A nagyköveteknél alacsonyabb hivatalnoki szinten a „mosolyszünet” alatt is folyamatos az érintkezés, de a NATO-Oroszország Tanács például nem ülésezett azóta, hogy az oroszok az augusztusi háborúban lerohanták Grúzia egy részét.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, valamint több nem kormányzati szervezet (NGO) azonban nagyon kritikusan értékelte a háború kirobbanásában játszott grúz szerepet is, rámutatva arra, hogy Grúzia támadott rá a szakadár déloszét fővárosra, Chinvalira, és ez váltotta ki az arányosság elvét kétségkívül sutba dobó orosz ellenreakciót.

Az EU által összehozott tűzszüneti megállapodás értelmében az oroszok azóta jórészt visszavonultak a háború előtti vonalak mögé. Az Európai Unió úgy döntött, hogy felújítja az EU-orosz partnerségi egyezményről szóló tárgyalásokat. Kétoldalú alapon a NATO-tagországok is tárgyalnak Oroszországgal, olyannyira, hogy nemrégiben amerikai-orosz vezérkari főnöki találkozót is tartottak. Az EU a kaukázusi térség rendezésére hivatott, alapvetően orosz-grúz genfi tárgyalásokon is jelen van, valamint megfigyelőket küldött Grúziába. Mindez azt mutatja, hogy a NATO nem annyira Oroszországot, hanem inkább önmagát szigetelné el,  ha továbbra sem tárgyalna az oroszokkal – értékelik a helyzetet egyelőre nem hivatalosan az észak-atlanti szervezet központjában.

Mindezek fényében arra lehet számítani, hogy a külügyminiszterek kedd-szerdai brüsszeli tanácskozásán óvatosan megnyitják a kaput – először talán nem hivatalos keretek közt történő – NATO-orosz nagyköveti szintű találkozó előtt. Diplomaták szerint azt sem lehet kizárni, hogy még az áprilisi NATO-csúcs előtt NATO-orosz külügyminiszteri találkozót tartanak.

A mostani brüsszeli tanácskozáson a NATO-külügyminiszterek áttekintik az idén áprilisban Bukarestben tartott NATO-csúcson nyitva hagyott kérdést is, amely úgy hangzik, hogy meghívják-e Ukrajnát és Grúziát a NATO-tagságra való felkészülési szakaszt jelentő „tagsági cselekvési tervbe” (MAP). A válasz – vélekednek Brüsszelben a téma ismerői – nemleges lesz.

Az amerikaiak ugyan szerették volna kieszközölni a meghívást, de több európai tagország – élükön a németekkel – felhívja a figyelmet arra, hogy e két ország NATO-perspektíváit korántsem csak Moszkva nézi rossz szemmel. Jelentős akadályozó tényező az is, hogy a teljes belpolitikai káoszba süllyedt Ukrajnában a lakosságnak csak kisebb hányada támogatná a NATO-csatlakozást, Grúzia pedig – az oroszokkal vívott augusztusi háború nyomán – súlyos kételyeket ébresztett a NATO-stratégákban a NATO-tagságra való érettségét illetően, tekintettel arra is, hogy az észak-atlanti szervezet a „mindenki egyért, egy mindenkiért” kollektív védelmi elvére épül.

Azt már Washington is belátta, hogy a MAP-meghívásnak nincs esélye, de úgy hírlik, hogy a NATO-külügyminiszterek tanácskozásáról kiadandó közlemény szövegezési szakaszában az amerikaiak arra tesznek kísérletet, hogy valamiképpen NATO-tagsági kilátásokra történő utalást fogadtassanak el. Az ukrán és grúz csatlakozást időszerűnek egyelőre nem tekintő európaiak rugalmasságát azonban csökkenti az a körülmény, hogy a jelenlegi amerikai republikánus kormányzat már csak másfél hónapig marad hivatalban.