Elégedetlen a kamara, idén ugyanis legalább százötvenezer cég nem fizette be az ötezer forintos hozzájárulást. Úgyhogy most intézkednek és fenyegetőznek, küldik az adóhatóságot, mert nekik törvény adta joguk van begyűjteni a jussukat. Kötelességet, szerintük, nem adott nekik a törvény.

Figyu, pofátlankáim. Volna jobb ötletem.

Az idei és a tavalyi sarcból összesen összejött nektek ötmilliárd forint. Ebből már igazán lehet varázsolni valami olyat, amiből nem akar kimaradni egy magyar vállalkozó sem. A törvény ugyanis nemcsak a behajtásról szól, hanem arról is, hogy a kamara mindenféle segítséget nyújt a vállalkozásoknak. De valahogy lassan csordogálnak a sikersztorik. Egy kiskutyát se mentett még meg a kamara, nemhogy a magyar gazdaságot.

A központi költségvetésbe folyó adók esetében még csak-csak lehet moralizálni, hogy abból vesszük a mentőautót meg abból kátyúzzuk esküvő előtt az utat, de ennek a pénznek semmilyen közhaszna nem látható. Hogy lehet az, hogy ekkora kasza után ilyeneket kell olvasnia a befizetést fontolgató cégvezetőknek?

"Kb. egy éve levelet írtam a helyi kamara titkárának hogy meglátogatnám és beszélgethetnénk arról hogy tulajdonképpen miben is tudnák segíteni a vállakozásomat. Továbbá érdekelne hogy mire is költik a kötelező kamarai hozzájárulást. Három nappal későbbre kaptam időpontot.Meg is jelentem pontosan csak éppen a titkár úrnak halaszthatatlan ügyben el kellett mennie. Sebaj gondoltam kérek másik időpontot.Nos a pultos kisasszony közölte, hogy nem lát szabad időpontot a közeljövőben, de amint lesz értesít. Azóta várok. Hát ennyire dolgoznak a kamaránál, nincs egy perc szabadidejük." (forrás: napi.hu)

De akármit is alkottatok eddig a pénzünkből, az az abszolút minimum, hogy minden forinttal részletesen és átláthatóan elszámoltok. Érdekelne többek között, hogy a tavaly tanácsadásra költött ötszázmillióból milyen ki és milyen tanácsokat adott.

Különben küldjük az adóhatóságot. Vagy az RTL Klubot. Nemcsak pénzzel lehet ám segíteni a kamarát, hanem jótékony nyilvánossággal is. Pénzük már így is túl sok van, és az egyetlen, amin keményen dolgoznak, az az, hogy ne kelljen elmondaniuk, hova tették. Olyan feltűnően kerülik a fényt, hogy nem is kérdés, van-e vaj a fejükön. Kukkantsunk be nyugodtan Parragh László kertjébe!

Mellesleg elég szomorú, hogy a látványos semmittevés és nyilvánvaló nyúlás ellenére még idén is négyszáznegyvenezren fizettek nekik. Nem létezhet, hogy ennyi magyar vállalatnak szívügye, hogy a kamarai elnök további fejhúst növesszen a vastag bőre alá – mert más eredménye ennek a rendszernek nincsen. Ezenkívül pedig a NAV eddig tizenötezer esetben intézkedett – miközben csak idén százötvenezer "eset" történt, és tavaly sem fizetett mindenki. Évek alatt sem jutnak a végére, és annál reménytelenebb a behajtás, minél többen köpik szemen ezt a szemtelen parazitát.