A botswanai társadalom széles köre kísérte figyelemmel a roppant hosszú, költséges és heves érzelmeket kiváltó pert, már csak azért is, mert élőben közvetítette a televízió. Nemzetközi feltűnést is keltett az ügy, számos nyugati szervezet állt a busmanok oldalára. 

A per és az azt kísérő botswanai társadalmi vita, amely később nemzetközivé szélesedett, voltaképpen arról szólt, hogy fel szabad-e áldozni a hagyományt a fejlesztés, modernizálás nevében. Az őslakos busmanok évezredek óta róják a Kalahári száraz síkjait, hogy vadászatból és gyűjtögetésből tartsák fenn magukat. A botswanai kormány azonban a kilencvenes évek végétől (1997 és 2002 között) kitelepített mintegy kétezer busmant a gyémántlelőhelyekben gazdag területről. (A Kalahári sivatagban létrehozott központi vadrezervátum, ahol a szóban forgó busman halász-vadász-gyűjtögetők éltek, körülbelül akkora, mint Belgium.)

A londoni székhelyű Survival International nemzetközi emberjogi szervezet, amely az őslakos népek jogaiért küzd, és segíti őket hagyományos életmódjuk és kultúrájuk megőrzésében, azzal gyanúsította a botswanai kormányt, hogy bányaművelési engedélyeket akart kiadni a Kalahári területén a gyémántvagyon kitermelésére, ezért űzte el a busmanokat őseik földjéről.

A kormány tagadja ezt, s azzal érvel, hogy egyrészt a vadvédelmi rezervátum állatállományának megóvása végett intézkedett a vadásznemzetségek kitelepítéséről, másrészt pedig azért, hogy lehetőséget adjon a busmanoknak a társadalomba való integrálódásra. A kormány szerint a kitelepített busmanok megfelelő egészségügyi ellátásban és tanulási lehetőségekben részesülnek új lakhelyeiken. Állításuk szerint a kalahári rezervátum csapda a busmanok számára, a szegénység csapdája, amelyből nem tudtak önerőből és saját elhatározásukból kikerülni. 

Az Afrika demokratikus mintaállamaként emlegetett Botswana nemzetközi tekintélye csorbát szenvedett a nemzetközi média figyelmét is magára irányító tiltakozássorozat nyomán. A hatóságok eljárásának egyes bírálói attól sem riadtak vissza, hogy "népirtással" vádolják a kormányt a kitelepítések miatt. A kormány érzékenyen reagált a bírálatokra, és azzal vágott vissza, hogy a "tradicionalisták" voltaképpen meg akarják fosztani a busmanokat fejlődésük lehetőségétől, és örökre meg akarnák tartani őket "ágyékkötős vadakként, hagyományos életmódjuk foglyaiként". 243 busman panasza nyomán 2002 áprilisában kezdődött el a per a legfelsőbb bíróságon. Közben egyszer - eljárásjogi hibákra hivatkozva - hosszabb időre félbe is szakították. A kormánynak még egy lehetősége van megfellebbezni a döntést, hat héten belül el kell döntenie, hogy akar-e élni jogorvoslati kérelemmel. 

A busmanok Afrika utolsó halász-vadász-gyűjtögető közösségei. A Botswanában élő összes busman számát 50 ezerre becsülik, a Kalahári sivatagban azonban már csak néhány tucat él.