Németh Lászlónéról eddig csak azt tudtuk, hogy Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, a két csillapíthatatlan étvágyú pénzszivattyú helytartójaként gondozza azt a szaros 600 milliárdot, amivel a minisztériuma gazdálkodik. Munkásságának hasznát az ország még nem tudja felmérni, de még azt is csak közelítőleg tudjuk kiszámolni, hogy Lajos és Zsolt mennyit nyert általa. Ugyanis Németh Lászlóné azt nem helyteleníti, hogy az egyenesen a Közgépnek utalt összegeken felül még offshore cégeken át is tömik a tömésre méltókat. Ilyenkor rendre elfelejti, hogyan is kell helyteleníteni. Vagy csak magában dörmög, igen, könnyű elképzelni Németh Lászlónét, ahogy brummogva csóválja a fejét: ejnye, de nem kéne ezt aláírnom.

Most azonban megmutatkozott vége Lászlóné, az ember; és ebben nem a bulvársajtónak adott szánalmas mackónadrágos interjúk segítettek, hanem a fekete humornak ez az elemi felfosódása, miszerint a Mol huszonötmilliós támogatása helytelen, és a továbbiakban irgumburgum. Mert ezt előadni onnan, ahol semmi más feladata nincs, mint átcsorgatni az állam és az Európai Unió pénzét a főnökének, aki aztán ebből kampányt finanszíroz, hogy Németh Lászlóné miniszter maradhasson: nos, ez már vicces, ez már a megátalkodottságnak az a nyelvöltögetős, végtelenségig pofátlan válfaja, amit a viszkis rablóban is csodált az ország.

Kérdés, tud-e Németh Lászlóné lepedőkből kötelet fonni, ha esetleg majd szükség lesz rá.