Tetszett a cikk?

Miközben a WikiLeaks, e politikacsináló kisipari üzemegység kétséges filozófiája bekerült a nyilvánosság terébe, személyi állományát, működésmódját és pláne finanszírozását jókora homály fedte. A másokat könyörtelenül átvilágító, a „nincs titok” elvét valló szervezet önmagát már nem tartotta érdemesnek arra, hogy transzparens legyen, így másoknak kellett ezt a munkát elvégezniük.

Ahhoz képest, hogy a most feltételesen, de szabadlábra engedett Julian Assange állandóan azt hangoztatja, mennyire kollektív vállalkozás az övék, folyamatosan ő szerepel a médiában, és nemcsak állítólagos svédországi szexügyei miatt. Assange, a nyilvánosság őre, valójában a nárcizmus üldözöttje, aki évek óta folyamatosan járja a világot és nyilatkozik nagyívűeket az internet, a kormányok és a nyilvánosság tárgyában, szerényen utalva arra, hogy négy-ötfős kis vállalkozásról van szó csupán.

Assange és a háttérben Samir
©

A (kezdetben kínai hackerek által is alapított) WikiLeaks főként a kínai és posztszovjet térség elnyomó rezsimjeiről kívánta ugyan lerántani a leplet, azért a súlypont „valahogy” eltolódott, a posztszovjet térség már senkit sem érdekel, az egész világ a Bradley Manning által ellopott negyedmillió amerikai iratot böngészi. A mögöttes feltételezés továbbra is az, hogy Amerika az, amely mögött ott a Súlyos Titok, a Rejtélyes Machináció, amely a világot valójában mozgatja.

Assange sem korábban, sem mostanában nem titkolja, hogy a (mindenkori) amerikai kormánynak buknia kell, olyan súlyúak szerinte a leleplezett tények. A csoportot pár éve otthagyó egyik frusztrált munkatárs távozása előtt lementette a szervezet belső levelezését, amelyből kiderül valódi céljuk. „A hatékony szivárogtatás több titkolózó kormányt meg fog buktatni, beleértve az amerikait is.” E cél persze csak a májusi, Manning-féle lenyúlási akció nyomán vált izgalmassá, jellemző, hogy a WikiLeaks teljesen kiakadt azon, hogy a Wired magazin júniusban megnevezte az elkövetőt.

A totális kettős mérce jegyében a szervezet finanszírozását sem kötik a nyilvánosság orrára, Assange legalábbis máig nem hajlandó megnevezni azt a két amerikai civil szervezetet, amely - az ottani adókedvezményeket kihasználva - adományokat gyűjt nekik. Ezek azonban nem lényegtelen információk, hiszen nem mindegy, ki ellenőrzi az ellenőröket. Ki válogatja, rendszerezi, szerkeszti azt a 260 ezer dokumentumot, amelynek módszeres átvizsgálására, kontextusba helyezésére amúgy senkinek sem lenne módja? És mit gondoljunk arról a pár nagynevű, szolgálatkész médiáról (The Guardian, Der Spiegel, The New York Times), amelyek készségesen a manipulátorok rendelkezésére bocsátották felületüket?

Még az sem kizárt, hogy egy nemzetközileg hírhedt antiszemita holokauszttagadó lehet az egyik illusztris iratválogató szakember. A svéd közrádió ugyanis a minap tényfeltárta, ki az, aki a WikiLeaks oroszországi tartalomfeltöltője: nem más, mint az idehaza is jól ismert Israel Samír svéd állampolgár, aki szerint „minden muszlimnak és kereszténynek kötelessége a holokauszt tagadása”, és aki szerint Auschwitz csak egy „internálótábor” volt. A WikiLeaks stockholmi szóvivője pedig Samír fia, a szintén antiszemitizmusáról és idézethamisításairól elhíresült Johannes Wahlström. Hát, ilyen szakemberekkel dolgozik ez a kisvállalkozás.

Tudjuk most már azt is, kik támogatják tudatosan az állítólag „tudományos újságírást” végző Assange-ékat. Ott van például a fél európai sajtó, amely halál komolyan azt hiszi, szolidaritásával a nyilvánosságért, az „információhoz való jog akadálytalan érvényesítéséért” (Libération) harcol, nem pedig a „titkok nélküli” szabad társadalmak biztonságának bukásáért. Ott vannak még aztán a hollywoodi komcsik, mint a patetikus hazudozó Michael Moore, akit az sem érdekelt, valódi vagy konstruált-e a svéd szexuális zaklatási, megerőszakolási vád. Ken Loach szélsőbalos brit filmrendező. Jemima Kahn, szociálisan roppant érzékeny milliárdosnő. Amerika nemzetközi szerepvállalását, a demokráciaexportot mindig is elvető libertáriusok, mint Ron Paul. Szakszervezetek, pacifisták, és persze az elmaradhatatlan Noam Chomsky. És, Soros György, talán. Azért talán, mert bár az Open Society Insitute hivatalosan cáfolta a támogatás tényét, a mailekből azért tudható, hogy Assange-ék minimum tárgyaltak Sorossal (egyik ügyvédjük pedig a Sorosnak pro bono dolgozó Mark Stephens). Legnagyobb szponzoruk egyébként a most hetek alatt 800 ezer eurót begyűjtő németországi Wau Holland alapítvány, amely a hírhedt Chaos Computer Club (CCC) hackercsoport alapítójáról kapta nevét.

Aki összekeveri a totális nyilvánosságot a szabadsággal, az valójában totális kontrollt hoz létre, akaratlanul is. Azt a világot ugyanis, amelyben nincs többé titok, amelyben megszűnik a privát és a személyes szféra közti határ, nem szabadnak, hanem totalitáriusnak hívjuk. Természetesen nem valódi kormányzati gazságok elkenését védem, csak a nemzet biztonságának működéséhez elengedhetetlen normális diplomáciai, apparátusi működést, annak iratait, levelezéseit. A privát és/vagy politikai diskurzust, a diszkrét háttérbeszélgetést, amely nélkül nincs sem szabad politika, sem szabad sajtó. És persze önről, kedves olvasó, az ön privát mailjeiről, iratairól is szó van is – mert ne tévedjünk, a WikiLeaks-filozófia adott esetben nem áll meg az ön laptopja előtt sem.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Pénzzel jutalmazzák azokat a közmunkásokat, akik gyorsan átlépnek a versenyszférába

Pénzzel jutalmazzák azokat a közmunkásokat, akik gyorsan átlépnek a versenyszférába

Cukiság kimaxolva: beültünk a talán legszebb magyar Messerschmittbe

Cukiság kimaxolva: beültünk a talán legszebb magyar Messerschmittbe

A költészet napján súlyos verset kapott Orbán utcája

A költészet napján súlyos verset kapott Orbán utcája