Ha elemezzük az elmúlt évtizedek atomerőmű-építéseit a régióban, egyértelműnek látszik, milyen veszélyei vannak a tervezett paksi bővítésnek. Az atomenergia jelentette kockázat egyben súlyos társadalmi-gazdasági problémává is válhat, amely már eddig is több államra rótt súlyos terheket. Összeszedtük az intő példákat a környező országokból, mert hisszük, hogy Magyarországnak még van esélye kiszállni, hogy ne kötelezze el magát hosszú évtizedekre pénzügyileg és politikailag Oroszország felé.

Bulgária

Bulgáriában a belenei erőmű építése éppen nyolc éves csúszásban van. Ehhez tervezési, kivitelezési és ellenőrzési akadályok egyaránt hozzájárultak, a legnagyobb gond ugyanakkor pénzügyi: a bolgár költségvetés nem tudja kitermelni az erőmű folyamatosan növekvő költségeit. Bár az a projekt az első becslések szerint negyed-ötödannyiba került volna Bulgáriának, mint nekünk a paksi tervek, az építési költségek rohamosan emelkedtek: a 2008-ban megkötött szerződés 3,99 milliárd euróról szólt, 2011-ben a projektet átvilágító HSBC már pedig több, mint 10 milliárd euróval számolt. Ezért 2012 márciusában a kormány bejelentette a projekt leállítását. Erre válaszul az erőművet építő orosz Atomsztrojexport (a Roszatom leányvállalatának)  kieső haszna és addig felmerült költségei miatt Oroszország választottbírósági eljárásokat kezdeményezett Bulgária ellen, egymilliárd euróra perelve a bolgár kormányt. A belenei projektből feltételezhetően soha nem lesz semmi, a bolgár kormány pedig jó esetben kb. egymilliárd eurót veszít az ügyön. Amennyiben az oroszok javára ítél a bíróság, úgy ennek a duplája is lehetséges.

Szlovákia

A szlovákiai mohi (mohovcei) atomerőmű két blokkjának befejezését komoly aggályok kísérik. Az erőmű építését 1982-ben kezdték, de pénzhiány miatt csak az első két blokkot helyezték üzembe a 90-es évek közepén, a 3-4-es blokkokat félbehagytak. A kétezres évek végén az olasz ENEL bevonásával (az energiacég lett a szlovák villamosművek 66%-os tulajdonosa) újrakezdték a munkálatokat, ezt azonban számos kérdőjel övezi. A hetvenes években tervezett VVER-440 V-213 (a paksival azonos) típusú erőmű mára elavulttá vált, így a két blokk befejezése nem csak környezetvédőket, de pénzügyi és atomipari szakértőket is aggaszt. Az erőműnek ugyanis nincs olyan védőkupolája, ami sérülés (például egy repülőgép lezuhanása) esetén megakadályozná a radioaktív szennyeződés szabadba jutását. Anthony Churchill világbanki szakértő véleménye szerint "Ezek az erőművek semmilyen körülmények között sem hozhatók a nemzetközileg elfogadható biztonsági szintre." A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakvéleménye szerint a védőkupola nélküli atomerőmű rendkívüli veszélyforrást jelent, ami nem elhanyagolható állítás az egyébként akár 7-es erősségű földrengések által különösen veszélyeztetett régióban. A munkálatokat ráadásul az atomerőmű-építések szokásos tünetei kísérik: a tervezetthez képest drágább lesz az építkezés, amivel időben is megcsúsznak. Idén áprilisban a szlovák kormány engedélyt adott az ENEL-nek a költségvetés emelésére, a két blokk befejezése így csaknem 4 milliárd euróba fog kerülni, az eredetileg tervezett 2,8 milliárd euro helyett. Hogy energiát mikor termelnek majd, az egyelőre kérdéses: a két blokknak 2012-13-ban kellett volna működésbe állnia, jelenleg 2015-16-ról van szó.

Csehország

A temelíni atomerőmű korábbi 63%-os társadalmi támogatottsága az 1990-es évekre lecsökkent. Az erősödő nemzeti és nemzetközi ellenállás atomellenes mozgalmakban, tüntetések sorozatában öltött testet (1996, 1997 és 2000). A cseh kormány 2008-ban mégis kiírta a már üzemelő temelíni atomerőmű két új blokkjának építési tenderét. A projektet az EU Bizottsága többször is bírálta, miután a francia Areva versenyjogi aggályokat fogalmazott meg a tendert illetően, amelyben a kiírás az amerikai-japán Westinghouse, illetve az orosz Atomsztrojexportot is magában foglaló cseh konzorcium számára kedvezett. 2014 januári kormányra kerülése után Sobotka cseh kormányfő kijelentette, hogy nincs kormánygarancia az áramárra (holott maga a CEZ is ehhez, valamivel később pedig már így fogalmazott: nem vállal garanciát a beruházás megtérülésére. Áprilisban a temelíni erőművel kapcsolatos bővítésekért is felelős cseh energiaszolgáltató, a CEZ közleményben adta ki: a cég letett a temelini bővítésről. A hírre a cég részvényeinek értéke megnőtt.

Ausztria

Az osztrák kormány 1976-ban oktatási programot szervezett a nukleáris energia előnyeiről és biztonságáról a zwentendorfi atomerőmű közelgő megnyitásának alkalmából. A programnak azonban meglepő következménye lett: a korábban épp csak marginális atomerőmű-ellenesség igazi mozgalommá fejlődve a sokszorosára nőtt. Az atomvita két táborra szakította az országot. Az egyik oldalon atomenergiát ellenzők tábora, a másikon az országot kemény kézzel irányító politikusok, mellettük a szakszervezetek, az ipar és a kereskedelmi kamara. Bruno Kreisky kancellár az atomot támogatók túlsúlyában bízva engedélyezte egy atomügyi referendum megtartását, de a várakozásokkal szemben az ország lakosainak 50.47%-a az erőmű és az atomenergia ellen voksolt. Így lett az 1972-ben megépített zwentendorfi atomerőmű a világ egyetlen olyan erőműve, amelyikben az áramtermelés gyakorlatilag egyetlen gombnyomásra elindulhatott volna (még a nukleáris fűtőanyag is a helyére került), de ahol ez a gombnyomás soha nem történt meg. Ahogyan az erőmű weboldalán olvasni lehet: “ez az erőmű élő emlékezete annak, hogy a demokráciában a politikának mindig az emberek akaratát kell követnie”.

Legyen így Magyarországon is.

(A szerző a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelős munkatársa)