A Nézőpont és a többiek ugyanazt mérik

A hvg.hu véleményrovata az utóbbi napokban többször is foglalkozott a Nézőpont Intézet kutatásaival, a laphoz – szerintem – méltatlan stílussal. Ezen a szerkesztőségnek kell elgondolkodnia. A Nézőpont Intézet nevében csak a tévedéseket és a félreértéseket szeretném kiigazítani. Először is a pártszavazat és egy párt iránti szimpátia vagy az adott párt népszerűsége nem azonos (klasszikus példával egy autómárka bevallott kedvelői még nem biztos, hogy autót vásárolnak vagy vásárláskor épp azt a típust választják). Így a Nézőpont Intézet által 2010 áprilisában a Fidesz teljes népességben mért 52 százalékos támogatottságát (szimpátiaindexét) nem szabad összekeverni a pártszavazattal, még akkor sem, ha a választók 52,7 százaléka szavazott pár nappal korábban a mostani kormánypártra. Ellentétben a hvg.hu által sugalmazottal, a legtöbb kutatócég hasonlóan magas támogatottságot mért ugyanekkor a Fidesznek: a Medián 50, a Tárki és a Századvég 45 százalékos szimpátiaindexet publikált (az Ipsos 42-t).

Az egyes pártokra jutó szavazatok becsléséhez a közvélemény-kutatóktól két adatot kell „megtudni”: a részvételi hajlandóságot és a biztos(an résztvevő) vagy aktív szavazók pártpreferenciáját. Mivel tudjuk, hogy összesen mintegy 8 millió belföldi választásra jogosult van, ebből könnyen kiszámolhatók a szavazatok. Márpedig e kettő adatot idén csak a Nézőpont hozta nyilvánosságra: mi 59 százalékos részvételi hajlandóságot és az aktív szavazók körében 44 százalékos Fidesz-támogatást mértünk. Ez, összeszorozva 2 millió 76 ezer szavazónak felel meg, közel 650 ezerrel kevesebbnek, mint 2010 áprilisában. Így nem érthető, miért állítja Hont András, hogy 3 százalékkal több Fidesz-szavazót mérne a Nézőpont, mint ahány három éve volt. A többi kutatócég ezúttal sem tér el a biztos(an) résztvevők pártpreferenciájában: az Ipsos 43, a Századvég 42 és a Medián is 43 százalékot mért legutóbbi kutatásában. Miről beszélünk egyáltalán? Látható, hogy a Nézőpont és a többiek – a módszertani különbségek ellenére – ugyanazt mérik.

Szerintem a nevetséges összeesküvés elméletek gyártása helyett a hvg.hu-nak is inkább azt kellene szorgalmaznia, hogy a teljes kutatói szakma módszertana és eredményei – a Nézőpontéhoz hasonlóan – legyenek transzparensek. Ez valóban közérdek lenne!

Mráz Ágoston Sámuel

Amíg a szerkesztőség elgondolkodik, hogy mi a laphoz méltó stílus, addig nézzük meg, hogy Mráz Ágoston Sámuel mire nem válaszolt. Nem válaszolt arra, hogy hogyan nőtt meg náluk utólag mintegy 150 ezerrel a legutóbbi választáson részt vettek száma, hogy az Orbán-Bajnai vagy az Orbán-Mesterházy összevetés miért tér el jelentősen a többi kutatásétól, és ha mégsem tér el, akkor miért igen, hogy miként kerülnek propagandaszövegek az elemzésekbe, hogy mióta feladata kutatóknak politikusokkal az oldalukon választási mozgósítási eligazítást tartani, és hogy hogyan kell érteni azt, hogy „arra törekszik, hogy egy valamikori kormányváltás se okozzon gondot”.

Válaszolni egyedül arra próbált, hogy miért van náluk több százezer olyan potenciális kormánypárti szavazó, akiről a többi intézet nem tud, és – az én többször megfogalmazott gyanúm szerint – ők maguk sem. Mráz szerint ilyenek nincsenek, mert alapjaiban értem félre a helyzetet, ők ugyanis csak valamiféle rokonszenvet mérnek elsősorban a pártok iránt, mintha egy autómárka népszerűségét próbálnák fölmérni, a tényleges szavazókat tekintve nincs eltérés köztük és a többi intézet adatai között, csak a módszertan más, és nem is érti, hogy honnan veszem, hogy „3 százalékkal több Fidesz-szavazót mérne a Nézőpont, mint ahány három éve volt”.

Hm. Honnan is? Honnan is?

Például kinyitottam a Heti Választ, és elolvastam benne a Nézőpont kutatását.

hvg

Itt pedig nem az áll a táblázatuk fölött, hogy melyik pártot kedvelik, vagy milyen autót vásárolnának, ha tehetnék, hanem szó szerint a következő: „Melyik pártra szavazna, ha most vasárnap lennének a választások?”, és föltűntetve, hogy a „teljes népesség körében”. Pontosan, mint a több intézetnél, csak ellentétben velük itt 36% szerepel a Fidesz neve mellett, ami valóban nem 3%-kal, hanem csak 2,3%-kal több, mint amit a párt a legutóbbi választáson ténylegesen szerzett, és 13-18%-kal több, mint a más kutatóknál mért adat. (Összehasonlításként megnéztem ’94-ig visszamenőlegesen ezeket a számokat, és általában ez sokkal pontosabb eredményt mutatott, mint a „biztos választók” körében mértek. Többnyire egyébként alatta volt a pártok tényleges szavazatainak a teljes népesség körében mért támogatottság, ami logikus, elég például az utolsó pillanatban döntőkre gondolnunk.)

Azonban most egy picit tekintsünk el ettől az okfejtéstől, attól is, hogy ha Mráz szerint más a módszertanuk, mint a többi intézetnek, akkor miért arra hivatkozik, hogy a többi intézet is ugyanúgy felülmérte ezt az adatot legutóbb, mint ők, és attól is, hogy 10 napon belül miért mondanak először 48, majd 44%-ot a Fidesznek az ún. aktívak körében, és ha így van, akkor miért azt a következtetést vonják le ebből, hogy „szerényen felfelé ívelő pályán” van a párt, szóval, mindettől tekintsünk el, és induljunk ki abból, amit Mráz mond.

Tehát, hogy őket félreértik, mert csak annyit állítanak, hogy a társadalmi rokonszenv nő a kormánypártok iránt, ám a választók körében a támogatottságuk csökken. Akkor viszont miért hozzánk fordulnak, és miért nem ahhoz az újsághoz, amelyikben rovatot vezetnek, és amelyik lap ezt a kutatást ezek szerint teljesen félreértve ezt a címet adta a Nézőpont eredményeit ismertető cikkének: „Növelte előnyét a Fidesz”.

Ezek szerint a Magyar Nemzet is téved? Esetleg összeesküvés-elméleteket gyárt?

Hont András Kutatóintézet, Budapest