Ha választhatnék, hogy a jobboldali sajtó két különböző fegyvernemét képviselő ikon közül kivel kerüljek lakatlan szigetre, Bayer Zsolttal vagy Borókai Gáborral, habozás nélkül az előbbit választanám. Nem azért, mert ő a szimpatikusabb, vagy mert van olyan tulajdonsága, amely alapján ő volna a kellemesebb társ, ellenkezőleg, csak éppen a helyzet lenne tisztább, ezáltal elviselhetőbb. Övé lenne a sziget egyik fele, enyém a másik, kijelölnénk a határvonalat, legfeljebb időnként hallanám távolról, ahogyan fennhangon zsidózik, amiért a kecske nem marad meg egy helyben.

Borókaival azonban muszáj lenne közös tábort létrehozni, hiszen elvileg egy civilizációhoz tartozunk és egy nyelvet beszélünk, holott nem. A megtévesztésig hasonlít a magyarra, amit használ, de az is lehet, hogy ő beszél magyarul, és én nem, mindegy. A szavak jelentése valahol mindig elcsúszik. Olyan, mintha lennének közös értelmezési kereteink, de reménytelenül nincsenek.

Nemrég nekiment a magyar rádiónak, amiért cenzúrázták Esterházyt. Klassz. Persze nem így fogalmazott, mert azért az nem cenzúra volt, hanem valami más, ami ugyan a megtévesztésig hasonlít a cenzúrára és ezért nem szép dolog, de mégse cenzúra, amit nyilván az is bizonyít, hogy ő olyan rendszert nem szolgál ki, ahol cenzúra van, márpedig kiszolgál, ez ténykérdés, tehát nincs cenzúra. A cikk végül a Klubrádióra fut ki egy merész kanyar után. Merthogy ott is vágnak ám az interjúkból, például Borókai főszerkesztő mondatait egykor. Nem számít neki, hogy közmédia az egyik, magánrádió a másik. Azt sem érzékeli, hogy ma már tényleg csak a legsunyibb seggfejek cikizik a Klubrádiót, és nem azért, mert egyébként ne lehetne cikizni, de amikor valakit a hatalom emberei ütlegelnek vasrudakkal, akkor nem gúnyolódunk az illető erkölcsein. Előbb életben kellene hagyni, aztán lehet gúnyolódni.

Na, ezért kevésbé idegesítő Bayer. Ő egy két lábon járó bikacsök, aki nem tartja el a kisujját mielőtt ráköp a földön fekvő ellenségre. Nem játssza el az úri fiút. Szerinte nem kellenek fékek és ellensúlyok, mert az egy liberális marhaság. Pont. Borókai lapja viszont kiáll a fékek és ellensúlyok rendszere mellett, hozzátéve természetesen, hogy az ma remekül működik Magyarországon. Mert az Alkotmánybíróság a regisztráció ellen döntött, hihihi. Az ellenzék feleslegesen rettegett, hahaha.

Most képzeljük el, hogy egy városban átveszi az uralmat a maffia, ők nevezik ki a rendőrfőnököt, a bírákat, megszerzik a helyi sajtót, a lakosságot rendszeresen zsarolják, kifosztják és megalázzák, a város pénzét pedig zsákokban szállítják el. Aztán egyszer, amikor a keresztapa örökös polgármesternek akarja kikiáltani magát, a rendőrfőnök azt mondja, hogy ezt talán mégse, mert a végén ideküldik a hadsereget. De a fosztogatás nyugodtan folytatódhat tovább. És, akkor jön Borókai, aki a törvényesség diadalát ünnepli. A fontolva seggnyalásnál nincs rosszabb.

Ezen a héten arról értekezik, hogy a jelenlegi ellenzék hataloméhes és nem éri be az igazmondással, szemben a négy évvel ezelőtti ellenzékkel. Tandíj? Adóemelések? Megszorítás? Hiába.

Akkor már inkább az úszás és a cápák.