A vád szerint az alkonzul cinkostársaival együttműködve több ezer, a schengeni térségbe való belépésre feljogosító vízumot állított ki hamis papírok alapján és értékesített saját hasznára. A bíróság egyúttal elkobzott tőle 105 ezer eurót, amely a testület megítélése szerint törvényellenes üzelmeiből származott.

Hasonlóképpen szigorú, három évig terjedő börtön-, illetve pénzbüntetést kapott a többi vádlott is, köztük két osztrák vállalkozó és egy volt szerb rendőr. Tőlük 210 ezer és 350 ezer euró közötti összegeket koboztak el.

A törvényszék tanácsának ítéletét kihirdető elnök az indoklásban leszögezte, hogy a vádlottak - elsősorban a 44 éves alkonzul - kíméletlenül visszaéltek azoknak az embereknek a nyomorúságos helyzetével, akiknek jogosulatlanul engedélyezett vízumokat adtak el. Az ítéletek nem jogerősek.

A vízumügy bírósági tárgyalása január második hetében kezdődött meg. A szövevényes, politikai színezetet is kapott eset szálai több évre nyúlnak vissza. Az ügyészség százhúsz oldalas vádirata az érintettek szemére vetette, hogy 2001 és 2005 között - kezdetben a néhai belgrádi, majd áthelyezése után budapesti főkonzul, J. R. irányításával - bűnszövetkezetben, kiépített hálózatot működtetve hozzávetőleg nyolcezer, a schengeni térség országaiba beutazást biztosító vízumot állítottak ki hamis iratok felhasználásával, majd adtak el jó pénzért szerbiai és moldovai állampolgároknak. Az üzlet révén 15 ezer és 300 ezer euró közötti bevételre tettek szert a "szervezetben" játszott szerepük függvényében. Az üzletemberek feladata az volt, hogy - értelemszerűen minden jogi alapot nélkülöző - meghívóleveleket és kötelezettségvállalásokat csatoljanak a vízumkérelmekhez.

A fővádlott, J. R. tavaly nyáron, 67 éves korában elhunyt.

A törvényszéki eljárás január végén nem várt fordulatot vett. Johann Deutsch, aki a fővádlott megbízásának lejárta után látta el a budapesti főkonzuli tisztséget, a testület előtt tett tanúvallomásában elismerte: hivatalba lépését, 2003 januárját követően tudomást szerzett a vádlottként szereplő alkonzul üzelmeiről, mégsem tett semmit. Mint mondta, azért hunyt szemet, mert attól félt, hogy áthelyezik: ugyanis a minisztérium akkori személyzeti osztályvezetője jó viszonyban volt azzal a burgenlandi vállalkozóval, aki szintén szerepet játszott a hálózatban. A főkonzul azt állította, olyannyira megfélemlítve érezte magát, hogy a végén ő maga is engedélyezte vízumok kiadását.

Az osztrák külügyminisztérium még aznap azonnali hatállyal felmentette beosztásából, és visszahívta állomáshelyéről. A tárca tudatta azt is, hogy haladéktalanul vizsgálatot indít annak megállapítására, szükség van-e további fegyelmi eljárásra az ügyben. A vizsgálat még tart.

Az államügyészség annak idején magát a külügyminisztériumot mint felettes hatóságot is felelőssé tette a történtekért, mert megítélése szerint "ellenőrzési mechanizmusai elégtelennek bizonyultak".