Valószínűleg a legjobbkor került nyilvánosságra a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fiatalokat marasztaló videója, mert most derült ki az is, hogy már a kormányközeli személyiségek is menekülnek az országból. A Népszava nyomán a teljes magyar sajtó beszámolt róla, hogy a nyáron Kanadában kért menedékjogot Kamarás István Semjén Zsolt roma főtanácsadója, a Barankovics Roma Műhely elnöke, a Roma Szakkollégium igazgatója, az Út-Igazság-Élet – Európai Magyar Integrációs Cigány Szövetség vezetője, és egyéb tisztségek viselője.

„Nem akarta nevét adni a kormány cigányokat megnyomorító intézkedéseihez” – indokolta elhatározását a lapnak Kamarás. Azt is elmondta, hogy a „kormánynak tudható be a korábban soha nem tapasztalható cigányságellenesség, az, hogy félkatonai szervezek jöttek létre”.

Hopp, illetve ezt nem is most mondta, hanem még az előző érában, azon a rendezvényen, amelyiken arról az örömteli hírről számoltak be, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt együttműködik a Roma Szakkollégiummal választási, kormányzati programja kidolgozásában. Ekkor fejtette ki a most emigráló romavezető azt, hogy a „balliberális kormányok soha nem látott mélységbe taszították a magyarságot, a magyarországi cigányságot. Nemcsak a lassan éhséglázadásba forduló szociális nyomorról, a cigányság kilencven százalékos munkanélküliségről van szó, hanem morális és erkölcsi válságról is”. Eszmefuttatását még megtoldotta azzal, hogy „mindehhez azok a cigány vezetők is asszisztáltak, akik a balliberális kormányhoz köthetők”. Márpedig „nem mindegy, hogy kik jelenítik meg a cigányság és magyarság érdekeit és szempontjait a közigazgatásban. Azt látjuk, hogy az aktuális kormány saját klientúráját próbálja bebetonozni” – ezt már Semjén Zsolt mondta egy Kamarás által szervezett eseményen, „de ne párttagsági könyvek alapján döntsék el, hogy ki kerül be oda, hanem képzettségük, személyes életpéldájuk alapján” – fűzte hozzá a pártelnök, és föltehetőleg itt a mellette ülő Kamarásra célozhatott.

Ő pedig a kormányváltást követően is aktív maradt. A Népszava kiemeli, hogy „nem volt olyan, a kormány által roma értelmiségieknek szervezett beszélgetés, ahol Kamarás vendégként vagy előadóként ne vett volna részt. Többen úgy tartották, ő az az ember, akin keresztül Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez és Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárhoz is könnyebb eljutni”.

Nem is csoda, hiszen rendíthetetlenül kitartott a kisebbik kormánypárt mellett. „Ideológiailag melyik párthoz állsz a legközelebb?” – tették föl neki a kérdést egy interjúban, mire ő így felelt: „a KDNP az egyetlen párt a jelenlegi politikai palettán, amely a választási négy évnél hosszabb távra tud gondolkodni”.

Ehhez képest hidegzuhanyként érte a kivándorlás híre mindazokat, akik szívükön viselik a KDNP-roma összefogást. Kamarás elkeseredett levelében így ír az itthon maradóknak: „üzenem Nemzetemnek, rettenetes, vészjósló időszak következik, ahol a nyomor és éhezés kézen fogva jár majd a megvetéssel és a kitaszítottsággal.  Hosszú ideig élet-halál harcot kell folytatni a fennmaradásért, a túlélésért”. Intelmekkel is ellátja az anyaországban rekedteket: „Üzenem Nemzetemnek, hogy ne bízzon egyetlen politikai pártban sem. Mind azt hangoztatja, hogy nekünk akar jót, de ez hazugság! Mindegyik csak saját magát és a pénztárcáját szereti, s csak azt támogatja teljes szívéből. Bennünket csak eszközként használnak, a szavazatmaximalizálás eszközeként […] Legfőképpen ne bízzatok a politikai pártok által megvett cigányokban. Ők a cigányok trójai falovai!  Ha elvész a cigányság, akkor ezek a cigányok miatt vész el!”

Kamarás személyes sorsa miatt viszont nem kell aggódnunk, legalábbis a facebookon arról számol be, hogy kiválóan érzi magát Torontóban, bár a Népszavának elárulta, hogy tart attól, hogy a kormányzat „utána nyúl”. Ezt mi is elképzelhetőnek tartjuk, mindenesetre, ha jégcsákányt lát, ne legyen nyugodt.