A megélhetési öngyűlölő politikus fogalma új értelmet nyert a Milla közleménye után. Amely szerint: „A Milla úgy döntött, hogy mint civil szervezet megőrzi önállóságát, ugyanakkor nem határolódik el, a mai helyzetben nem is határolódhat el a politikától: elfogadta, hogy az Együtt 2014 mozgalom szereplői pártot alapítanak és azt, hogy lesznek millások, akik ebben aktív szerepet vállalnak.” Továbbá „a Milla mint szervezet nem kíván a választásokon indulni, jelölteket állítani, pártpolitikai küzdelemben részt venni… a szervezetet ezentúl nem elnök, hanem héttagú elnökség vezeti; az elnökség tagjai között pedig legfeljebb egy fő lehet, aki bármilyen pártban tisztséget vállal…” Ebből a hírből a sajtó – közte portálunk – levonta a következtetést, hogy a Milla nem csatlakozik Bajnaihoz. Egy kormánypárti orgánum a kihátrált kifejezést tette a címbe.

Aztán jött az elnöki titulusától megfosztott Juhász Péter, s elmagyarázta. Hogy nem változik itt semmi, haladnak tovább Orbán Viktor leváltásának útján. Utána pedig kicsit átstilizálva felmondta a Milla-közleményt. „Mert számunkra ez jelenti az igazi demokráciát: amikor a politika a közügyekről szól, és nem a pártokról; amikor a politikus maga is civil, és civilként a civil embert képviseli, nem pedig a pártját” – fogalmaz a nyilatkozat. Juhász ezt úgy öntötte szavakba, miszerint „a közvélemény azt szokta meg, hogy a pártoknak vannak civil szervezetei, most azt szeretnék, ha a civil szervezeteknek lenne pártjuk és a civil igények jelenjenek meg a politikában”. Itt kezdődik a politikaelméleti unortodoxia. A politika és a civilség szembeállítása velejéig hamis kontraszt. Más kérdés, hogy ez a fals közhely annyira beleégett a honi közbeszédbe, hogy mindenféle következmény nélkül elsüthető.

Ugyanis. Kétszázvalahány éve Nyugat-Európában és Észak-Amerikában (sőt már kétezervalahány éve is a görög városállamokban) a következő princípiumra alapozva jött létre, aztán vált lassacskán tömegessé a demokrácia. A társadalmat a legkülönbözőbb aszimmetrikus viszonylatok szabdalják részekre. Erős-gyenge, gazdag-szegény, okos-buta, szép-csúnya, becsületes-becstelen, tettes-áldozat, szorgalmas-lusta és így tovább. Hogy az emberek közti rang-és presztízskülönbség ne a nyers erőn, a nepotizmuson, a gátlások hiányán alapuljon, az emberek úgy döntöttek, maguk közül választanak vezetőket, akiknek megbízatását bizonyos időnként megújítják vagy elvetik. Ez a legcivilebb dolog a világon. A demokratikus állam, a pluralista közélet, az általa deklarált (és hol több, hol kevesebb sikerrel garantálni próbált) törvény előtti egyenlőség, az esélyegyenlőség, az emberek közti viszonyoknak a jogállam révén való szabályozása: maga a civil kontroll.

Hogy ez rosszul működik? A régebben megválasztott vezetők visszaélnek a hatalmukkal? Nem tágítják, hanem csorbítják és szűkítik a jogokat, visszametszik azokat? Az egészséges társadalom immunreakcióként kitermeli magából az újakat és kiveti a régieket. Ez a politikai váltógazdaság innovációja. Ha meg a társadalom nem egészséges, akkor nem fog attól meggyógyulni, hogy politikai mozgalmak úgy sajátítják ki a „civil” szót, mint a „nemzeti oldal” a nemzet fogalmát. Juhász és a Milla vészesen keveri a dolgokat. Persze nincsenek egyedül. Számtalan mozgalom épült már ki (és halt el aztán) a párt- és politikaellenes „civil” demagógia jegyében. A Centrum, az Élőlánc, hogy csak a legsúlyosabbakat említsük. Ugyanerre az illúzióra épült az LMP, csak ők pechjükre be is jutottak a főáramba. Várakozást gerjesztettek, ami persze nem tud beteljesülni. „…egy, csak egy párt van ma Magyarországon, mely nagyobb és népszerűbb minden pártnál: az, amelyik nincsen. A létező pártok választói bázisából kivonuló többség pártja” – írta Szilágyi Ákos pár éve.

Nos, erre a közérzületre bazírozva jöttek létre politikafóbiás „civil pártok”. Hogy ők nem úgy, mint eddig, mert lehet más. Aztán mindig kiderül, hogy nem lehet. De az sokaknak nem tiszta, hogy nem valamiféle elitista összeesküvés, hanem pont az ilyen álcivil sovinizmus miatt nem lehet. Az, amit Juhász Péter civilnek nevez, azt valójában nem így hívják. Hanem pártfüggetlen nem kormányzati szervezeteknek. Ide tartoznak a jogvédők, érdekvédők, tényfeltáró, nyilvánosságőr watchdog-portálok, nonprofit lobbi-ernyőszervezetek, független bloggerek. Akinek van álláspontjuk, véleményük, de egyaránt távolságot tartanak a kormányon lévő és kormányra jutni akaró erőktől, nem kötnek velük boltot. A pártok csinálják, ők pedig figyelik és ellenőrzik a politikát.

Ehhez képest itt a Milla, amely papíron „civil” akar maradni, kimaradni a pártpolitikától, közben meg eddigi vezetője, frontembere, egyetlen médiaképes arca az Orbánt leváltani akaró politikai erő részese is egyben. Egy elnökségi tag lehet pártember, az belefér, de a többi nem. Az milyen már, hogy kinn is vagyok, benn is vagyok? Kicsit teherbe esni? Játékosként alakítani szeretném a közéletet, ugyanakkor elefántcsonttornyom magasából gőgösen lenézni? A Milla egy politikai mozgalom, amelynek küldetése javítani a politika minőségén, nem pedig fintorogva elhúzódni tőle, ugyanakkor egyszersmind emberén át részt kérni belőle.