"Magyarország megvédte Európa határait, amikor Brüsszelben elárulták a keresztény Európát." (Rogán Antal)

"A politika annak a művészete, hogy keresed a bajt, mindenhol megtalálod, helytelenül diagnosztizálod, és rosszul kezeled." (Groucho Marx)

Három ember díszeleg a múlt heti The Economist címlapján, azon az alapon, hogy "a félelemmel játszanak": az amerikai republikánusok szélsőséges önjelöltje, aki a legszívesebben fatvát hirdetne az összes muszlimra; a francia szélsőjobb dinamikus elnök asszonya, aki előbb "történelmi győzelmet" aratott pár régióban, majd utóbb bukott egy nagyot; végül a mi miniszterelnökünk, "Európa erős embere" (© Heti Válasz), aki féligazságokból és nettó hazugságokból szilárd keresztény-konzervatív retorikájú alapra helyezi korrupt államát, és nemzeti szuverenitás címen putyinista rendszert épít.

Donald Trumppal nem érdemes hosszan foglalkozni. A milliárdos-ingatlanos-showman, aki egyfajta giga-Torgyán on acid, semmilyen közhatalmi funkciót nem tölt be, és a látszat ellenére ez nem is fog változni. Előbb-utóbb az elitek által frusztrált republikánus választóknak is fel fog tűnni, hogy olyan emberrel nem lehet választást nyerni, aki sajnál pénzt költeni rendes fodrászra, és aki állandóan elmegy a falig, de csak azért, mert nem tudja, hol kezdődik a fal.

Marine Le Pen már komolyabb tényező, de nem elsősorban rajta fog múlni, beérik-e a vetése. Sikeresen takarította el apját és vele együtt a náci csomag jó részét pártja gardróbjából, az imázsváltással és jól időzített menekültügyi offenzívájával megsokszorozta szavazói számát, de a franciák köztársasági reflexei még szerencsére működnek, plusz a Houellebecq által érzékeletesen leírt behódolás az iszlámnak még nem tart előrehaladott fázisban. A Nemzeti Front már nemcsak protest párt, a nemzeti-protekcionista vonal ("Kizárjuk azokat a vállalatokat, amelyek külföldi alvállalkozókat foglalkoztatnak") nyilván sokaknak bejön, de nem ettől fenyegetés Európára.

Attól lehet majd, egyszer fenyegetés, amitől a magyar miniszterelnök már most: ránk hozza az oroszokat. És ezen a ponton szét is válik kettejük útja: Marine Le Pen ha akarna, sem vezethetne be olyan típusú putyinista rezsimet a hazájában, mint teszi ezt a mi kedves vezetőnk idehaza.

A The Economist írása pontosan elemzi azokat a veszélyeket, amiket az európai új populisták a kontinens értékrendjére jelenthetnek, legyenek azok lengyel ultrakonzervatívok, magyar illiberálisok, görög szélsőbalosok vagy svéd idegenellenesek. Azt azonban viszonylag kevés párt mondhatja el magáról, hogy megválasztása egy idegen nagyhatalom helyzetbe hozását is magával hozza.

A Nemzeti Front elvileg ilyen lehet, hiszen mélyen elkötelezett Putyin iránt (a vele szövetséges holland Szabadságpárt szerencsére nem), pénzt is kapott az orosz elnökhöz közeli bankoktól. Nem mintha könnyű lenne Franciaországot a Kreml befolyási övezeteként elképzelni. Nem így Magyarországot.

A kedves vezető soha nem titkolta, mely illiberális államokat tekinti példaképének, s melyikkel kész a fokozott gazdasági-nukleáris partnerségre is. A gondosan eltitkolt paksi atompaktum jól jellemzi azt az önfeledt magabiztosságot, amivel a NER hosszú évtizedekre a Kreml érdekeihez köti az országot, és még kormányzati működését is hozzá igazítja. A gazdaság és a média állami kontrollja, a civilek vegzálása, a permanens sorosozás, a keresztény civilizáció védelmének állandó retorikája mind a vezetés putyinizálódásának a jelei.

Elég érdekes helyzet egyébként, hogy Magyarországon a kormánypárt és az ellenzék vezető, nemzeti-szocialista ereje is deklaráltan oroszbarát; lehet majd választani.

Különösen bizarr helyzetbe manővrírozta magát ezzel a "keleti nyitással" a kormány menekültügyben, hiszen olyan állapotok ellen küzdött hisztériakampánnyal és manipulatív "nemzeti konzultációval" tavasz óta, amiket – eléggé nyilvánvalóan – a hozzá legközelebb álló nagyhatalom is segített előállítani.

Nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy az ember végiggondolja, mely állam titkosszolgálatának érdeke elhúzódó menekültválsággal, terroristák Európába csempészésével, szélsőséges pártok nyílt támogatásával bomlasztani az Európai Unió amúgy is érzékeny egységét. Ez ugyanaz az állam, amely pár hónapja katonai eszközökkel, hírszerzésével is támogatja a genocídiumért felelős Aszad rezsimjét, az IS mellett annak ellenségeit is bombázva.

A tavaszi menekültáradat érkezéséről még jóval előtte meglepően jól informált Orbán-rendszernek persze nem kell a Kreml ahhoz, hogy magától is rés legyen, nem pedig erős bástya a gyenge, önvitáiba bonyolódó, sokszor ellentmondásos üzeneteket közvetítő EU-ban. A putyinizálódás új minőségét jelenti azonban a konteók államvallássá válása, ezekből a teóriákból jelentős dózist kaphattunk az állampárt vasárnapi kongresszusán.

"...az európai vezetők mégis újabb meghívókat küldenek egy kitervelt és irányított folyamat részeként, amelyben egy bizarr nagykoalíció jött létre embercsempészek, emberjogi aktivisták és brüsszeli bürokraták között, akik azon dolgoznak, hogy biztonságosan és gyorsan ideszállíthassák a migránsokat" – hallhattuk a kedves vezetőt megnyilatkozni, itt még kifelejtve a hozzánk hasonlóan Soros-bérenc sajtómunkások szerepét, de aztán jött az is: migránsügyben Európában "egy irányított médiavilág tárul fel a szemünk előtt." Mert egyébként tőlük teljesen távol áll minden, ami irányított média.

Az új konteó-vonulat jellemzi egyébként azt az Európa-ellenes kiáltványt is, amit a kongresszusnak sikerült elfogadnia, mindannyiunk nagy dicsőségére. Eszerint aki idehozza menekülteket, annak "valódi céljai" vannak: "olcsó munkaerőt szállítani a gazdaságnak, új szavazók tömegeit toborozni a támogatottságukat vesztő liberális-baloldali pártoknak, egy központosított bürokrácia alá rendelni a tagállamokat." A nagy eszmék mögötti nyers materiális érdekek "valódisága", elsősége talán mindennél jobban mutatja, mely volt társadalmi rendszerben van a NER igazándiból nyakig beágyazva.

Le kell végre zárni Európa liberális korszakát, és "vissza kell térni a demokratikus Európához" – ismerhettük meg a Liberális Internacionálé volt alelnökétől a liberalizmus alternatíváját, amit ezek szerint az a kormány testesít meg a legjobban, amely likvidált szinte mindent, ami egy életképes demokrácia sajátja, a fékektől az ellensúlyokon át a szabad választási rendszerig. A liberális demokrácia hívei ugyanis "olyan másodlagos dolgokat tolnak előtérbe, mint az emberi jogok", és aki itt él köztünk, tanúsíthatja: a NER példaképéhez, a Kremlhez hasonlóan, valóban rég túllépett az ilyen másodlagos dolgokon.

"A Fideszhez azok tartoznak, akik hisznek abban, hogy saját életükön túlmutató dolgokat szolgálnak: családunkat, hazánkat, Isten országát. Ez a 'titkos szolgálat', amiről 'férfias szeméremből' nem sokat beszélnek Fideszben" – közölte a kongresszuson a The Economist címlapképe. Szerencsésebb és őszintébb lett volna, ha Miniszterelnök Úr a saját életen túlmutató dolgok között sorolja fel azt a "titkos szolgálatot" is, amit rezsimje a Kreml érdekében folytat. Erről ugyanis férfias szeméremből szintén nem sokat beszélnek Fideszben.