© Bánkuti András

Az orosz pártok ifjúsági tagozatai egyre ismertebbek határozott nézeteiknek köszönhetően. Eközben a nem párt kötődésű ifjúsági szervezetek a nemrég lezajlott grúz és ukrán „forradalmakban” az ifjúsági szervezetekhez szeretnének hasonlítani, mintát az ő tevékenységükből merítenek. Velük szemben jött létre a Putyint támogató Nási (Mieink) csoport. A Russziszkaja Gazéta úgy véli, a hatóságok azért hozták létre a Násit, hogy demoralizálják az erősödő reformista ifjúsági törekvéseket, de céljuk visszafelé látszik elsülni, s a Nási növekedésével párhuzamosan egyre több tagot számlálhatnak a liberális ifjúsági csoportok is, amelyek ráadásul sorra lépnek szövetségre egymással.

Az orosz pártrendszer csökött – ezt Putyin is egyértelműen elismeri, mégis a választási rendszer reformja évek óta húzódik-halasztódik. A jobboldali pártok ráadásul a máig sem dolgozták fel 2003-as választási vereségeiket, a félig felbomlott Anyaföldünk koalíciót és az Egy Oroszország párttömörülést pedig az egymással folytatott ideológiai harcok kötik le. Ilyen háttér mellett nem meglepő az ifjúsági szervezetek befolyásának növekedése. Egyedüli kivételt képez ez alól a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Liberális Demokrata Párt, amely sajátos, extrém karakterjegyeinek köszönhetően nem szorul ilyen háttérszervezetre.

Az antifasiszta Nási mozgalom, a Jabloko ifjúsági tömörülése, a Nemzeti Bolsevikok, az Oborna (Védelem) vagy az Anyaföldünk ifjúsági tagozata az elmúlt egy-másfél évben mind befészkelték magukat a nyilvánosság különböző szegmenseibe, és gyakran „nagytestvéreik” PR-motorjaként működnek.

A Jabloko

A legaktívabb jobboldali szárnyal kétségtelenül a Jabloko párt bír, amely ráadásul az összes közül a legrégebbi is, több mint tíz éves múltra tekinthet vissza. A Jabloko jelenlegi vezetője Ilja Jasin az egyik legismertebb ifjúsági vezető, az ő személyére épülő szervezetet tud maga alatt. Jelentős szerepe volt a Gregorij Javlinszkij által vezetett nagytestvérpárt választási vereségében is.

Jasin a fiatalokat tömörítő szervezetek legjobb kommunikációs stratégiája, gyűléseik és pártrendezvényeik mind szélesebb médiajelenlét mellett zajlanak s ezzel a híradók és újságok vezető anyagai között szerepelnek. A nyilvános szereplések számát és minőségét tekintve a Jabloko az Anyaföldünk ifi tagozatával együtt osztozik az első helyben. Ráadásul azon kevesek közt vannak, akik azonnal reagálnak az aktuálpolitika eseményeire. Az ifjúsági Jabloko volt például az egyetlen szervezet, amely minősítette a Duma választási törvényt módosító passzusait, annak ellenére hogy az az egész orosz társadalmat alaposan megmozgatta.

A jobboldali ifjak uniója

A Jabloko ősi ellenfele, a Jobboldali Erők Uniója (SPS) sokkal kisebb befolyással bír a fiatalok körében. Az SPS csak idén tavasszal kezdett komoly érdeklődést mutatni az ifjúsági szervezetek iránt. Hozzátartozik azonban a teljes képhez, hogy az SPS mindig a fiatal és sikeres emberek pártjaként pozícionálta magát, így a közelmúltig úgy azt gondolták, nincs szükségük külön ifjú altömörülésre.

A 2003-as vereség azonban kijózanítóan hatott. Jelenleg az SPS-nek már van ifi csapata, amelynek azonban még nincs egyszemélyi vezetője. A mozgalomért az anyapárt ifjúságpolitikájáért felelős vezetőségi tagja, Andrej Vulf, volt showman, jelenleg a Kulturális Minisztérium sajtószóvivője felel. További problémát jelent az SPS ifjainak vezetőjének kijelölésében, hogy magának a „nagy” pártnak a vezetője, Nyikita Belikh is éppen hogy csak betöltötte a harmincadik életévét.

Forradalmi potenciál

A hagyományos jobboldali (piacpárti) pártok fiatal tagozatainak kialakulásával egyidejűleg, a pártokhoz nem köthető politikai szerveződések is dinamikus gyarapodásnak indultak. Példaként hozható például az Osztankino tévétoronynál a szabad véleménynyilvánítás mellett szavát felemelő vagy a Mihail Hodorkovszkijjal szolidalítást vállaló – a Lubjanka téri nagygyűlést szervező – Demokratikus Tömörülés (DA). A DA – amely oroszul igent jelent – civil társadalom építését tűzte zászlajára, és nem „választási programot” hanem konkrét problémák megoldását ígéri. Ilyen szerintük a cenzúra eltörlése, a rendőrségi erőszak megszüntetése, a kisebbségekkel szembeni intolerancia felszámolása, a felsőoktatásban elharapódzott korrupció visszaszorítása vagy a hadseregben meglévő gondok enyhítése. A DA vezetősége olyan tagokat tudhat magáénak, mint a volt miniszterelnök Jegor Gajdar lánya, Marija Gajdarova.

Az összorosz demokratikus koalíció, az Oborona hasonlóan nagy ismertségre tett szert az utóbbi időben. Tagjai közt megtalálhatóak a Jabloko és az SPS ifjú támogatói ugyanúgy, mint a szociáldemokraták, a kommunisták vagy az ex-nemzeti bolsevikok. Az Oboronát egyre gyakrabban emlegetik a grúz Kmara vagy az ukrán Pora orosz megfelelőjeként. Ezt a jellemzést azonban nem pusztán támogatói bázisa, de ellenzéke is ráakasztotta. Való igaz, hogy számos hasonlóság mutatható fel az orosz utódállamok ifjúsági mozgalmai közt. Ezek: a könnyen megjegyezhető elnevezés, egyértelmű szimbólumok és a hatalom antidemokratikus akcióival szembeni békés ellenzék képe.

Az Oborona egyik fő koordinátora a Jabloko vezető Ilja Jasin, aki szerint „az Oborona nem politikai szervezet, egy kifejezetten civil koalícióról van szó, amely nagy hasznot hozhat a nagy pártoknak, de jelenleg az ifjúsági szervezetek határozzák meg működését. Fontos hogy távol tartsuk magunkat a jobboldal párttömörítési törekvéseit célzó retorikájától, amely túl sok populizmust és politikai PR-t tartalmaz. Vannak politikai témák, amelyek megkövetelik az egységes ellenzéki összefogást, például a tiltakozás a háború vagy az önkényuralom kialakulása ellen. Amennyiben a hatóságok nem hajlandók párbeszédet folytatni az ellenzékkel, és a hagyományos politikai eszközökkel kompromisszumokat keresni, akkor az ellenzék az egyetlen lehetősége az utcára menni. Mindenki ezzel az eszközzel él manapság legyen szó jobb vagy baloldalról. Ennek köszönhető a különböző ellenzéki pártok közti összefogás látványos erősödése az utóbb időben” – nyilatkozta Jasin a Russziszkaja Gazétának.

© Andrej Kuznyecov

Sokat köszönhetnek az ifjúsági csoportosulások a szentpétervári Menetelés Putyin Nélkül nevű szerveződésnek, amely 2005 elején alakult fiatal egyetemisták szerveződésében. A legmeglepőbb fordulat, hogy még a Közös Menetelés nevű putyinista tömörülés helyi erői is csatlakoztak hozzá – természetesen vezetésük heves nemtetszését kivívva. A Menetelés Putyin Nélkül elutasítja az erőszakot, ragaszkodik a szólásszabadsághoz, és felemeli a szavát az egyetemeken zajló korrupció ellen. A tömörülés tagjai rendszeres látogatói az Oborona összejöveteleinek.

Baloldali törés

Az orosz baloldali ifi szervezetek összefogása jóval kézenfekvőbb, mint a jobboldaliaké. 2004 elején merült fel egy egységes baloldali ellenzéki szervezet létrehozásának gondolata. A Baloldali Ifjúsági Front létrejöttét a minimális ideológiai különbségek és az „egységben az erő” szervezőerő tették lehetővé.

A Kommunista Ifjúsági Liga (az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának kisöccse), az Ifjú Vörös Előőrs (Orosz Munkáspárt ifjúsági tagozata), a Forradalmi Kommunisták Ifjúsági Ligája (ifjú bolsevikok) és a Szocialista Ellenállók a jövőben közös egységfrontba tömörülve küzdenek akaratukért. Szellemi atyjuk ma is Marx, Lenin, valamint Che Guevara, akiknek eszméihez az utóbbi évtizedben csak a globalizációkritika csapódott újonnan. A baloldali ifjak szervezetei közti különbség elsősorban nem a célokban, hanem az eszközökben mutatkozik meg. Míg az Ifjú Vörös Előőrs és a Forradalmi Kommunisták Ifjúsági Ligája például a nyilvános akciók létrehozásában és a forradalmi esztétikában gyengélkedik, addig a kommunista ifjak túlzottan ragaszkodnak a hagyományaikhoz, s ezzel korszerűtlennek hatnak a fogyasztásra ráharapó fiatalok körében.

Kritikus szemmel tekintünk a jobboldali szervezetekkel való közös akciókra. A vízválasztó a „narancsos forradalom”, amelyet az SPS vagy a Jabloko járható útnak tart, mi azonban úgy véljük egy ilyen „forradalom” csak a burzsoá klánok közti hatalom újraelosztásról szól – véli Ilja Ponomarjov, a Baloldali Ifjúsági Front egyik vezetője.

Putyinisták számbeli fölénye

A céljaiban demokratikus antifasiszta, valójában elnöktámogató és nacionalista mozgalom, a Nási idén tavasszal született meg, és egykettőre a legtámogatottabb ifjúsági mozgalommá nőtte ki magát. Az oktatási és kutatási miniszter Andrej Fursenko, valamint az ismert televíziós személyiség Vlagyimir Szolovjov által finanszírozott alapító kongresszust az Orosz Tudományos Akadémia dísztermében rendezték meg, a Menetelés Putyinnal Mozgalom szellemi atyjának, Vaszilij Jakemenkónak vezetővé választásával.

Elemzők egyetértenek abban, hogy a Nási létrehozásának hátterében, a hatalomban lévők azon felismerése nyugszik, hogy az ellenzéki ifjúsági tömörülések befolyása sosem látott mértékben nő.

A Nási nem fantáziadús alapeszméivel hódít a fiatalok körében, egyszerű, ám hatásos eszközeivel ér el sikereit. Ő az egyetlen ifjúsági szerveződés, amely jelentős taglétszámmal büszkélkedhet, legalább 50 ezer taggal és ugyanennyi szimpatizánssal.

Az orosz kormány a Nási megszervezésével nemhogy ellensúlyozta volna az erősödő ifjú ellenzékiek szerveződését, inkább új lendületet adott neki. A Nási életre hívása ugyanis jelentősen csökkentette az egymásra fenekedő szervezetek ellentéteit: magára vállalta ugyanis a közös ellenség nem túl hálás szerepét.