Vesztegetés miatt az egyik szülésznőt vagyonelkobzásra és pénzbüntetésre ítélte, a többi orvost próbára bocsátotta a Kúria, amiért 7-8 évvel ezelőtt legalább húsz esetben pénzt kértek a "normál" állami (a kettő együtt oximoron) ellátásért. Mármint előre. Vagy udvariasan, érzékeltetve, hogy kvázipiac van, vagy kissé nyersebben ("célozgatás vagy nyomatékos kérés nyomán"), ezt sose fogjuk megtudni. Annyit tudunk, elvileg, hogy ha nem előtte, hanem utólag jelzik elvárásaikat az orvosok, akkor megspórolják a hosszú évekig tartó peres utat.

Mint az a fenti hírből kiderül, a tanúk elmondása szerint az orvosok a kezelés során azt mondták nekik: "ugye, tudja, hogy illik megköszönni a kezelést? Egy epidurális érzéstelenítést ötezer forinttal szoktak megköszönni. Itt egy szülés levezetéséért hatvan-nyolcvanezer forintot szokás fizetni." Teljesen életszerű mondatok a magyar egészségügy hétköznapjaiból, amikor is a szülés előtt az érintettekről kiderül, hogy a) nem ezen a bolygón élnek, ingyen szülésben gondolkodtak, b) nagyon is itt élnek, csak az aktuális piaci árak után érdeklődtek, c) ismerték a piaci árakat, csak azt hitték, elég a szülés után szóba hozni.

"Több tanú az elmondása szerint magától nem adott volna pénzt, de úgy érezte, nincs választása, szinte utasították annak átadására" – idézte fel a bíró igen sok ember napi tapasztalatát, és legkésőbb itt rájövünk: csak a túlzott nyomulás lehetett itt a gond, ha kicsit diszkrétebben informálják a szülő nőket az elvárásokról, nem itt tartanának. Egyébként mi sem.

Még tisztább ügy lenne nyíltan kirakni a tarifákat a szülőszobába és az internetre, leállítani az "ingyenes" egészségügyről szóló évtizedes hazugságot, és átállni magánszolgáltatók és magánpénztárak... de miket is beszélek? Hát a jónép nem akar fizetni. A háromszáz forintos népszavazás eü-reformot és kormányt buktatott. Csak suttyomban szeretünk fizetni, a sokszorosát, ha számla nélkül megy, ha ismeretlenek a tarifák, és ha így aktív részesei vagyunk a hallgatólagos korrupciónak, amitől mindenki szenved, és ami mégis mindenkinek megfelel. Ezt a kádári izét tervezik most éppen egyértelműsíteni – csak épp nem marad majd rezidens az országban, aki élne a nagyszerű lehetőséggel.

Íme, soha nem múló közös hazugságaink emberorvosi lova, a hálapénz. Amelyet az államosított egészségügyben a piacot imitáló elvárás működtet, életben tartva amúgy a teljes ágazatot. Utólag adva nem bűncselekmény a hálapénz, neeem, csak előre az, vesztegetés, dacára annak, hogy véletlenül sem "hálából" adom, hanem – államilag pontosan, jéghidegen kikalkulálva – ezzel egészítem ki a szolgáltatást nyújtók siralmas fizetését, plusz így igyekszem jobb szolgáltatást vásárolni a jövőre nézvést.

Ne a keményen dolgozó kisemberekkel fizettessék meg? Dehogynem. Csak előtte öntsünk tiszta, piaci viszonyokat a piszkos kórházi pohárba.