Kedves Sümegi Noémi! Gratulálok, hogy észrevette, a színház politizál!

„Az, hogy a színház mindig politizál, a darabban is elhangzik” – állapítja meg a Heti Válasz szerzője éles megfigyelőkészséggel a Mephisto kapcsán. Bizony, ez így van. A színház természetszerűen politikus, hiszen rólunk beszél, és hozzánk.

Nyilvánvaló, hogy el kell egymástól választanuk a politikát és a direkt aktuálpolitikai utalásokat. De ki mondja azt, hogy a színház nem nyilváníthat véleményt aktuálpolitikai kérdésekről? Ez nem egy új találmány ám, nem is kifejezetten hungarikum, elég, ha Shakespeare színházára gondolunk, amit Sümegi Noémi mint felkent színházi esztéta gondolom, elismer.

A színházak bizonyos időszakokban intenzívebben bírálják a politikai berendezkedést, mint máskor. Utoljára az átkosban volt ilyen aktív az érdeklődés e téren, de azokban az időkben még a kettős beszéd nyelvén voltak kénytelenek megszólalni a művészek, ha nem akartak bajba kerülni politikai álláspontjuk nyilvánosságra hozása miatt. Nem kell nagyon erőlködni, hogy belássuk, ez egy elég rossz gyakorlat volt, és jó dolog, hogy ma demokráciában élünk, és kimondhatjuk, amit gondolunk. Másfelől eléggé unalmas lenne, ha a színházi előadások az épp regnáló hatalmat dicsőítenék, a propagandaművészet többnyire roppant eseménytelen.

Érdekesnek találom, hogy a Heti Válasz színházi szakértője különbséget tesz kicsit politizáló és nagyon politizáló előadások között, és a művészi színvonalat eszerint rangsorolja. Így Vidnyánszky Attilánál – aki csak egyszer genyázza le a Johanna a máglyán-ban Daniel Cohn-Benditet – magas a művészi színvonal. Ezzel szemben mivel Bodó Viktor A revizor című előadásában folyamatosan utal a jelen politikai helyzetre, alacsony művészi színvonalat képvisel. Egyrészt nem ismertem eddig az esztétikai értelmezésnek ezt a módját, másrészt pedig örülök, hogy van egy ilyen kiváló arányérzékkel rendelkező újságíró, akihez ezentúl fordulhatok, ha nem tudom eldönteni valamiről, még művészet-e, vagy már nem.

Sümegi cikkében egyébként az a legcsodálatosabb, hogy nemcsak a kortárs magyar színház legizgalmasabb előadásait sorakoztatja fel egymás mellett, és felületes elemezgetésével kedvet csinál hozzájuk azoknak, akik még nem látták őket, hanem listát is készít a kormány legkínosabb akcióiról azzal, hogy kiemeli őket az előadásokból. Így kerül egymás mellé a vak komondor, a trafikmutyi, a korrupció, az összes kultúrpolitikai mellényúlás, a német megszállás emlékműve és a Magyar Krónika. Valamint a Heti Válasz, amelynek mindezekről az a véleménye, hogy az szégyellje magát, aki színre viszi őket.

(A szerző a Revizor Online munkatársa.)

Kövesse a Nyüzsit a Facebookon!