A Kainuun Sanomat című napilap cikke szerint 1991-ben Mauno Koivisto államfő titkos megbízást adott egy szakértői csoportnak, hogy vizsgálja meg a terület visszavásárlásának lehetőségét és készítsen becslést a várható költségekről. 

A szakértők szerint csaknem 64 milliárd finn márka, mintegy 2700 milliárd forint lett volna a visszavásárlás összege, az újjáépítési költségek pedig elérték volna a 350 milliárd finn márkát, vagyis a 15 ezer milliárd forintot. Ez túl sok volt a finneknek, így 1992-ben Koivisto elnök közölte Borisz Jelcin akkori orosz államfővel, hogy nem engedhetik meg maguknak az üzletet.

A Helsingin Sanomat című lap megbízásából a közelmúltban közvélemény-kutatást végeztek, és a megkérdezettek többsége (62 százalék) szerint Karélia visszacsatolása egyáltalán nem, vagy alig kívánatos. Az ellenzők több mint fele úgy vélekedik, hogy az épületek felújítása, az infrastruktúra újjáépítése megfizethetetlen költséget jelentene. Még az országrész Finnországhoz való visszatérését elvben támogatók sem fogadják el, hogy az adófizetők pénzét az elmaradott terület újjáépítésére fordítsák.

Gazdaságkutatók szerint viszont Finnország sokat nyerne a visszacsatolással: Karélia visszatérése ösztönzően hatna a gazdaságra. Az övezet a globalizáció hatását némiképp ellensúlyozó, versenyképes erővé válna, s a térségben területen 150-200 ezer új munkahelyet lehetne teremteni.

Karélia a mai finn-orosz határtól délkeletre található, egész területe csaknem 200 ezer négyzetkilométer, amelyből csak egy kis rész található Finnországban. A 13. században Novgorod és Svédország évtizedeken át harcolt érte, végül megkötötték a nöteborgi fegyverszüneti szerződést, amely először határozta meg a határt. A tizennyolcadik században Karélia egy része Oroszországhoz került, majd 1809 után adták Finnországnak, amely a szovjet-finn háború következményeként veszítette el a területet.