A per fővádlottja az alvilágban „Sandokan” néven emlegetett Francesco Schiavone volt, akit 1998-ban tartóztattak le Nápolyban, miután két évig szökésben volt. A vád szerint ő irányította a dél-olaszországi városban minden idők egyik legvéresebb bandaháborúját, amelynek az elmúlt évtizedekben több tucat halálos áldozata volt. Ő és vádlott-társai valamennyien a hírhedt Casalesi-klánhoz tartoztak.

A Poggio Reale kerületi börtön „bunkertermében” tartott tárgyaláson részt vevő Giuseppe Lumia olasz baloldali szenátor szerint az ítélet „sorsdöntő állomás” volt. Az elsőfokú ítélet megerősítése „újabb csapást mért a Casalesik évtizedeken át fennálló büntetlenségére”, és tovább szilárdítja a jogállamiságot. Lumia úgy vélekedett, hogy most a szökésben lévő további maffiózók ellen kell hajtóvadászatot indítani, meg kell akadályozni az ifjabb Schiavone felemelkedését, és meg kell törni a gazdasági és politikai életnek a szervezett alvilággal való összefonódását.

Ugyancsak jelen volt a tárgyalóteremben Roberto Saviano, akinek bestselleréből készült a Gomorra című, cannes-i nagydíjas film. Saviano, aki erős rendőri kísérettel érkezett a perre, az állam, a maffiaellenes igazságszolgáltatás győzelme mellett azoknak az újságíróknak a sikeréről is beszélt, akik az utóbbi tíz évben sokat tettek a camorra leleplezése érdekében. Mindazonáltal leszögezte: a Casalesi-klán vezéreinek a forgalomból történt kivonása „csak a kezdet. Még csupán egy csatát nyertünk meg, nem a háborút”.