Balatonring: gigaprojekt vagy megamutyi?
A 35 milliárdos kérdés: a sávolyi presztízsberuházás ügyében vajon mennyit ér az oknyomozó újságírók, a civil szervezetek, Oszkó Péter és Bajnai Gordon szava?
A Magyarországon korábban alig ismert spanyol Sedesa befektetői csoport neve 2006-ban, a kormányzati negyed beruházásaival kapcsolatban bukkant fel először, majd amikor a program meghiúsult, a cég potenciális beruházóként más budapesti ingatlanfejlesztésekre is pályázott. A tőkeerősnek mondott, „nagypályás”’ cégcsoport érdeklődését természetesen a Balaton-régió sem kerülte el. A konzorcium 2007 nyarán a déli parton kívánt beruházni, amit a Suchman Tamás vezette Balatoni Fejlesztési Tanács örömmel fogadott, mert a spanyol cégcsoport közel 130 milliárd forintot kívánt elkölteni a zöldmezős beruházásokra, amelyek finanszírozását részben saját forrásból, részben spanyol tőkére és hitelre támaszkodva akarta megvalósítani.
Spanyol modell a Balaton partján
A befektetők Balatonberény határában golfpályát és falut, Balatonszemesen egy multifunkcionális szórakoztatóközponttal kombinált lóversenypályát terveztek, de nem panaszkodhatott a Kis-Balaton közelében fekvő, 600 lakosú Sávoly sem, ahol a falu határában golfpályát, több termálszállót, valamint 800 üdülő- és lakóépületet is magában foglaló turisztikai központot szándékoztak megépíteni. Mindezt a Sedesa által létrehozott 30 millió eurós törzstőkéjű befektetési konzorcium valósította volna meg, amelynek 1/3-1/3 részvételi arányban a Bancaja bankcsoport és a Ballester építőipari vállalatcsoport is tagja volt.
A cégcsoport vezetőinek elképzelése azonban a következő hónapokban módosult, s a Balatonring ötletét a világbajnok Talmácsi Gábor sikeres szereplése, illetve a motorversenyek iránt megnövekedett hazai érdeklődés motiválta. A Sedesa – amely a Worldwide Circuit Management (WCM) révén a motorsporttal is szoros kapcsolatokat ápol – az utolsó, valenciai Moto-GP futam után jelentette be, hogy felerészt önerőből, felerészt hitelből Sávoly határában felépít egy világbajnoki futamok rendezésére alkalmas versenypályát, a hozzá kapcsolódó infrastruktúrával együtt. A helyszínt a cég szakemberei választották ki (a döntésben nyilván nagy szerepe volt az M7-es autópálya és a sármelléki reptér közelségének), s rohamtempóban el is kezdték a beruházás előkészítését.
A Sedesa nálunk is a már máshol bevált üzleti modellt követte. A beruházást a Vicente Cotino Escriva által irányított spanyol cégcsoport koordinálja, ám kivitelezésére és üzemeltetésére több helyi kapcsolódású új „projektcéget” is létrehoztak, miközben az érintett önkormányzatoknál, hivataloknál, politikai pártoknál, kormányzati szerveknél, bankoknál a csoport „kijáró” emberei megkezdték a lobbizást a beruházás profitábilissá tétele érdekében.
A sávolyi beruházás esetében a Grupo Milton Management Zrt.-nek (Kovács Bence János) a projekt előkészítésében és menedzselésében volt jelentős szerepe. A mintegy 600 hektárnyi földterület felvásárlását 2007 nyarán – zsebszerződések formájában – a Sedesa-tulajdonú Sávolyi Termálcentrum Kft. ügyvezetője, Kiss Béla és fia nevén bonyolították le, mivel a hatályos földtörvény szerint külföldiek és jogi személyek nem vásárolhatnak termőföldet.
A sávolyi versenypályát a WCM 100 százalékos tulajdonában lévő Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft. (Mervo József) kezdte el építeni, míg a Balatonring Vagyonkezelő Zrt. – amelyet 25 millió forintos alaptőkével 70-30 százalékos arányban a WCM és a Magyar Turizmus Rt. hozott létre – a pálya üzemeltetésével és a versenyek szervezésével kapcsolatos teendőket látja el.
Miután létrejött a tervezett projekthez kapcsolódó új cégháló, megkezdődtek a tárgyalások a MotoGP jogait birtokló spanyol Dorna Sports képviselőivel is, aminek eredményeként 2008 júliusának közepén aláírták azt a szerződést, amely 2015-ig biztosította a versenyhez fűződő jogokat Magyarországon. A kormány részéről Újhelyi István területfejlesztési államtitkár kapcsolódott be a tárgyalásokba, s a kormányzati ígéretek hatására 2009. szeptember 20-ai dátummal beiktatták a versenynaptárba az első magyar Moto-GP futamot.
A sávolyi Balatonring megépítését 2008. július végén Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter jelentette be. Az ünnepségen a szeptemberi munkakezdésről és a pálya 2009. augusztusi átadásáról is szó esett. A kormányzati érdeklődést és sietséget az motiválta, hogy a pálya megépítésétől a Balaton-régió turizmusának fellendülését remélték (150-200 ezer plusz vendéggel számoltak), és a szeptemberi versennyel a nyári turistaszezont is meg lehetett volna hosszabbítani. Róna Iván, a Magyar Turizmus Rt. igazgatója azzal is érvelt, hogy a közel kétszáz tévétársaság által 300 millió háztartásba közvetített futam jót tesz az országimázsnak is, mert az országot illetve a Balatont népszerűsítő reklámfilm hatására versenyen kívül is sok vendég érkezik majd hazánkba.
Valószínűleg ezek a meggondolások is szerepet játszottak abban, hogy a magyar kormány a kezdetektől mindent megtett a beruházás érdekében: bár 2008 júniusában az államfő visszaküldte a parlamentnek a Balaton-törvénnyel kapcsolatos indítványokat, 2008 szeptemberében már aláírta a módosított törvényt. Ez lehetővé tette, hogy a pálya helyszínéül kijelölt mezőgazdasági területeket fejlesztési területté minősítsék át, majd ezt követően a beruházást kiemelt nagyberuházássá nyilvánítsák.
Az immár gigaprojektté turbózott beruházás alapkőletételére Bajnai Gordon és Gyenesei István miniszterek közreműködésével, Suchman Tamás és Újhelyi István jelenlétében, 2008. november 8-án került sor, majd elkezdődött a versenypálya tíz hónaposra tervezett építése. Az eredeti elképzelések szerint a projektet ugyan a Sedesa által létrehozott befektetői konzorcium pénzelte volna, de a pénzügyi válság hatására a Bancaja Habitat Bank kivonult a beruházásból, más spanyol bankok pedig nem mutattak hajlandóságot a kockázatvállalásra. A Sedesa képviselői ezért egy 45 millió eurós hitelkérelemmel már az alapkőletételt követően megkeresték a Magyar Fejlesztési Bankot, bízva a hangsúlyos magyar kormányzati szerepvállalás lobbierejében.
Pénzhiány miatt elhalasztva
A beruházók eközben Sávoly csatornahálózatának, illetve szennyvíztisztító telepének a kiépítését is elkezdték, ám már ekkor nyilvánvaló volt, hogy a beígért idegenforgalmi fejlesztéseket el kell halasztani. Sőt, az elhúzódó hitelkérelem és a spanyol befektető nyilvánvaló finanszírozási nehézségei miatt a Balatonring építése sem haladt, így 2009 tavaszára kiderült, hogy a médiában sokat kommunikált őszi futamra nem kerülhet sor. Tavaly márciusban a Balatonring Zrt. kérte is, hogy a Nemzetközi Motorsportszövetség módosítsa a sávolyi futam időpontját (a Magyar Nagydíjat törölték a versenynaptárból, s áttették 2010 tavaszára).
Nem verték nagydobra, ám ekkor még az is kétséges volt, hogy egyáltalán sor kerülhet-e a versenypálya megépítésére, mert a MFB-vel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. A bank illetékesei ugyanis „a banki módszerekkel nem számszerűsíthető nemzetgazdasági előnyökre és az ügylet kockázataira való tekintettel” arra a következtetésre jutottak, hogy a hitel megítélése csak állami készfizető kezesség esetén lehetséges. Ám, hogy tisztán lássanak, 2009 nyarán megbízták a KPMG pénzügyi minősítő intézetet a projekt átvilágításával, független értékelésével.
A beruházó azonban nem várt az MFB-vel folytatott tárgyalások végkifejletére és a minősítő cég véleményére. Feltehetőleg a nem hivatalos ígéretekre alapozva, 2009. július végén a hitel felvételéhez szükséges 30 százalékos önerőből, 5,3 milliárd forintból megkezdte a beruházás kivitelezését a földmunkákkal. Ezzel lépéskényszerbe hozta a kormányt, mert ha a 2010-es versenyt is el kellett volna halasztani, az nemzetközi botrányt és jelentős presztízsveszteséget jelentett volna az országra nézve.
Az indulással kapcsolatos sajtótájékoztatón (amelyen a Sedesa nem képviseltette magát) a „projekt mentoraiként” bemutatott Suchman Tamás és Ujhelyi István, akkor már a Nemzeti Turisztikai Bizottság elnöke, arra a kérdésre, hogy mi történik, ha mégsem lesz megállapodás a 45 millió eurós hitelről, nem válaszoltak. A „tárgyalások jó ütemben és sikeresen haladnak”- állította Suchman, aki augusztusra várta a hitelkérelem elfogadását. Újhelyi ugyanakkor megemlítette, hogy a válság miatt a beruházónak át kellett alakítania a pénzügyi terveit, mivel a banki ügyletek szigorúbbá váltak.
A kiszivárgott hírek szerint mindez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a spanyoloknak nemcsak korlátozottak voltak a saját erőforrásaik, de az MFB-hitel szempontjából is kedvezőtlenül módosították a pénzügyi terveiket. A versenypálya munkálatainak összköltségét lefaragták 90 millió euróról 81-83 millióra, a kiadásoknak pedig már nem 50, hanem 70 százalékát akarták a magyar hitelből fedezni. Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy kormányzati segítség nélkül a beruházás biztosan nem készül el. Erről a kedvezőtlen fejleményről azonban sem a médiában, sem pedig kormányzati részről egy szó sem esett.
A Sedesa elnöke viszont okos taktikával egy 2009 júliusában adott interjúban hangsúlyozta, hogy cégcsoportja már 6 milliárd forintot elköltött a beruházásra, ám "a körülmények, a területvásárlás, a különböző engedélyek nem tették lehetővé, hogy már az idén futam legyen a Balatonringen. Ezért fel kellett függesztenünk az építkezést, így csak egy évvel később kerülhet sor az első vb-futamra a Balatonringen". Escriva ezzel lényegében átpasszolta a labdát és a felelősséget a magyar kormányzat térfelére. Aligha véletlen, hogy innentől kezdve a hivatalos tájékoztatás szűkszavú és óvatos, miközben Suchman Tamás, illetve a beruházásban kedvezően érintettek (pl. Bobek József, Sávoly polgármestere) minden fórumon igyekeztek PR-szövegekkel rámutatni a vállalkozás fontosságára és előnyeire.
Ezután a beruházó erős politikai hátszéllel és a nyilvánosság számára szinte áttekinthetetlen üzleti háttérrel folytatta a beruházás menedzselését, miközben egyre több pletyka terjedt a Sedesa spanyolországi sajtóban is megszellőztetett „ügyeiről”. A kormánynak azonban nem volt más választása, előre kellett menekülnie. Október 25-én Sávolyon Újhelyi és Suchman együtt jelentették be, hogy bár még egy méter pálya sem készült, de az előzetes terveket módosítva nem öt, hanem tíz éven át rendeznek futamokat a Balatonringen (ez a hitel megtérülése szempontjából fontos részlet), s az erről szóló szerződést már alá is írták a Dorna Sports S. L képviselőivel. A politikusok emellett megerősítették azokat a híreszteléseket, hogy a versenypályát építő kft. kormánygaranciát kap az MFB-től várt hiteléhez.
Az MFB részére készült megvalósíthatósági tanulmányt tavaly szeptemberben adta át a KPMG, ám a részleteit nem hozták nyilvánosságra. A kormány, a jelentés ismeretében, október 26-án, a 2009/1179 számú határozatban tette közzé, hogy a 2010-2019-es időszakban 74,7 millió euró (20 milliárd forint) központi költségvetési forrást biztosít a MotoGP futamok megrendezéséhez. Ugyanakkor a gazdasági miniszter, hatáskörében, 25 éves lejáratú, 15,3 milliárd forint összegű beruházási kölcsön megadására utasította az MFB-t és annak 80 százalékára is készfizető kezességet vállalt. Vagyis az immár túlnyomórészt magyar állami pénzből épülő versenypálya és a magyar állami pénzből finanszírozott jogdíj hasznainak jelentős része a spanyol magán befektetőkhöz kerül, a kockázatot pedig a magyar állam – áttételesen a magyar adófizetők – állják.
Az ügyben érintett magyar politikai, pénzügyi és kormányzati köröket mindez – látszólag – nem nagyon zavarta. Az ügy körül bábáskodó politikusok 2009. október végén bejelentették, hogy a sávolyi megaberuházás megkapja a kért hitelt, Varga István gazdasági miniszter novemberben utasította a MFB-t, hogy folyósítsa a beruházási kölcsönt a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft.-nek. A kocka tehát el volt vetve, ám a döntést követően a kritikai hangok is felerősödtek.
„Behúztak bennünket a csőbe. Ez bizony gáz!”
Az első követ az alapkőletételnél még mosolygó, egykori sportért is felelős önkormányzati miniszter, Gyenesei István dobta az állóvízbe. Előbb szóban, majd tavaly november 18-án, a Népszabadságban megjelent, Ígéreteken nem lehet motorozni! című írásában engedett bepillantást a kulisszák mögé. Írásában kifejtette, hogy „ennyi kockázatot magunkra vállalni? Ez már súrolja a felelőtlenség határát.” Emlékeztetett, hogy miniszterként már tavaly február 10-én óvatosságra intette a túlzottan optimistákat, s felhívta a figyelmet a mutatkozó veszélyekre. Ő akkor csak annyit vállalt be, hogy a futam megrendezéséhez szükséges „jogdíjat” (1,5 milliárd forint) és az ehhez szükséges szervezeti keretet biztosítja, hiszen a spanyol beruházó saját elhatározásából, saját pénzből ígérte a pályaépítést és a világbajnoki futamot. „Vegyük észre, hogy kezdettől az orrunknál fogva vezetnek bennünket!...Lesz még ebből politikai botrány, magyarázkodás, egymásra mutogatás…Behúztak bennünket a csőbe. Ez bizony gáz! Bárcsak ne lenne igazam!” – vonta le a konklúziót, ám sorai nem váltottak ki érdemi visszhangot, még az ellenzéki oldalon sem. Gyenesei decemberben a parlamentben is interpellált a sávolyi beruházás ügyében („egy neves könyvvizsgáló cég kockázatosnak, bevételi oldalról pedig kalandorprogramnak nevezte”), ám választ nem kapott a felvetéseire.
Mint ahogy az Index hírportálon a sávolyi beruházással is foglalkozó írásoknak sem volt komoly visszhangjuk. A mainstream sajtóban továbbra is a projekt fényezésére kiadott PR-szövegeket és nyilatkozatok közölték, az ellenzék hallgatott, a karaván így zavartalanul haladhatott tovább. 2009 novemberében Vicente Cotino Escriva újra megszólalt. Egy MTI-nek adott interjúban azt üzente a hitellel késlekedő illetékeseknek: „A következő hetek kulcsfontosságúak a terv megvalósítása szempontjából”, majd ismételten hangsúlyozta, hogy „a befektetők elkötelezettek a projekt iránt és jelentős erőfeszítéseket tettek”, merthogy az „eddigi munkákat önerőből végeztük el”. Ugyanakkor kitért a Sedesa-val kapcsolatosan keringő „rosszindulatú” hírekre is. „Piaci helyzetünk jó és stabil…Az utóbbi négy hónapban 35 nagyberuházást nyertünk el, nemzeti és nemzetközi szinten.”
Az a hír, miszerint az MFB döntött a hitel odaítéléséről, december végén jelent meg a sajtóban, azzal a kiegészítéssel, hogy az erről szóló szerződést januárban megkötik, s ezzel elhárul az utolsó akadály is a beruházás megvalósítása elől. A szerződés megkötésére azonban januárban sem került sor.
Néhány napja robbant a bomba: az Index több, beruházással kapcsolatos leleplező írást is közzétett. (A Balatonring mellett a spanyol beruházó másik megaprojektje, a nem kevésbé ellentmondásos pátyi beruházás is napirendre került.) Bodoky Tamás ismert oknyomozó újságíró tollából számos új információ jelent meg a beruházásokkal, s azok szereplőivel, cégeivel kapcsolatban. Kiderült, hogy Valenciában a Sedesa és több más építőipari cég ellen 2009. február óta ügyészségi vizsgálat folyik egy kampányfinanszírozási botrány kapcsán, de a cég nevét pénzmosással, korrupcióval is kapcsolatba hozták. Ezekkel az ügyeivel még a tekintélyes El Pais is foglalkozott. A spanyol lapokban közölt állítások szerint a jobboldali politikusok milliós nagyságrendű megvesztegetési pénzeket tettek zsebre azért, hogy a Sedesát és más cégeket milliárdos nagyságrendű megrendeléshez juttassák. Valenciában a botrány hatására 2009. november 1-én húszezres tüntetésre is sor került.
Ugyancsak érdekes dolgok derültek ki a spanyolok bizalmi emberének számító Kovács Bence Jánossal kapcsolatban, aki az elmúlt években köztudottan jó kapcsolatokat ápolt a magyar üzleti és politikai élet prominenseivel, a Népszabadság pedig 2008-ban 54 milliárdos vagyonnal a 10. helyre sorolta a leggazdagabb magyarok listáján. Az Index kinyomozta, hogy a vadászlapnál dolgozó egykori újságíró neve a kilencvenes években csalásokkal, okirat-hamisításokkal, zűrös ügyekkel, mutyizásokkal kapcsolódott össze. 1995-ben jogerős ítélettel másfél évi börtönre ítélték, aminek végrehajtását kétévi próbaidőre felfüggesztették.
Kovács az új évezredben a hazai filmiparban is próbálkozott, majd távozott az országból, s a spanyol ingatlanbizniszben épített ki jó kapcsolatokat és szerzett vagyont. Magyarországra egy vállalatbirodalmat (Grupo Milton Sociedad Limitata (magyarul Kft.)) irányító milliárdosként tért vissza. Ám tevékenysége elég nehezen átlátható, csupán annyi bizonyos, hogy a most éppen 87 cégből álló cégcsoportjának központját egy valenciai bérház 9. emeleti lakásában rendezte be, a 2006-ban alapított holdingnak pedig mindösszesen két cégvezetője és egy alkalmazottja van. Kovács cégei állítólag több országban tevékenykednek, de többségükről nincs referencia a Grupo Milton honlapján.
Érdekes adalék, hogy az internetes kurkászok a nyilvános hazai cégadatokban felfedezték a Grupo Milton Management Zrt. tulajdonosának a múltját: számos APEH-végrehajtás, eltűnés, kizárás, felszámolás, törlés jelzi, hogy cégei nem sorolhatók a sikeres vállalkozások közé. (Vajon ilyen zavaros és rejtélyes életúttal és különös vállalkozástörténettel miként vehették őt komoly tárgyalópartnernek a politikusok, illetve a banki, kormányzati körök?)
A sávolyi beruházás részleteit ismerők szerint Kovács Magyarországon a spanyol befektetők afféle előretolt, jó helyismeretekkel és összeköttetésekkel rendelkező embere. Ennek a feladatnak a jelek szerint meg is felel, hiszen jó kapcsolatokat alakított ki, illetve ápol a politikai és üzleti élet főbb szereplőivel.
Két példa ennek bemutatására: a Grupo Milton Management Zrt. elképesztő bőkezűséggel (300 millió forint) támogatta a Fehérvár FC focicsapatot, amely köztudottan együttműködik az Orbán Viktor által alapított felcsúti fociakadémiával, de szponzorálta (50 millió) az Ujhelyi István szocialista politikus érdekeltségi körébe tartozó szegedi kézilabdacsapatot is. Ugyanakkor a Grupo Miltonnak dolgozik az Advocon Kft., Ujhelyi István volt kabinetfőnökének és titkárságvezetőjének, Nagy Balázsnak a tanácsadó cége is. A szakember tanácsadói szerződést kapott Kovácstól, s jelenleg – nyilatkozata szerint – a Kovács személyével és cégével kapcsolatos ügyekben ő tartja a kapcsolatot a politikai és államigazgatási szereplőkkel. Nagy mára a Balatonringgel kapcsolatos beruházókörnek is egyik kulcsfigurája lett, mert igazgatósági tag a Grupo Miltonban éppúgy, mint a Balatonring Zrt.-ben. Rajta kívül azonban Kovács még számos ismert szereplővel tart jó kapcsolatot, ezért van, aki „lobbistaként”, mások „strómanként” is emlegetik.
A pártok hallgatnak – a maszatolás folytatódik
Akárhogy is van, Kovács a cikkek megjelenése után pert helyezett kilátásba Bodoky ellen. Ám a botrány hullámai tovagyűrűztek: az Indexen megjelent írások hatására február 24-én három civil szervezet (K-Monitor Közhasznú Egyesület, Társaság a Szabadságjogokért, Transparency International Magyarország) nyílt levélben fordult Bajnai Gordon miniszterelnökhöz. Ebben a költségvetési támogatásra vonatkozó szerződéskötés és az ehhez kapcsolódó kifizetések felfüggesztését kérik. A három szervezet a megismert adatokból ugyanis arra következtetett, hogy az állami támogatás és hitel mértéke nem áll arányban a bevételekkel, az esetleges nyereségből történő közvetlen részesedés pedig messze elmarad az állam által vállalt kockázattól. A K-Monitor és a TASZ ugyanakkor Joaquin Almuniának, az EU versenypolitikai biztosának is írt levelet, mert úgy vélik, hogy a sávolyi versenypálya megépítéshez nyújtandó 74,7 millió eurós támogatás az Európai Unió alapszerződésébe ütközik.
A civil szervezetek hivatkoznak a Pénzügyminisztériumból kiszivárgott információkra: Oszkó Péter pénzügyminiszter azért nem írta alá a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft. hitelgaranciájáról és állami támogatásáról szóló kormány-előterjesztést, mert szakértői – elemzésükben – kockázatosnak, gazdaságtalannak és jogszerűtlennek tartják az állami támogatást, a hitel törlesztését pedig nem látják biztosítva. „A működtetés során olyan jelentős összegű költségvetési támogatást vesznek figyelembe, amelyek nem szerepelnek a középtávú költségvetési tervekben, ezért ennek biztosítása csak az államháztartási hiány – nemzetközi vállalásainkkal ellenkező – növelésével lenne csak lehetséges” – figyelmeztetnek a szakértők.
A PM szakemberei szerint a kormány-előterjesztés „nem számszerűsíti a projekt megvalósításának és működtetésének költségvetésre gyakorolt pozitív hatását (munkahelyteremtés, adóbevételek stb.), és ennek hiányában nehéz alátámasztani bármiféle állami szerepvállalást. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben, amikor a vállalkozások nehezen jutnak finanszírozási forráshoz, nem tartjuk elfogadhatónak az MFB forrásait ilyen célra és ilyen kockázatos projektre allokálni.” Oszkó Péter elmondta, hogy a tanulmányt a kormánynak és a Magyar Fejlesztési Banknak is bemutatta – ám hiába, nem vették figyelembe. A kormányszóvivő utóbb ezt azzal indokolta: a kormánynak „a kockázatok mellett a lehetőségeket is mérlegelni kellett”.
A PM az ügy kipattanása után hivatalosan nem reflektált az újságírói kérdésekre, de a pénzügyminiszter blogjában kitért az ügyre, s állást foglalt az újságíró ellen indított vádaskodások ügyében. „Bodoky Tamás híven idézte a Pénzügyminisztérium ez ügyben képviselt álláspontját, vissza is igazoltam számára, hogy a rejtélyes úton birtokába került dokumentumok valósak.”
A napról napra dagadó botrány hatására február 27-én Bajnai Gordon miniszterelnök is megszólalt. A gazdasági miniszter azonnali intézkedését kérte avégett, hogy az MFB hozza nyilvánosságra a KPMG hatástanulmányát. Az MFB március 1-jén be is jelentette, hogy közzéteszi az elemzést, de csak abban az esetben, ha a beruházótól és KPMG-től is megkapják a beleegyezést. A KPMG még aznap jelezte, hogy hozzájárul az anyag publikálásához, a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft. illetékesei azonban hallgatnak, s a média megkeresésére sem válaszolnak. Mint ahogy – az LMP-t kivéve – a pártok is feltűnően csöndben vannak.
Messzemenő következtetésekre ad okot, hogy miközben a választási kampány során számos huszadrangú, akár csak kicsit is gyanús ügyet hangosan bedobnak a nyilvánosságba, a Balatonring körül viszont mindkét oldalon csendes maszatolás folyik. A tervek szerint, ha és amennyiben a beruházás megvalósul, nyáron próbafutamot, 2010. szeptember 17-19-én pedig Moto-GP futamot rendeznek a Balatonringen. A három napra érvényes jegyeket – 299, 450, 895 euróért – már árulják az interneten. Pofátlanul borsos árak, de mi bizonyára ezeket is kifizetjük.
Kellemetlen kérdések
Csaknem egy héttel a miniszterelnök kérése után a KPMG tanulmánya még mindig nem publikus. Ennek kapcsán a kérdéseink:
- Vajon a nyilvánosság miért nem ismerheti meg a pénzek kiutalása előtt a tanulmány részleteit?
- Vajon a beruházók miért ódzkodnak attól, hogy nyilvánosságra kerüljenek (akár kitakarással) fontos részletek, ha minden rendben ezzel a hitelfelvétellel és támogatással?
- Ha ez a beruházás ennyire sima ügy volna, akkor a leköszönő pénzügyminiszter – magánemberként – miért exponálta magát blogjában a tényfeltáró újságíró mellett?
- Ha ez az ügylet tiszta, akkor miért vetődik fel annak lehetősége, hogy uniós szabályokat is sérthet?
- Ha ez az ügylet tiszta, akkor miért a miniszterelnöknek kell közbenjárnia, hogy hozzák nyilvánosságra a tanulmányt?
- Ha ez az ügylet tiszta, akkor miért húzódik a mai napig az összegek kifizetése a 2008-as alapkőletétel (és hiteligénylés) óta?
- Ha ez az ügylet tiszta, akkor a pénzügyminisztérium szakemberei miért ítélték aggályosnak, törvénytelennek?
- Hogyan fordulhatott elő, hogy a kormány nem vette figyelembe a pénzügyminisztere és háttérapparátusa szakvéleményét?
- Miként kaphatott a jelenlegi gazdasági helyzetben évi 2 milliárd forint (összesen 20 milliárd) licencdíjat egy átlagosnál jóval nagyobb kockázatú vállalkozás, miközben a magyar élsportra és sok minden másra sem jut pénz?
- Miként kaphatott egy külföldi tulajdonban lévő kft. 25 év futamidővel (ám csupán 10 éves versenyszerződéssel) 14,2 (mások szerint 15,3) milliárdos hitelt, amelyre az állam még garanciát is vállalt?
- Vajon, ha a spanyol pénzvilág egyes szereplői kihátráltak, mások pedig nem láttak fantáziát a beruházásban, akkor a magyar illetékesek miért léptek azonnal a helyükbe?
- Ki ellenőrizte a külföldi és hazai cégadatokban a beruházó, s a hozzá kapcsolható személyek referenciáit, korábbi munkáit?
- Hogyan fordulhatott elő, hogy a beruházás indítása után évekkel egy oknyomozó újságíró jóvoltából derül fény a beruházó, illetve egyes szereplők „foltos” múltjára és jelenére?
- Kiknek és miért érdeke most ennek a kockázatos vállalkozásnak az erőltetése?
- Ha ezek a külföldi érdekeltségek menet közben bedőlnek, ki vállalja a felelősséget a pénzt odaítélők közül?
- Végül: ha 35 milliárdot ilyen lazán ki lehet venni a zsebünkből, akkor vajon más befektetések esetében is ilyen jó gazdaként bánik a közpénzzel az állam?
Sebők János
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
