Miután nyilvánvaló lett, hogy valamit nagyon másképp kellene csinálni, az ellenzék pont ugyanazt csinálja, mint eddig: üzengetnek, szövetségeket kötnek és fúrják egymást (a kettőt nem mindig lehet megkülönböztetni). Ezt nevezik "politikának". Ahhoz, ami az országban történik, most már az RTL Klub híradója is többet szól hozzá, mint az állítólagos ellenzéki pártok. Na jó, Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy tüntetéseket fog szervezni. "Ma a baloldalon a legakcióképesebb párt a Demokratikus Koalíció. Éhségsztrájkoltunk a választási regisztráció ellen, élőláncot fontunk a Parlament köré, vagy a Szabadság hídon tartottunk tüntetést" – mondta.  Ez az "akció" a mai ellenzéki politikában, az eredménye pedig látható. (Most a Jobbikon kívüli ellenzékről lesz szó.)

A feladványt Szigetvári Viktor pontosan megfogalmazta: "Az a probléma, hogy a községekben most van egy mikszáthi feudális-félfeudális figura, akiről köztudott, hogy fideszes, hogy lop és egyébként megingathatatlan, mert kimossa a helyi ügyészség, a helyi rendőr, és aki nélkül nincs tanári kinevezés sem. Na most ezzel szemben felírni egy PowerPoint slide-jára, hogy legyen vidéki beágyazottság, az azért nem olyan egyszerű." Nyilvánvalóan nem az, de az is nyilvánvaló, hogy nyilatkozatokból, alkudozásokból, de még tüntetésekből sem lesz semmi.

Az általános benyomás az, hogy Magyarországon ma az van, amit a Fidesz akar – akár örülünk ennek, akár gyűlöljük, akár elfogadjuk, hogy ez már csak ilyen, minden politikus stb. Csak ott nem igaz ez, ahol még nem jelent meg egyetlen fideszes sem, hogy akarjon valamit, de az ilyen területek napról napra fogynak. Ezzel szembeállítani azt, hogy "mi mást akarunk", érdektelen. "Aha, hát akarjátok csak" – ez az elképzelhető legjobb reakció.

"Nem hagyjuk" – szólt akárhány ellenzéki ("civil" és egyéb) tüntetésen: nem hagyjuk az alkotmányt, nem hagyjuk szólásszabadságot, sorolhatnánk. Először egy kicsit lelkes voltam, de másodszorra már felvetődött bennem a kérdés: családos, dolgozó emberként lenne mondjuk heti egy órám a nem hagyásra, pontosan mit csináljak? És amikor harmadszorra és negyedszerre sem kaptam erre választ, mérges lettem.

Az egyszeri ember egymaga nem tud nem hagyni. Nem tud, mert egyetlen ember mégis mit tesz az államgépezettel szemben, és ráadásul félti a munkáját, ha van neki. (Legkésőbb a földrajzinév-bizottság tagjainak kirúgásakor kiderült, hogy nem ok nélkül.) Meg kell neki mondani, hogy ezt és ezt kell tennie, mert sokan mások is hasonlóan fognak tenni, és úgy már hatékony lesz; valamint hogy meg lesz védve, ha ezt teszi.

A mindenhatónak vélt Fidesz valójában és közismerten rettenesen béna, ami rengeteg teret nyitna a nem hagyásnak. Eljön a szeptember, rengeteg iskolás megint nem fog tankönyvet kapni – ezt például lehet nem hagyni. Jöjjön egy aranyos ellenzéki párt, és adjon nekik fénymásoltat. Mondja el a szülőknek, hogy látjátok, a Fidesz ezt képtelen volt megtenni, pedig ő van hatalmon, mi viszont megtettük. Vagy ott van az éhező gyermekek ügye. Nem beszélni kell arról, hogy a Fidesz cserben hagyja őket, ezzel szemben stadionokat épít, hanem megetetni közülük egy már méltányolható mennyiségűt, lefényképezni őket, melléjük írni, hogy mennyibe került az etetésük, és emellé tenni egy stadiont. Keresni aranyos pedagógusokat, akiknek a Fidesz pedagógusbér-emelése következtében csökkent a fizetése, és gyűjtést rendezni számukra.

A mindenhatónak vélt Fidesz ráadásul közismerten elviselhetetlenül arrogáns, sok embert bánt és irritál, de nem tudnak ez ellen mit tenni. Az ő indulataikat összeterelni eddig, legalábbis részben csak a Jobbiknak sikerült. Holott – ha már annyit beszélnek róla, akkor talán valakit érdekel is az ún. baloldalon – igazi baloldali dolog volna azt mondani az éppen aktuális áldozatnak: mondj nemet, mert még nagyon sokan nemet fognak mondani, és az már valami; és annyi emberen nem lehet mind bosszút állni. Mondjuk a tankönyvrendelés "botrányánál" (ami jóval több mint holmi botrány) összegyűjteni ezer iskolaigazgatót, hogy azt mondja: ő így nem rendel tankönyvet – mert ezer igazgatót csak nem tud egyszerre pótolni a Fidesz. És amellett, hogy "sokan vagytok", azt is kell mondani mindenkinek: megvédünk. Van pénzünk, hiszen emlékszel, és vannak dörzsölt ügyvédeink is, hiszen látod, nem vagyunk börtönben. Szóval ha szívózni akarnak veled, akkor sem kell hős áldozattá válnod.

Tulajdonképpen az alig létező szakszervezetek és az éppen most kicsinálni kívánt civil szervezetek munkáját kellene átvennie az ellenzéknek. Ehhez persze pénz kell, szervezőtehetség és fantázia. (Épp ezért hiú a remény, hogy majd egyszer csak a semmiből felbukkan a Tiszta, Karizmatikus Ellenzéki Vezető, aki lángszavával végre irányt mutat az elégedetlen millióknak. A szó nem elég, még a lángszó sem.) Az olyan hihetetlennek tűnik, hogy pénz nem maradt a tudjuk-miből, vagy nem lehet szólni baráti vállalkozóknak, hogy ha marad a Fidesz, akkor nekik ezer évig nem terem babér, úgyhogy adjanak egy kicsit. Inkább a szervezőtehetségen és pláne a fantázián bukhat el az egész, noha utóbbiból nem is kell sok, napi szinten jönnek az ügyek, amelyekben lehetne tenni valamit.

Ha végre az érdektelen "politizálás" helyett tennének is valamit, megszűnne az a benyomás, hogy úgyis mindig ugyanaz lesz, akkor meg minek szavazgatni. Pláne az önkormányzati választás előtt fontos üzenet, hogy lám, el lehet érni változást, ha elég sok ember együtt dolgozik rajta. Ráadásul az ellenzéki pártok régóta megrögzött képe is változna. Aki semmit nem csinál, az ne csodálkozzon, hogy hosszú évek után még mindig az őszödi beszéd, a libák és hasonlók jutnak eszébe róla az embereknek. Adni kell valamit, ami több annál, hogy "ja igen, ők voltak azok, akik először nem akartak szövetségre lépni, aztán mégis". Valamit, aminek (ezt is annyiszor elmondták) van köze ahhoz, ami az embereket érdekli, csak úgy gondolják, hogy az nem "politika" – be kell bizonyítani, hogy igenis az. Plusz, és ez sem kevés, konkrétan létező embereknek lehetne segíteni, valós disznóságokat ténylegesen megakadályozni.