A jobboldali magyar politikusnál senki nem tud profibban ódát zengeni a nők méhéről és annak gyümölcséről. Mikor a „nemzeti oldal” valamelyik illetékes elvtársa az anyaságról, gyermekáldásról, családi értékekről beszél, ahhoz képest a legnyálasabb, szuperromantikus hollywoodi mozifilm is kőkemény, életszagú dokumentarizmus.

Körülbelül úgy ábrázolja az anyaságot, a terhességet, mint a horthysta propaganda a székelyeket vagy a Szabad Nép a melósokat. Üdvtörténeti agitprop, melyben a nő csillogó szemmel áll hozzá a szüléshez, nagyjából akképp, mint sztahanovista a munkapadhoz.

Ezzel szemben valóság az új Munka Törvénykönyve.  

A hatalom, amely fennen papol a család szentségének primátusáról és gőgösen leugat mindenkit, aki másképp gondolja, nos, ugyanezen hatalom valami hihetetlenül alattomos, sunyi módon, mondhatni az éj leple alatt csempészi be a paragrafusokba a családalapításra, gyermekvállalásra – enyhén szólva – nem ösztönző, tehát saját ideológiai vállalásaival meredeken ütköző tételeket.

De hát nem így van mindenütt, a teljes jogpolitikai spektrumban? Miért pont itt lenne másképp? Miért épp ebben cselekedne elvhűen a giccses nemzeti-családi kulisszák mögött saját híveit, választóit is cinikusan hülyének néző erőtér?

Igen, kedves leendő magyar anyák. A jövőben „a védelem csak addig jár nekik, amíg vissza nem térnek dolgozni. Vagyis ha valaki úgy dönt, hogy a gyermeke kétéves korában újra felveszi munkát, ezzel rögtön elbocsáthatóvá is válik…Nem meglepő tehát, hogy jó néhány cég a kivárásra játszott, hogy július elseje után bocsáthassa el a visszatérni vágyó kisgyerekes munkavállalókat…De nem ez az egyetlen változás: megszűnt a gyes lejártát követő 30 napos felmondási védelem és a terhesség ténye is csak akkor jelent védelmet, ha a munkáltató erről bizonyíthatóan tudott. (Eddig elég volt az is, ha a gyerek már megfogant, de a kismama esetleg még nem jelentette be főnökeinek a terhességet.)”

Ezután nehéz lesz a család-és gyerekvédő Orbán Viktorról esti mesét írni. De miért is van ez az egész? A jelenlegi unortodox kormányunk évek óta hirdeti, hogy szarik ő a piacra, a nagyvállalatokra, a bankokra, a reálgazdaság törvényeire, az egész világra. Ennek csődjét látjuk napjainkban. Hiába, a dolgot visszavonni nem hajlandó, ehelyett az eszement antikapitalista szabadságharccal párhuzamosan ugyancsak eszement vadkapitalista paragrafusokkal akar úgymond kedvezni a piacnak. Végül is az nem kerül semmibe, a nők pedig hadd szívjanak, úgyis az a dolguk, hozzá vannak szokva, lásd fent. Ezzel a perverz hibriddel sikerült létrehozni egy olyan gazdasági modellt, ami mindenkinek meg akar felelni, de senkinek se jó. Se a tőkésnek, se a dolgozónak.

Legfőképp nem jó a dolgozni akaró anyáknak. Persze lehet, hogy nagyon is elvi a dolog. Hogy tényleg az a cél: „maradjanak otthon a lehető legtovább, a gyerekük hároméves koráig, aztán esetleg szüljenek még, hiszen három gyerekkel már komoly kedvezmények járnak.” Csakhogy ezt így, ilyen nyíltan, hogy a nő maradjon csak otthon, ahol a helye van, tán még a KDNP-héják se mernék benyögni. Akárhogyan is: kedves Fidesz-szavazó, Orbán-hívő anyák! El kéne tán dönteni, meddig engeditek annak, aki még csak nem is a férjetek (igazából senkitek se), hogy hülyének nézzen benneteket?