A norvég Aftenposten című napilap számolt be először arról, hogy nemrégiben egy oslói archívumban rábukkantak arra a térképre, amely a norvég területi igényt bizonyítja. A norvég lap cikkéről a varsói Gazeta Wyborcza készített ismertetőt.

1898 és 1902 között az Északi-sarkon járt a norvég Otto Sverdrup expedíciója is. A felfedező elkészítette a területek térképét, és Norvégia nevében bejelentette a norvég korona igényét a szigetekre. A jéggel borított, összesen 60 ezer négyzetkilométer kiterjedésű szigetek az expedíció tagjainak nevét viselik, így Otto Sverdrup, Axel Heiberg, Ellef Ringnes és Amund Ringnes volt a névadó.

Norvégia 1905-ben nyerte vissza függetlenségét Svédországtól, de nem terjesztette ki fennhatóságát a szigetcsoportra. Ugyanakkor Kanada 1930-ban 67 ezer dollárért megvásárolta Sverdruptól a térképeket és a kutatási naplót, egyúttal pedig területéhez csatolta a szigetcsoportot. A dokumentumokra azért volt szükség, hogy bizonyítékként szolgáljanak a területszerzésre.

A norvég lap arra hívta fel a figyelmet, hogy az idők folyamán a kanadai hatóságok megfosztották magukat a bizonyítékoktól. A kutatási naplót átadták Sverdrup családjának, a térkép pedig eltűnt a kanadati állami archívumból, valószínűleg akkor, amikor az Arktisz

Nagy Atlaszán dolgoztak. Közben a térkép felbukkant Oslóban és kanadai vélemények szerint olyan helyzet alakult ki, amelyben egy ügyes jogász visszakövetelhetné Norvégia számára a szigetcsoportot.

A norvég külügyminisztérium Arktiszi Főosztályának képviselője, Karsten Klepsvik kijelentette, hogy a norvég kormány nem kéri vissza a szigeteket. "Elegendő helyünk van, ahol a norvégok álmodozhatnak" - tréfálkozott a tisztviselő. Norvégia tehát nem csak a lakatlan szigetcsoportról mondott le, hanem a környező tenger alatti nyersanyaglelőhelyekről is, hiszen a kanadai kutatók a tenger alatt 1,3 milliárd köbméternyi gáztartalékra bukkantak.