„A kígyótojás héja nem kemény és meszes, mint a madaraké, hanem szívós, pergamenszerű”, így aztán összetörni sem lehet. Ez persze csak egy apró dakotaság volt a sok közül a miniszterelnöknek a kommunizmus áldozatainak emléknapján elmondott beszédében, ahol a sajtóbeszámolók szerint az hangzott el a szokásosnál is nagyobb teret és időt átfogó szózatban, hogy „a kommunista és fasiszta kígyótojásokat időben össze kell törnünk.”

Folytathatnánk azzal, ami az okfejtés fókuszában állt, hogy tudniillik „a kommunizmus és a nemzetiszocializmus egyaránt a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot”, mintha a dél-amerikai, ázsiai, afrikai, esetleg épp európai gyilkos, népirtó despotáknak a történelemben bármikor szükségük lett volna licencre vagy bárcára, netán az európai kultúrában megjelenő mégoly extrém társadalomelméletek nélkül az emberi história afféle babazsúr lett volna.

Ha viszont Orbán Viktornak valóban megjöttek otthonról, akkor mindjárt ajánlanánk is neki egy igencsak jól fejlett, kéznél lévő kígyótojást, amely már régóta ott dagadozik a közelében:

2002 nyarán, az elvesztett választások után szánta rá magát a Fidesz a polgári körök megszervezésére. Akkoriban sokan tudni vélték, hogy ezzel Orbán voltaképpen a felelősséget, a lemondás kényszerét kerülte ki, s próbált a saját pártjára nyomást gyakorolni, kívülről. Egy biztos: hű emberei, pl. Bencsik András és Bayer Zsolt gőzerővel járták az országot, és erjesztették a késő nyári hőségben amúgy is fortyogó nemzeti cefrét.

Kaposváron a zsúfolásig telt Szivárvány moziban volt a show, ahol Bayer amellett, hogy a 68-as eszmék hamarost bekövetkező pusztulásáról delirált, és Verlaine-t idézte: „a Birodalom vagyok a hanyatlás idején, s jönnek a szőke germán óriások” (azt is hozzátette: „mi vagyunk azok” – Orbán és Bayer mint szőke germán óriás), egy, még a harcedzett MIÉP-es-fideszes közönséget is meglepő hasonlattal élt:

„Olyan ez a formálódó, erős mozgalom, mint a kígyótojás. Már látszik a bőr alatt, ahogy mozog, éledezik, és erőre kap” (mármint a polgári körök mozgalma).

Nála úgy látszik, épp az ellenkező hatást váltotta ki Ingmar Bergmann 1977-es filmje, a Kígyótojás, amely az éledező fasizmusról szólt – őt lelkesedéssel töltötte el. A Népszabadság pártrovata csupán tanulmányi kirándulás volt a másik térfélre.

Tehát Orbán Viktornak, ha komolyan gondolja, lenne mit összetörni, még a kezét is alig kell kinyújtsa. Kérdés, nem lesz-e megilletődve a szőke germán óriásoktól.