L. Simon László kulturális államtitkár elismeri Alföldi Róbert érdemeit, de hozzáteszi: vannak olyan dolgai, amelyek miatt sokan támadták. Most sürgősen keríteni kellene valakit, aki elismeri L. Simon László érdemeit, merthogy dolgai neki is vannak.

Alföldi Róbertnek egyébként kettő ilyen dolga van. Az egyik, hogy állítólag homoszexuális, és emiatt valóban sokan támadták, hiszen mifelénk egy buzinak nincs helye a nemzeti kultúrában. Kivéve, ha az illető buzi nyilas is, mert akkor egyenesen beleírjuk a NAT-ba, mint Tormay Cecile-t. Azon viszont majd érdemes lesz elgondolkodnia L. Simon Lászlónak, hogy merrefelé dicsekedjen a fegyverténnyel, miszerint "elzavartuk a buzit", mert a jobbikos csőcselék előtt és Teheránban lehet ezzel villantani, Berlinben, Londonban, Párizsban és New Yorkban viszont teljes joggal fogják kazah parasztnak nézni, és kérdés nélkül kihozzák a kumiszt.

Alföldi másik dolga, amiért támadták őt, hogy a Nemzeti előadásai - a drámaírók szándékával és szövegével összhangban - nem nélkülözik a szexualitást. Például a Tragédia római színében történetesen a dekadens Róma ábrázoltatik, és ehhez nem piktogramokat használnak, hanem emberi testeket. Speciel ezen senki nem akad fenn, aki legalább egyszer elolvasta Madách munkáját, de hát vannak elegen, akik ezt nem tették meg, viszont nagyon szeretnének valamin felháborodni. Ezek természetesen olyan emberek egytől egyig, akik saját életükben telibe szarják az összes parancsolatot, a paráználkodásra vonatkozót a legszívesebben, de attól még imádják számon kérni; röviden álszent köcsögökről beszélünk tehát.

You can't smell your own shit on your knees

Őket készül hadba vezetni L. Simon László, és az álszent köcsögök élére keresve sem találnánk nála alkalmasabb figurát. Ugyanis neki érdemei egyelőre nincsenek, dolgai annál inkább. Alföldi Róbert mindössze azzal büszkélkedhet, hogy a Nemzeti Színháznak visszaadta a nevét: aki ma színházba szeretne menni, annak először oda visz az útja, mert ott folyik az élet, ott vannak azok az előadások, amelyekről hallani az utcán is, a rendszertelenül színházba járó civil ott fog kikötni, ha a fájó restanciákat akarja ledolgozni. Jobbról egyelőre az Új Színházat sikerült ezzel szembeállítani, úgyhogy fideszes kultúrpolitikustól indokolt a mélyszerénység.

Különösen akkor, ha eddig legismertebbé vált munkája arra elég, hogy bevarrassa a száját, és eszébe se jusson senki más dolgain rugózni:

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam
miközben én már párizsban báboztam
iskolát alapítottam
és egy röhögő törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk
gipszlenyomatokat

(...)

a bársony ráncai kisimultak
a festékfoltok eltűntek
a formák torzulásai
alig észrevehetővé váltak
már a szar szagát sem érzem

Szimatoljon az államtitkár úr, hátha megérzi mégis a saját szarszagát. Aztán lapuljon meg, hátha elfeledkezik róla a hazai művészettörténet.