Bő két évvel ezelőtt, a NATO bukaresti csúcsértekezletén kézzelfogható közelségbe került Európa legfurcsább és legfölöslegesebb konfliktusának a megoldása: Athén és Szkopje vitája a legdélibb fekvésű jugoszláv utódállam hivatalos nevéről. Ám a felek azóta sem kerültek közelebb a viszály elsimításához.
Két évvel ezelőtt Bukarestben kompromisszumos javaslat feküdt az asztalon. A hírek szerint Nikola Gruevszki macedón kormányfő hosszas habozás után végül elfogadta a javaslatot, amelyet kész volt népszavazásra bocsátani hazájában. Eszerint az ország neve "Macedón Köztársaság (Szkopje)" lett volna. Csakhogy Athén az utolsó pillanatban elutasította ezt a változatot, és így minden maradt a régiben. Macedónia nem nyert felvételt a NATO-ba, és az EU-hoz való közeledése is megrekedt. A frontok megmerevedtek, kiút sehol sem látszik - írta elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A bukaresti fiaskó óta Macedónia kormánya még a korábbinál is óvatosabb - és talán bizalmatlanabb is. Szkopjéban attól tartanak, hogy ha országuk valóban megváltoztatná a nevét, akkor Athén alkalmasint áldását adná ugyan az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére, ám idővel újabb és újabb követelésekkel kapcsolná össze (és bénítaná meg) az egyes tárgyalási fejezetek megnyitását. Gruevszki arra gyanakszik, hogy Görögország azt fogja követelni, hogy a macedónok a nemzetük és nyelvük megnevezését is adaptálják a korábban görög nyomás hatására elfogadott államnévhez. Ehhez hasonló követelések csakugyan szerepelnek abban a nem hivatalos dokumentumban, amely a névtárgyalásra vonatkozó maximális görög igényeket tartalmazza. Az irat eljutott a sajtóhoz - és Athén nem cáfolta azt.
A javaslat, hogy a macedónok ne csak országukat, de saját magukat is "nevezzék át", ugyanakkor nemcsak hajmeresztő, de egyben politikailag is megvalósíthatatlan volna. Az államot ugyan kényszerűségből át lehetne keresztelni Felső-, Észak- vagy Hegyi Macedóniára - ám annak szláv lakosai ettől még nem neveznék magukat felső-, észak- vagy hegyi macedónoknak. Elvégre a történelmi Macedónia görög részének fővárosa, Szaloniki lakosait sem kötelezik arra, hogy alsó- vagy völgyi görögöknek nevezzék magukat - mutatnak rá Szkopjéban.
Kívülállók számára az abszurd birkózás mulatságosnak vagy kínosnak tűnik, ám a régió számára valamikor elérkezhet az a pont, amikor már nem kevesebb lesz a tét, mint a Koszovó, Albánia, Szerbia és Bulgária között fekvő térség stabilitása. Macedónia jelentős albán kisebbsége (a lakosság 25-30 százaléka) ugyanis nem fogja a végtelenségig tűrni, hogy európai perspektíváját egy olyan konfliktus torpedózza meg, amelyhez neki semmi köze. A macedóniai albánoknak mindegy, milyen nevet visel az az állam, amelyben élnek. Csöppet sem lesz viszont mindegy nekik az, ha majd egy napon Koszovó, Albánia és Szerbia megelőzi Macedóniát az Európába vezető úton.
A potenciális veszélyeket rejtő zsákutcából kiutat jelenthet egy javaslat, amelyet nemrég terjesztett elő az európai stabilitási kezdeményezés. Utóbbi egy Törökországra és a Balkánra szakosodott agytröszt, amelynek székhelye Isztambulban van. Elemzésében utal arra, hogy a csaknem két évtizede fennálló konfliktus megoldásának legfőbb akadálya a felek közötti kölcsönös bizalmatlanság. "Görögország tudja, hogy az egyetlen eszköz, amellyel valaha is rábírhatja Macedóniát alkotmányos nevének megváltoztatására, saját EU-tagságának kihasználása és Macedónia uniós csatlakozásának meggátolása" - áll a dokumentumban.
Ezzel szemben Szkopje azzal érvel, hogy az államnév megváltoztatása "gátszakadással" érhet föl, amelynek nyomán Athén újabb és újabb, egyre megalázóbb követelésekkel állhat elő. "Egyetlen görög kormány sem szavatolhatja Szkopjénak, hogy egy általa ma tett engedményt - az ajtó kinyitására, sőt talán az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdésére - az utána következő kormány is tiszteletben fog tartani."
Az isztambuli elemzők ezért azt javasolják, hogy a diplomáciai megoldást lássák el mindkét félre vonatkozó szerződéses "biztonsági zárral". Ennek értelmében Macedónia csakugyan megváltoztatná alkotmányos nevét, felvéve az Athén által javasolt megnevezések egyikét. Egyúttal azonban a macedón alkotmányt kiegészítenék egy olyan passzussal, amelynek értelmében az új név csak az ország uniós csatlakozásának a napján lépne hatályba. Macedónia egykori jugoszláv köztársaságból (FYROM) tehát átmeneti időre Új-Macedónia Köztársaság lenne - vagy valami hasonló, amiben a felek megállapodnak. Görögország megnyugtatása végett az elképzelés kiötlői azt javasolják, hogy az új államnév felvételére szóló kötelezettségvállalás kerüljön bele a Macedónia EU-csatlakozását megpecsételő szerződésbe.
A javaslatnak azonban van egy bökkenője: az, hogy ésszerű. Az Athén által irracionális hévvel szított konfliktus láttán valóban fennáll a veszélye az elutasításnak. A legtöbb uniós tagállamban az EU bővítésével szemben táplált ellenérzések fényében amúgy is fölmerül a gyanú, hogy némely fővárosban még örülnek is a görög-macedón névvitának. Amíg Athén és Szkopje egymással marakodik, addig könnyen távol lehet tartani a macedónokat az uniótól. Még csak meg sem kell nyíltan mondani nekik, hogy Brüsszelt ma egészen más gondok foglalkoztatják, mint Macedónia felvétele.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
