Hágában nem ítélték el Horvátországot, sem a horvátok honvédő háborúját. Ahogy Serge Brammertz, az egykori Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék főügyésze világosan megfogalmazta: legitim volt az 1995-ös Vihar fedőnevű katonai művelet, mert a szerbek által törvénytelenül megszállt terület, a Krajina visszafoglalásáról volt szó.

Ante Gotovina

AP

Ebből azonban nem következik az, hogy az ott élő szerb civilek ellen is jogos volt bűncselekményeket elkövetni a művelet idején. A törvényszék ugyanakkor ítéletében azt is kiemelte, hogy ezek „bűnszövetkezetben elkövetett cselekmények” voltak, mivel azokat Horvátország akkori állami és katonai vezetőinek egy szűk köre készítette elő.

Tény, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék nem része az Európai Unió intézményrendszerének. Az ítélet formálisan és közvetlenül nem kapcsolódik Horvátország uniós csatlakozásának folyamatához, ám az első fokú ítélet kihirdetése épp a horvát csatlakozási folyamat hajrájára esett és az uniós intézmények elvárják Horvátország vezetésétől a nemzetközi bírósággal való együttműködést.

Az ítélet politikai utóéletének elsődleges terepe nyilvánvalóan a horvát belpolitika, amely a gazdasági válság és levegőben lógó választási kampány miatt egyébként sem mentes a feszültségtől. Zágráb hónapok óta kormányellenes tüntetésektől hangos, az ellenzék, a szociáldemokraták főszereplésével, előrehozott választásokat követel, a népszerűségét tekintve mélyponton lévő kormányzó HDZ párt azonban – Brüsszellel egyetértésben – igyekszik kitartani, és lezárni az uniós csatlakozási tárgyalásokat.

A kormánypárt úgy ítéli meg, hogy a külpolitikai siker javíthat a megítélésén, vagy ha ez nem sikerül, legalább időt nyer. Ez az elképzelés azonban a Gotovina-ítélet után végképp megkérdőjeleződni látszik. Egy friss közvélemény-kutatás szerint -- a hágai döntéstől nyilván nem függetlenül -- 35 százalékra esett vissza az uniós csatlakozást támogatók aránya. Ebben a közhangulatban minden meghatározó horvát politikai szereplő megdöbbenéssel fogadta az ítéletet. Kérdés, mi fog történni, ha másodfokon is hasonló döntés születik (az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy másodfokon általában valamivel enyhébb ítéletek születtek), illetve, mi történik addig a horvát uniós csatlakozás folyamatában.

A legnagyobb gazdasági és politikai kockázatot az jelentené, ha a horvátok  a csatlakozási tárgyalások után sorra kerülő népszavazáson elutasítanák az EU tagságot. A tőkeszegény, egyre erőteljesebb gazdasági és szociális elégedetlenséggel küzdő Horvátország jelenleg is mindhárom hitelminősítő intézetnél csak egy kategóriával áll a bóvli – befektetésre nem ajánlott – szint felett. Ha nem sikerül júniusban lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, akkor a szakértők szerint könnyen leminősítések következhetnek, melyek rendkívül nehéz helyzetbe hoznák az országot.

„Gotovina hős”- felirat egy sibeniki lakóház falán

hvg.hu

A Horvátországban erősödő unióellenesség az  Európai Unión belül kapóra jön azoknak, akik tovább  lassítanák a délkelet-európai államok integrációs folyamatát. Ugyanakkor érdemes megismételni: a hágai nemzetközi bíróság nem uniós intézmény, így teljesen megalapozatlanok azok a – magyar sajtóban is olvasható – összeesküvés-elméletek, amelyek az ítéletet a horvát csatlakozás tudatos hátráltatásának tudják be. A bíróság döntésétől függetlenül azonban valóban létezik olyan álláspont (például a brit diplomácia részéről), amely Horvátország csatlakozási folyamatát Szerbia integrációjával kötné össze. Nem pusztán az Európai Unió, hanem a térség stabilitása szempontjából is aggasztó, a „bővítési fáradtság” és a „csatlakozási fáradtság” ilyen módon történő összekapcsolódása, éppen a nyugat-balkáni államok esetében.

A Horvátországban nemzeti hősként tisztelt tábornok elítélése nemcsak saját hazájában keltett indulatokat, a radikális nacionalista pártok és szerveződések a maguk értelmezésének megfelelően több országban is igyekeznek politikát építeni az ügyre. Szerbiában például vannak olyanok, akik az ítéletet követően igazolva látják a szerbek részéről a horvátok ellen elkövetett bűnöket, vagy éppen igazságtalanak érzik Krajina visszafoglalását. Ez nyilvánvalóan nem tesz jót Szerbia és Horvátország viszonyának. Jellemző ebből a szempontból, hogy Boris Tadić szerb elnök az ítélet után óva intett attól, hogy bosszúhangulat alakuljon ki a horvátországi szerbekkel szemben.

Magyarországon a Jobbik az ítéletet értékelő közleményében úgy fogalmazott: „Ante Gotovina és a honvédő háború hősei nemcsak a területi integritás és nemzeti szuverenitás helyreállítását jelentik a horvátok számára, hanem a nemzeti kohéziót és a büszke hazafiságot is. Korunkra jellemző kórtünet, hogy az ún. nemzetközi közösség ez ellen lép fel”. Mindez tökéletesen érzékelteti azt a különösen Kelet-Európára jellemző nemzetfelfogást, amely képtelen elszakadni a területiségtől és az etnicitástól, sőt egyre inkább abban látja a jövőt, az általuk megvetett Európai Unió helyett. Itt tehát nem csupán a magyar nacionalisták hagyományos szerbellenességéről van szó, hanem olyan politikai ideológiáról, amely gyökeresen ellentétben az elmúlt több mint fél évszázad békére építő európai fejlődésével.

Összességében eltúlzottnak tűnnek azok a – főként a nyugati sajtóban megjelent – vélemények, amelyek újabb balkáni háborút vizionálnak a Gotovina-ügy kapcsán, de a növekvő politikai kockázatok mindenképpen figyelmet érdemelnek. Nyugtalanító lenne, ha az Európai Unió bővítési folyamata épp most torpanna meg, hisz a térségben komoly ellentétek feszülnek. Bosznia-Hercegovinában a tavaly októberben megtartott általános választásokat követően még mindig nem sikerült kormányt alakítani. Az ősszel pedig ítélet várható a boszniai horvát tábornokok hágai perében.

Pandur József ügyvezető igazgató, Juhász Attila vezető elemző a Political Capital Institute-nál.