hvg.hu: Hogyan akadt meg a nemzetközi zsűri szeme ezen a rádióműsoron?

Ránki Júlia: Az URTI-t Párizsban alapították, 1949-ben. Mintegy ötven közszolgálati rádiót tömörít, és évente meghirdet egy témát, melyet fel lehet dolgozni. Az elkészült műsorokat a tagországok rádiói is sugározzák, sőt a többi nemzetközi rádiós szervezetnek is felajánlják, vagyis a díjak komoly nyilvánosságot biztosítanak.

hvg.hu: Mivel nyerte el az első díjat?

R. J.: Ezt ne tőlem kérdezze. Csak a hivatalos indoklást tudom idézni, mely így szól: „ A zsűri egy megrendítő és árnyalt, kiválóan megvalósított műsornak juttatta elismerését, ahol a tartalom és a forma tökéletes összhangban vannak. A műsor készítője képes volt szerényen a háttérben maradni, és elkerülni azt a csapdát, amit a hangfelvételek átszerkesztése kínált volna, így az egyéni vélemények jutottak érvényre.”

hvg.hu: Pedig a műsorból kiderül, hogy fél évszázada a Ránki családot is érintette a „menni vagy maradni?” dilemmája.

R. J.: A forradalmat követő lázas hetekről szinte mindenkinek vannak emlékei, aki akkor már élt, így nekem is. Amúgy elegem volt abból, hogy kizárólag a történészek és a politikusok akarják megmondani, mi történt 1956-ban. 2006-ban, a félévszázados évfordulón én feleltem a Petőfi rádión elhangzó emlékműsorokért, előzőleg pedig javaslatot tettem az ORTT-nek, milyen témákat lenne érdemes feldolgozni . Ennek keretében vállalkoztam arra, hogy magam is műsort készítek. Az az ötletem támadt, kérjük meg a hallgatókat, hogy egy megadott telefonszámon adják meg a nevüket, majd hagyjanak pár perces üzenetet arról, mi történt velük a forradalom alatt és után. Mintegy száz üzenet gyűlt össze, ezek alapján készítettünk műsorokat, így ezt is, amely 2006. november 4-én került adásba.

hvg.hu: A kisemberek magántörténelméből figyelemre méltó tabló rajzolódik ki.

R. J.: Ismertem valakit, akit október 23-án, kiskatonaként kivezényelték a rádió védelmére, és az ottani lövöldözés során a teherautó alá hasalva keresett menedéket. Péterből, aki azután „disszidált”, mérnök lett, majd 1989-től elkezdett hazajárni. Ő a műsor egyik főszereplője lett. A visszaemlékezéseket kiegészítettem a Szabad Európa Rádió korabeli hanganyagával, melyben a friss emigránsok üzentek haza, itthon maradt családjuknak. Mindezt a saját történetemmel egészítettem ki, pontosabban a családoméval. A forradalom idején hat éves voltam, sok mindenre magam is jól emlékeztem.

hvg.hu: Az „Aki hallja, adja át!” típusú üzenetközvetítés Magyarországon a második világháború után is működött, és a zűrzavaros állapotok miatt indult meg újra. Volt a Szabad Európa Rádiónak kimutatása arról, hogy ki üzent álnéven és kinek?

R. J.: A SZER-en keresztül többnyire fiatalok üzentek, akik pontos adataikat nem adták meg, így azok nem is maradtak fenn. A mi rögzítőnkre, ahogy említettem, több száz hívás érkezett, volt közöttük egykori katonatiszt, ávós, művész, tanárnő, egykori háztartásbeli. Valamennyien örömmel meséltek az emlékeikről, amelyeket családtagjaik már nem szívesen hallgatnak. Közvetlenül az események után nem tudták kibeszélni azt, ami velük történt, elfojtották a történeteiket. Most pedig, amikor már őszinték lehetnének, nincs, aki meghallgassa őket.

hvg.hu: A forradalom leverése után nagyon gyorsan kellett meghozni az életre szóló döntéseket.

R. J.: A rádiójáték központi figurája, a mérnök viszonylag tudatosan döntött: azért ment el, mert elege volt a diktatúrából, és szabad akart lenni. A család túlélte a háborút, újra kezdték a vállalkozást, de öt év múlva államosították őket. A kommunisták mindent elvettek tőlük, 1956-ban is nélkülöztek. Látva, hogy apja min ment keresztül, úgy döntött, ő maga más utat választ. Egyébként a származására nem kérdeztem rá, hiszen a sorsa neki is ugyanaz volt, mint a többieké. Szerepelt még egy másik érdekes sors is a műsorban: az üzenetrögzítőn egy férfi a „szabadság gyermekeként” szólal meg . Őt az édesanyja 1957-ben, a börtönben szülte meg. A forradalom előtt az apja, és az anyja is le volt tartóztatva, de a forradalom alatt átmenetileg kiengedték őket, ekkor fogant ő.

Pelle János