A független vizsgálóbizottság végső jelentésében megállapította, hogy a program intézésével megbízottak - mind az ENSZ-tagállamok, mind a világszervezet személyzete - szem elől tévesztette az alapeszméket, nem vett tudomást a korrupció nyilvánvaló bizonyítékáról és elfecsérelte az 1996-ban elindított és kezdetben lendületesen működő programot. "A bizottság tevékenységének kikerülhetetlen végkövetkeztetése, hogy az ENSZ szervezetileg mélyreható reformokra szorul, mégpedig sürgősen" - hangsúlyozta a jelentés egy héttel az ENSZ-közgyűlés előtt, ahol a világ vezetői Annan saját javaslatcsomagját vitatják meg a világszervezet átalakításáról. Az egyéves vizsgálódás eredményeit Volcker az ENSZ-főtitkár jelenlétében ismertette a Biztonsági Tanács ülésén.

Annan első számú vezetőként elismerte felelősségét a program irányításában feltárt hibákért, de későbbi sajtóközleményében kizárta, hogy lemondjon hivataláról. "A bizottság megállapította, hogy a program irányítását gyenge vezetés, valamint nem megfelelő ellenőrzés és számvizsgálat jellemezte. Emiatt, vezetőként, viselnem kell a felelősséget" - mondta a Biztonsági Tanácsban. A bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a program vezető tisztségviselőit is elérő korrupció a szilárd intézményi etika hiányát tükrözi egy olyan szervezetben, amelynek a legmagasabb globális normákat kellene példáznia "páratlan és döntő fontosságú" szerepe miatt.

A testület elismeri, hogy a program részben sikeres volt, hiszen irakiak millióinak biztosított minimális szinten élelmiszert és egészségügyi ellátást, egyben segített megakadályozni, hogy Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereket szerezzen be. A több mint 800 oldalas jelentés különösen kritikus hangot ütött meg az ellenőrzés szinte teljes hiánya miatt a főtitkárral és Louise Frechette főtitkárhelyettessel szemben, akik közvetlen főnökei voltak a jutalékok elfogadása miatt azóta már vizsgálat alá vont Benon Sevannak, a program ügyvezető igazgatójának.

Az ellenőrzés lazasága tette lehetővé, hogy a Szaddám-rezsim 1,8 milliárd dollárt vághatott zsebre a szerződések odaítélésekor szedett sápokból. A bizottság vezető ENSZ-tisztségviselőket és a nagy hatalmú Biztonsági Tanácsot is megvádolta, hogy szemet hunyt az iraki olajcsempészés fölött, amelyet az olajat élelmiszerért programon kívül bonyolítottak le, megsértve az ENSZ-szankciókat. A csempészet még bőségesebben jövedelmezett: 8,4 milliárd dollár folyt be Szaddám kincstárába 1997 és 2003 között. Az iraki diktátor további 2,6 millió dollárt zsebelt be még a program kezdete előtt az ENSZ-büntetőintézkedéseket kijátszó, illegális olajeladásokból.

A Volcker-csapat megismételte azokat a már ismert vádakat, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagja - az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és Oroszország - rendszeresen elfordította tekintetét vagy időnként tevékenyen támogatta a csempészetet az Irakkal szomszédos országok egy fajta kompenzálásaként, hogy enyhítse a Bagdaddal szemben elrendelt kemény
kereskedelmi szankciók okozta veszteségeket. A jelentés megemlíti, hogy Franciaország és Nagy-Britannia együttműködött a bizottság tagjaival, míg Oroszország és Kína elhárította a vizsgálatban érintett állami cégekről szóló információkra vonatkozó kéréseket. Az amerikai kormányzat csak részben volt segítőkész: az amerikai ENSZ-képviselet és a külügyminisztérium igen, a többi nem.

Annan személyes érintettségével kapcsolatban a testület megerősítette korábbi megállapításait, miszerint nem talált elégséges bizonyítékot arra, hogy tudott volna a fiát is alkalmazó svájci cégnek a program keretében juttatott szerződésről. Az ENSZ-főtitkár ennek kapcsán örömmel nyugtázta, hogy a bizottság fenntartotta: "soha nem befolyásolta vagy nem próbálta meg befolyásolni a szerződések odaítélésének folyamatát". A svájci szövetségi ügyészség szerdán jelentette be, hogy négy személy ellen indított vizsgálatot a programmal összefüggő bűncselekmények, pénzmosás és vesztegetés miatt. A gyanúsítottakról csak az tudható, hogy nem svájci állampolgárok, kilétüket nem hozták nyilvánosságra.