Kerek 40 éve, 1972. szeptember 5-én zajlott az olimpiák történetének legsúlyosabb incidense. A Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet tagjai szeptember 4-én éjjel behatoltak az olimpiai faluba, és túszul ejtették az izraeli olimpiai csapat egy részét, sportolókat, edzőket, bírókat. A fegyveresek fogságába csupa súlyemelő került: a nagydarab, hatnapos háborút is megjárt férfiak ellenállásának köszönhetően több izraeli sportolónak volt ideje elmenekülni, és több támadó is megsebesült. Ketten viszont már a túszdráma elején az életükkel fizettek az ellenállásért.

A foglyul ejtett maradék kilenc ember és őrzőik drámája a következő napon, szeptember 5-én, televíziók élő adásában játszódott le. A terroristák az Izrael által fogva tartott többszáz társuk elengedését követelték, és szabad elvonulást, de nem kértek semmi másból, így a nyugatnémet hatóságok által felajánlott pénzből sem.

A káosz akkor szabadult el, mikor 5-én este a túszszedőket és a foglyokat két helikopterrel a fürstenfeldbrucki repülőtérre szállították, azzal az ígérettel, hogy onnan egy utasszállító elviszi őket az általuk megadott helyre. A német rendőrség itt rajtaütött a csoporton. Az akció éjfél után nem sokkal ért véget. Addigra az összes túsz, öt terrorista és egy német rendőr is halott volt, három túszejtőt pedig elfogtak.

Bukás a köbön

A müncheni túszdráma nem csak az olimpiák, hanem a rendvédelem történetében is mélypont. A németek megtagadták izraeli különleges egységek Münchenbe engedését, azonban az ő szereplésük katasztrofálisra sikerült. A túszok elfogása után fegyveres egységeik hatoltak be az olimpiai faluba, de a tévék által közvetített élő adásból a túszejtők pontosan látták, hol helyezkednek el a mackónadrágba bújt rendőrök, akik a fenyegetés hatására kénytelenek voltak visszavonulni.

A képre kattintva tekintse meg a müncheni olimpiáról és a terrorakcióról szóló Nagyítás-galériánkat.

David Mark Berger, Ze'ev Friedman, Joszef Gottfreund, Eliezer Halfin, Joszef Romano, André Spitzer, Amitsur Schapira, Kahat Schor, Mark Slavin, Jaakov Springer és Móse Weinberg, az izraeli csapat 11 meggyilkolt tagja - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

Reuters / HO

A fürstenfeldbrucki repülőtérre tervezett rajtaütés minden elemében csőd volt. Az akció kitervelői azt hitték, hogy kevesebb túszejtő van, ehhez mérten alátervezték a rajtaütésben résztvevők létszámát. Az utasszállítóban elrejtett rendőrök az akció megkezdése előtt visszavonultak, így összesen öt rosszul felszerelt, rádió nélküli mesterlövész maradt az akció lebonyolítására.

A terroristák az üres repülőt látva rájöttek, hogy csapdába kerültek. Ezután hosszan tartó lövöldözés kezdődött, melyben a rosszul elhelyezett német rendőrök két saját társukat is súlyosan megsebesítették. A repülőtérhez rendelt erősítés elakadt a forgalomban. A terroristák, látva a várható bukást, lemészárolták a foglyaikat, akik mivel meg voltak kötözve, hiába próbáltak a káoszban elszaladni.

Az olimpiai játékokat végül megtartották, tiltakozásul, vagy kegyeletből számos sportoló hazament. A három elfogott túszejtőt a németek szabadon engedték októberben, miután kiszabadításukat követelő gépeltérítők elraboltak egy Lufthansa-gépet.

Amit a világ megtanult

A német kormány számára az egyik legfontosabb tanulság saját felkészületlensége volt. Ezután alakult meg a világ leghíresebb terrorelhárító egységei közt számon tartott GSG-9, amelyik már 5 év múlva kiköszörülhette a csorbát. 77 októberében palesztin terroristák elraboltak és Mogadishuba kényszerítettek egy Lufthansa-gépet, melynek személyzetét és utasait sértetlenül szabadították ki a Szomáliába küldött német kommandósok.

Melegítőbe öltözött német rendőrök az olimpiai faluban. A túszdráma ac rendvédelem totális csődje volt - kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!

AP

A müncheni eset nem csak a német kormányt döbbentette rá a terrorizmus új kihívásaira. Más európai országok, és a hadiipar is ezután kezdett felkészülni a hasonló esetek elleni hatékony védekezésre. Ma már a rendőri és katonai erők között mindenütt találhatóak ilyen műveletekre kiképzett és felkészített egységek. Ettől függetlenül Anders Breivik tavaly nyári egyszemélyes terrortámadásakor a norvég rendőrség a münchenihez hasonló súlyos bakik sorozatát produkálta.

Csak a harc egy fejezete

A müncheni terrorakció a helyszín és az áldozatok szempontjából is példátlanul brutális. Azonban csak egy újabb fejezet volt az Izrael és ellenfelei között folyó háborúskodásban, melyet válaszcsapások, és azokra reakcióként újabb válaszcsapások követtek. Az izraeli titkosszolgálat Isten bosszúja néven titkos hadműveletet indított a müncheni terrorakcióban résztvevők elfogására. Húsz év alatt számos, a támadáshoz köthető embert tettek el láb alól. A terrortámadás három életben maradt résztvevője közül kettőt valószínűleg szintén utolért Isten haragja.

A gyilkosságok mellett katonai akciókra is sor került. Izrael a palesztin felszabadítási szervezet bázisait bombázta, 73 áprilisában pedig izraeli különleges egységek Libanonban rohantak le PFSZ-célpontokat. Az egyik kommandót a jelenlegi izraeli védelmi miniszter, Ehud Barak vezette, nőnek álcázva. A támadások számos civil életébe kerültek, a „lillehammeri affér” néven elhíresült akcióban pedig tévedésből egy ártatlan embert ölt meg a Norvégiába küldött Moszad-kommandó.

A közel-keleti politikát meghatározó szereplők közül valószínűleg nem csak Ehud Baraknak volt köze Münchenhez és az azt követő eseményekhez. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet korábbi vezetője állítólag személyesen irányította a több akciót is végrehajtó Fekete Szeptembert, és ilyen minőségében személyesen búcsúztatta el a Münchenbe induló terroristákat. Arafat mellett Mahmoud Abbasz, a Palesztin Hatóság jelenlegi elnöke is részese lehetett a müncheni drámának. Mohammed "Abu" Daoud palesztin politikus, a támadás kitervelője szerint Abbasz biztosította a pénzt az akcióhoz, habár azt nem tudta, hogy pontosan mire adja a pénzt.

„Elleneznék minden münchenihez hasonló újabb akciót” - mondta a később békepártivá avanzsáló Daoud abban a 2002-es interjúban, melyben Abbaszról is beszélt. Szerinte a túszejtés ötszáz millió emberhez vitte el a palesztin probléma hírét, akik előtte sosem foglalkoztak az izraeli kézben lévő palesztin foglyokkal. Viszont ma már egy ilyesmi akció csak rombolni tudná a palesztinok imázsát.