Révész Sándor
Révész Sándor

A reformáció ötszázadik évfordulóján Révész Sándor saját szemével néz Luther Márton örökségére, és el nem tagadva az ellentmondásokat, kiemeli azt, amely belőle számára a mai napig fontos.

A reformáció félezredes évfordulóján bármi ünnepelhető. Szólhat az az ünnep a humanizmus, a zsidók, a nem-protestáns keresztény többség ellen is. Hiteles történelmi anyag volna bármelyikhez.

Morus Tamás, a szentté avatott nagy angol humanista mártírhalált halt, mert a katolicizmust és a pápa fennhatóságát védte az angol protestantizmust megalapító VIII. Henrikkel szemben. Az ő nagy barátja, "a humanisták hercege", egy másik katolikus pap, Rotterdami Erasmus szintén szenvedélyesen ostorozta a reformátorokat. Luther és Erasmus ifjúkori barátságát elsodorta a reformáció. A kommunisták a 16-17. századi protestáns prédikátorok közelébe sem értek a pápa és a pápisták gyalázásában.

A nyilas portálok kedvenc forrása Luther Mártonnak "a zsidókról és hazugságaikról" írott kései műve, melyben hevesen biztatja a német uralkodókat, hogy bármilyen eszközzel, de irtsák ki a zsidó férgeket a németek földjéről.

A történelmi pillanat egy régi metszeten: Luther a borítóképen látható vártemplom ajtajára szögeli követeléseit
©

Az elmúlt évszázadokban az összes fenti lehetőséget kihasználták már a reformáció különböző ünnepein. De hát vannak szerencsére egyéb lehetőségek is. Egy másik történelmi kor elegyes hagyatékából senki nem ünnepelhet mindent. De szinte mindenki ünnepelhet valamit. Csak ismerje be, hogy az a valami nem az egész. Hanem a hozzá közel álló rész. Az a rész, amiről azt gondolja, hogy a legfontosabbat és legaktuálisabbat mondja a jelennek. Alulírott is arra a részre emlékeztet itt, amit annak gondol.

*

Az Ágoston-rend főnöke jól meg akarta szigorítani a szerzetesek életét, hogy sokkal inkább el legyenek szigetelve a külvilágtól. Ezzel szemben ellenállás mutatkozott. A barátok jelentős része éppen hogy nagyobb szellemi és fizikai cselekvési szabadságot kívánt. Az ellenállás központja az erfurti ágostonos kolostor volt. Luther innen indult el magasabb rangú társa kísérőjeként 1510-ben Rómába, hogy a rendfőnököt meggyőzzék az igazukról.

Luther a város kapujában leborulva köszöntötte a Szent Rómát. A zarándokok számára kiadott útikalauz segítségével bejárta a város összes szent helyét. Leereszkedett a katakombákba, ahol összezsúfolták a mártírok tízezreinek csontjait. Térden csúszva csókolta és imádkozta végig a Szent Lépcső huszonnyolc fokát.

Mindemellett Luther megállapította, hogy a Szent Város mocskos és büdös, lakóit nehéz eltántorítani attól, hogy a templomok falainál végezzék el a dolgukat, a papok és főpapok zöme pedig cinikus, züllött és tudatlan, gépiesen abszolválja a hivatásával járó feladatokat, hatalmas prostitúciós kínálat elégíti ki a cölibátusban élő papság által generált keresletet, amelyet csak az mérsékel, hogy a papok jelentős része meleg, s a köztudomás szerint még Őszentsége is szifiliszes. Ezek az élettapasztalatok szellemi és politikai folyamatokon keresztül vezették el Luthert addig a későbbi konklúzióig, hogy

Róma a Sátán fészke, a pápa pedig gonoszabb, mint a muszlim török szultán.

A humanizmus szellemi áramlata ragadta magával Luthert. A humanisták nem jámbor filantrópok és viráglelkű pacifisták voltak, hanem radikális kritikai értelmiségiek, Luther klasszikus életrajzának szerzője, Richard Friedenthal szavaival "nyugtalan, a hatóságok szemében gyanús szellemi emberek" voltak, akik a kor uralkodó hatalmi intézményének, az egyháznak az ideológiáját kérdőjelezték meg annak a forrásnak, a Szent Írásnak a beható vizsgálata alapján, amelyre az hivatkozott.

Egy Luther-biblia Lipcsében
©

A Szent Írás hatalmi ideológiává való alakításának fő eszköze a nyelvi monopólium volt. A skolasztikusok egyházi latinja, amely elszakította a Szent Írást egyrészt azoktól a nyelvektől, amelyeken azt írták, másrészt azoktól a nyelvektől, amelyeken a hívő népek beszéltek. A humanisták visszatértek, amennyire tudtak, a bibliai göröghöz, héberhez és az antik szerzők "igazi latinjához", s igyekeztek a Biblia autentikus szövegét lefordítani a népek nyelveire.

A Luther előtt csak a hivatalos latin fordítást, a Vulgatát fordították tovább németre, Luther visszanyúlt a görög és héber eredetihez, és a legkiválóbb humanista filológusok (Erasmus, Reuchlin) "kritikai kiadásaira" támaszkodott. A hívek saját szemükkel olvasni és az olvasottakon gondolkodni képes és hajlamos része ezzel

felmentést kapott a hatalomnak való szellemi kiszolgáltatottság alól.

Két egyszerű elv állt egymással szemben. "Sokkal jobb saját szemünkkel nézni, mint másokéval" – állította Luther. "Bizonyos, hogy az egyes magányos barát, szerzetes tévelygésbe esik, ha saját véleményét szembeállítja az egész ezredéves kereszténységgel" – mondotta V. Károly, Spanyolország királya és a Szent Római Birodalom császára a Luthert elítélő birodalmi gyűlésen Wormsban.

A személyes meggyőződés az intézményesített, kollektivista tekintélyelvvel szemben. Ez az alapvető ellentét halványult el azután helytől és időtől függően különböző mértékben a reformált egyházak története során. Ez az ellentét ma már egészen más szintre tolódott.

A jelen Magyarországán a hívők többsége azt mondja magáról, hogy a "maga módján hívő", a kisebbsége pedig azt, hogy "egyháza tanítását követi". És már a közvélemény-kutatónak sem jut eszébe, hogy egyházak között ebben a tekintetben különbség lenne. Viszont elég nyilvánvaló, hogy a maguk módján hívők nem a Bibliát tanulmányozzák és értelmezik a maguk módján, hanem ahhoz sokkal lazábban kötődnek, mint azok, akik egyházuk tanításait követik.

A személyes meggyőződés és a kollektivista tekintélyelv ellentéte más szférába költözött át.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!