Szilveszter estéjén valaki rábukkant egy rendőrségi közleményre, mely szerint dr. Dobozi József vezérőrnagy, a Köztársasági Őrezred parancsnoka január 1-től három hónapra elrendeli a Parlament körül lánckordonnal elkerített terület lezárását. (Legutóbb, november 1-én két hónapra rendelte el.) Ezt a laikusok úgy értelmezték, hogy a Parlamentet január 1-től kordonnal fogják körülzárni. Mire az Őrezred szóvivője közölte, hogy ez álhír, mert nem kordon, hanem lánckordon, és nem lesz, mert már van.

Mielőtt nagyon megnyugodnánk, és magunkba szállnánk elhamarkodott hisztink miatt, egy pillanatra nézzük meg az indokolást.

„Figyelemmel az állami hivatalok zavartalan működéséhez fűződő össztársadalmi érdekre, illetve arra, hogy a védett objektum biztonságának, zavartalan működésének, az országgyűlési képviselők és a védett személyek szabad mozgásának, közlekedésének biztosítása a Rendőrség kiemelt feladata, a rendelkező részben foglalt intézkedés meghozatala indokolt.”

Ne felejtsük el, hogy az ülésező Országgyűlésnek van ugyan hivatala, de ő maga nem "állami hivatal", reméljük, ezt a jard sem így képzeli. A rendőrségen belül az Őrezred tehát 1. a létesítményt (az Országházat mint épületet) védi, 2. a védett személyeket – ezeket a 60/1996. Korm. rendelet határozza meg, közülük összesen kettő, Kövér László és Orbán Viktor tagja az Országgyűlésnek, valamint 3. „biztosítja” az országgyűlési képviselők „szabad mozgását, közlekedését” (és nem a munkavégzését).

Érdekes, hogy a 2006. őszi vadkemping kapcsán olyanok is elszántan hirdették a véleménynyilvánítási jog a korlátozhatatlanságát, beleértve a Parlament leköpdösésének jogát, akik tavaly ugyanilyen bőszen követelték a médiabeli véleménynyilvánítás korlátozását, ugyanúgy a „közösség” érdekében. Az ő figyelmüket felhívnánk a Bannmeile, vagyis a törvényhozási épületek stb. körülötti védett zóna  Európában igen elterjedt intézményére, ami viszont a törvényhozási munkát védi. Meggyőződésünk ugyanis, hogy képviseleti rendszerben nem az erősíti a demokráciát, ha a tömeg a fizikai közelséget kihasználva bármikor nyomást gyakorolhat a parlamentre, hanem ha békén hagyja.

Meg lehetne kérdezni, hogy a Fidesz a boldog kétharmadával miért nem hoz ilyen törvényt, és miért Gyurcsányék lánckordonos Parlament-védelmét hosszabbítja meg vég nélkül. A válasz egyszerű: mert magasból tesz a képviseleti demokráciára. Ahogy tett már akkor is, amikor ráerősített a Kossuth téri vadkempingre, és amikor a véleményszabadság jelszavával szétszedte a kordont.

Magyarországon is vannak ugyanis jogszabályok, amelyek a törvényhozás munkáját védenék (ami, ugye, képviseleti demokráciában a legfontosabb tevékenység). Az egyik a gyülekezési törvény, mely szerint a rendezvény betiltható, ha a „népképviseleti szervek (…) zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné”. Nem az épületet, nem a képviselők parkolását, nem Orbán Viktor személyes biztonságát, hanem a parlament működését. Ezt a paragrafust [Gytv. 8. § (1)] a berezelt rendőrség 2006 őszén gondosan elfelejtette, és a röhögő Fidesz gondosan nemlétezőnek tekintette.

Van aztán a Házszabály, amely szerint [Hsz. 19. § (1) és (2/l)] az Országgyűlés elnöke „gondoskodik az Országgyűlés tekintélyének megóvásáról, (…) biztonságának fenntartásáról”, és ha jónak látja, „megteszi, illetve kezdeményezi az Országgyűlés biztonsága érdekében szükséges intézkedéseket”. 2006 őszén Szili Katalin volt a parlamenti elnök, de mivel közös volt az ellensége Orbán Viktorral és Satuval, gondosan elfelejtette, hogy az Ogy. tekintélyének és biztonsága érdekében akár tehetne is valamit.

Az elfelejtett jogszabályok a mai Fidesz-kormányzatnak sem jutnak eszébe. Hű kormányőrségükkel Szili és Gergényi hagyományait folytatják. Ne legyen már senkinek illúziója. Nem azért engedik át a tüntetőknek a Kossuth tér nagy részét, mert akkora demokraták, és nem azért védik az épület közvetlen környékét, mert elveik vannak. Egyszerűen ennyire becsülik az Országgyűlést. Az ingatlan számít belőle meg a parkoló.