biztosító, szárított gyümölcsökből és magvakból álló keverék mindig legyen a hátizsákban. Kellenek még előre elkészített szendvicsek, friss zöldség és gyümölcs de ne maradjon ki a jutalom csokoládé sem. Meg sok-sok víz. Több, mint amennyire gondolunk. Legalább két liter fejenként. Nincs annál rosszabb, mint azt tudva szomjazni, hogy még órákra van a következő vízvételi lehetőség.

Mire kell odafigyelni?

Kundermann Balázs

Semmiképpen se vállaljuk túl magunkat. Ha nincs pár éves túrázási tapasztalat a hátunk mögött, lehetőleg ne a legkitettebb szakaszoknak vágjunk neki. Azt se feledjük, hogy a hátizsákkal ellentétben a hátihordozó súlya a túra végére sem csökken. Inkább hangosabb lesz. A csúcs elérése még csak a kirándulás fele, le is kell jönni onnan. Az ereszkedés pedig sokszor nehezebb, mint a feljutás. Tartalékoljuk az energiánkat és ha úgy adódik forduljunk vissza.
Habár az oxigénszint csökkenésének következtében fellépő magashegyi betegség 3000 méter felett kezd érezhetővé válni érdemes tisztában lenni annak tüneteivel is: az étvágy nem a régi, rosszul alszanak, szédülnek és nem olyan intenzitással játszanak, mint annak előtt. Így erősen ajánlott, hogy csak 3-4 éves kor után vigyük őket huzamosabb ideig ilyen magasságba, mikor már megértik a helyzetet és tudják kommunikálni esetleges problémájukat.
Ne rohanjunk. Ne csak a teljesítményre koncentráljunk. Nézzük a tájat, figyeljük hol bukkan fel egy állat és ne legyünk restek megállni. Engedjük szabadon a tipegőt, hogy saját erejéből is megtegyen jó néhány lépést. Ő is vegye ki a részét az élményből. Keressünk együtt szamócát vagy áfonyát a bokrok aljában, gyűjtsünk csillogó köveket és élvezzük a panorámát. Aztán hallgassuk a csendet, amit csak néha tör meg a hátunkra erősített gyerek Sokol rádió tónusában fel-fel törő halandzsája.