szerző:
Tömpe István
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A kérdés most már csak az, hogy ki akar-e lépni Orbán az EU-ból? Szerintem igen, de ez rossz üzlet lenne, úgyhogy a környezete biztos nem szeretné.

Nehéz jó fogást találni a kormányzó párton az ellenzéknek egy olyan szavazói közegben, amely még most is meg van győződve a szocialista-szabad demokrata múlt bűneiről, bár benyomásom szerint mind többen hajlanak arra, hogy pusztán a mennyiségi benyomások alapján a Fidesz jelentős előnyre tett szert a bűnlajstrom bővítésében. A számok alapján ez azonban még nem elég Orbán Viktor leváltásához. Rengetegen maffiállamot érzékelnek, de mintha még ez sem lenne elég, a tetejébe a privatizáció, a közbeszerzések ügyében a balliberális oldalról jövő bírálat – a korábban kihagyott hatásos önbírálat híján – nem bizonyult átütőnek.

Az utóbbi hónapokban azonban fordulat állt be, s megjelentek azok az ügyek, amelyek nettó Fidesz-akciók, s amelyek mögül még pár éve sem lógott ki a szoci vörös pata. Földügyben láthatóan sikerül a Fidesznek túllőnie a célon, trafikmutyi terén ugyancsak. A takarékszövetkezeti botrány még csak most kezd szárba szökni (az a benyomásom, hogy az eredeti stratégia kicsit zavaros volt, de várjuk ki a végét). A földügyben nem a gazdaságpolitikai következmények a lényegesek egyelőre, ezt a mi kis unortodox országunkban még amúgy sem sikerült senkinek sem előre jelezni. Csakhogy mit is tett a Fidesz? Eddig Dózsa Györgyöt tüzelték, most meg Werbőczynek ad tanácsot, hova tegye az izzó vaskoronát? Nincs itt az idő Kert-Magyarországot bírálni, az amúgy is illúzió, amíg importverseny van, nincs itt az idő a nagybirtokrendszert szapulni, amíg a területalapú támogatás amúgy is az optimum fölé viszi a méretet. Idő van azonban gondolkodni, hogy vajon mi vesz rá egy kormánypártot ilyen sűrű és pofátlan pálfordulásokra?

A trafikmutyi nevű nyelvszörnyemény azért lehetett valódi kommunikációs katasztrófa, mert itt nem csak a lóláb, hanem maga a termetes ördög is jól látszott. Tudtuk eddig is, hogy az érdeksérelmek nem a baloldalt érték, de e téren okosabbnak gondoltuk a Fideszt. Mea culpa. A tetejében ebben aztán nincsenek benne a szocialisták, s hiába veszi a szájára a hivatalos propaganda Portik nevét, a derék bűnöző beleket talán ontott, de trafikmutyiban nem vett részt.

A takarékszövetkezeti történet a trafikmutyi vérrokona, amennyiben nélkülözi a műveleti eleganciát, és az érdekek bizonyos fokú beszámítását. Viszont lehet, hogy túlmegy a trafikozás egyszerűségén, hiszen a cél talán egy olyan, szükség esetén magánkézbe adható nagy potenciállal bíró nagybank létrehozása, amely az állami költekezések csatornázására, meg talán persze olyan hitelügyletek bonyolítására képes, amelyeket az előző Orbán-kormány baráti vállalkozóinak elsősorban az MFB szervezett.

Elég izgalomra adhat okot ez a hármas csomag a Fidesznek. Ez az ő saruk, nix szoci, nix Portik, és a tetejébe a sztorit a zemberek is egészen jól értik.  A Fidesz hozta felszínre azokat a témákat, amelyek pártjuk megvilágítására és lejáratására (bemutatására) nagyszerűen alkalmasak. (Ezt is nekem kell intézni, gondolhatja Orbán Viktor.)

És akkor ismét jön a hatalmas esély, a Tavares-jelentés. Mégpedig látszólag win-win kiszerelésben. Ha az EP véletlenül nem szavazta volna meg a jelentést, akkor a kormány hivatalos tripla A-s igazolásként értékelhette volna a történéseket. Most, hogy megszavazták, a kardot ki lehet rántani az EU és a nyugati kultúra által hitszegően megtámadt magyar nemzet védelmében. Mi nem leszünk gyarmat!

Ha nem tudnánk a háttérről, szinte értetlenül állnánk a hazafias érzelmek árvízszerű kiáradásán. Miért nem kezeljük flegmán az ügyet? Semmi jelentősége, ugyebár, a magyar átlagember tesz az alkotmányra, nem is érti, az általa gyakorolt eddigi szabadságjogokat meg senki nem csorbítja. Ami nem volt a kezében, azt nem is lehet elvenni, nem?

Csakhogy ezzel a trafiküggyel, a földtörvénnyel meg a takarékszövetkezetek lenyúlásával a közföldekről a magyar nép kertecskéjébe terelték a csordát, ezt pedig a nép nem szereti. Ezért kell tehát teli torokból üvölteni, hogy nem engedjük a gyarmatosítást, a szuverenitás felszámolását. Kisebb hangerőnél még a végén valaki megkérdezné, hogy ki az isten akar megszállni, ki akarja az országot gyarmatosítani, szabadságát elvenni? Most aztán biztosak lehetünk abban, hogy a média iparosai, a szendéktől a telivér alkatúakig, napszemüveggel a homlokon, mindenki felemeli majd a hangját az ország leigázása ellen. Még azt sem zárom ki, hogy rövid idő után újabb plakátok jelennek meg, amelyeken a magyar népet szellemi fegyverbe szólítják.

A kérdés most már csak az, hogy ki akar-e lépni Orbán az EU-ból? Szerintem igen, de ez rossz üzlet lenne, úgyhogy a környezete biztos nem szeretné. De azért ne hitessük el magunkkal, hogy egy bonyolult sakkpartiban veszünk részt, csak éppen nem látjuk innen a nyolcadik lépést. A Tavares-jelentés jelenleg kommunikációs ajándék a Fidesznek, amelynek értékét csak fokozza, ha az ellenzék (mínusz Jobbik) nem találja meg a helyes szavakat a helyzet kezelésére, és csak rajong a bölcs Nyugatért, s ezzel jobbtól szélfele a hazaárulózáshoz nyújt adalékot. Orbán hadüzenetként fogta fel a Tavares-jelentést, bár ilyesfajta szöveg vagy szándék nincs benne. Nevetséges az ország gyarmatosítása, ez a motívum csupán könnyű játékteret nyújt a sok színvonaltalan pártaktivistának.

Kiléphetünk tehát? Magyarország akkor szállhatna ki az EU-ból, ha azt egy országcsoport, mondjuk a V4-ek oldalán tehetné. De nem teheti, a tetejébe a lengyelek minden csoportos formációt maguk akarnak vezetni, dva bratanki nem elég 26 bratanki ellen, ha volna ilyen szándék. Marad a harci zaj és indulat, s ha pechünk van, az ellenzék vezetői ostobán belemennek ebbe az adok-kapok küzdelembe, amelyet oly kevés sikerrel játszottak eddig. Ha van eszük és önfegyelmük, hallgatnak egy ideig, hogy a magyar nép ismét körülnézhessen a maga dúlt kertecskéjében, mit tesz ott a trafik, a föld meg a takszövbalhé. És amikor magyar népet említek, nagy hangsúllyal gondolok a nép jobboldali felére, akit Orbánék becsaptak és hülyére vettek. Ez a mese most igazán róluk szól.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!