"A televízió segítségével sokat tanultam. Valahányszor valaki bekapcsolta, mindig átmentem a másik szobába olvasni." (Groucho Marx)


A nemrégiben osztatlan sikerrel lebonyolított médiakampány euforikus hatásán felbuzdulva "újabb médiatervezésre és -vásárlásra készül a kormány 2012 utolsó negyedévében". Aki már látott kormányzati médiatervezést és vásárlást, különösen az imént említett elképesztő sikerű 200 milliósat, az joggal bólintgat elégedetten a reggeli kávénál, és veregeti meg elismerően a kormányzat képzeletbeli vállát: jól van fiúk, ha valamire nem sajnálom tőletek a közpénzemet, az az újabb médiatervezés és -vásárlás.

A legutóbbi, "a polgárok széles körű tájékoztatását szolgáló" állami médiakampányt a mai napig emlegetik a spekulációs és pénztőke háttérhatalmi centrumaiban. "Nem engedünk a karvalytőke által nem követelt szociális megszorításoknak!", "Nem vezetjük be az IMF által sem akart ingatlanadót!", "El a kezekkel a szuverén magyar nyomortól!" - nagyjából ebben a tónusban küldte el a magyar kormány a valutaalapot - és vele: a gyógyszerét vesztett uniót - a jó kurva anyjába.

Mindeközben a forintra shortoló nemzetközi spekulációs pénzvilág összes elképzelhető szereplője pontosan úgy értékelte a helyzetet, ahogy a The Wall Street Journal: "az IMF/EU pénzügyi támogatásról folytatott tárgyalások az elmúlt hetekben zsákutcába jutottak, annak a médiakampánynak a nyomán, amelyet a hitelezői oldal által a kormány állítása szerint megkívánt feltételek ellen indítottak."

Magyar szemszögből nézve azonban a kampány teljes siker, hiszen az IMF baszik eljönni diplomatikusan kivár; ha volt értelmesen elköltött 200 millió forint ebben az országban az elmúlt évtizedekben, hát az ez volt. Még teljesebb sikerre fel - gondolhatták a NER médiatervezői és -vásárlói, ugyanazok, akik törvénybe iktathatták, hogy mostantól kizárólag Simicska Lajos járhat jól politikai kampánnyal ebben az országban. Hogy pontosan milyen témájú kampányra számíthatunk, még nem tudható, csak az, amivel indokolják: ez pedig "új igény felmerülése".

Az más. Ha ebben az országban új igény merül fel, akkor ugrani kell, természetesen közpénz is lesz rá mindig, mert az igény az szent dolog, még szakrálisabb, mint egy halott király évente egyszer körbehurcibált jobb keze. És akkor még nem is beszéltünk arról, kiben merült fel ilyen igény: a népben? A kormányban? Rosenbergékben? Habony Árpádban? A hamarosan beözönlő arab nagytőkében?

Reményre ad okot, hogy az előző, hihetetlenül sikeres médiakampányt "rendkívüli sürgősséggel" indították. Reméljük, most is hamar kiderül, mire adtunk pénzt. És mennyit. Merthogy tartalékoljunk későbbre is. Igény van rá.