Hogy hányan lehetnek, akiket érdekel a kulcs nélküli zárnyitás, nem tudni pontosan. Ahogy - az általunk a Goldenblog verseny mezőnyében megtalált - V. Tamás fogalmaz: ez szürke zóna. A technikák iránt érdeklődő emberek nem tudják, legális-e, amit csinálnak, a társadalmi megítélése is kétes, és a rendőrség hozzáállását sem lehet konstruktívnak nevezni. A hatóság nem örül, hogy civilek ilyen „közbiztonságra veszélyes” hobbit űznek. „A lockpickerek technikáit egy betörő szinte egészen biztosan nem tudja használni, hiszen évtizedek gyakorlásával lehet csak igazán komoly tudásra szert tenni, és a biztos kéz, a nagy tapasztalat sem garancia arra, hogy egy-egy zár kinyílik néhány perc alatt” – magyarázza, miért nem kell tőlük félnünk. 

"Egy betörő nem akar órákig kínlódni egy zárral, egészen más gondolatmenet szerint tör be egy házba. A lockpicking nem erre való még akkor sem, ha sokakban félelmet keltenek a szerszámaink" – érvel Tamás, aki 20 éve nyit zárakat, és blogot is ír a témában. A hivatásos lockpickerek beépített zárakkal soha nem próbálkoznak, távoli országokból rendelnek maguknak kulcs nélkül nehezen nyitható, ravaszul összeállított zárakat a gyakorláshoz, hogy a verseny napján a legjobb formában legyenek.