Lézeres letapogatással a megalitikus építményegyüttes eddigi legpontosabb digitális modelljét készítették el: a kövek felszínén lévő szabálytalanságokat, képződményeket 0,5 milliméteres pontossággal térképezték fel. Ezt megelőzően 1993-ban végeztek hasonló felmérést, de a fényképfelvételek pontossága nem haladta meg a 2 centimétert.

A vizsgálat eredménye szerint a kőtömböket úgy helyezték el, hogy a legszebb látványt az építmény az év leghosszabb napjának hajnalán és az év legrövidebb napján napnyugtakor "nyújtsa".

A háromdimenziós szkennelés azt is kimutatta, hogy északkelet felé a köveket sokkal gondosabban munkálták meg, mint a többit, és ebből a látószögből sokkal hatásosabb volt a látvány. A látogatók ugyanis a felvonulási úton, északkelet felől érkeztek, így a "kiglancolt" kőtömböket pillantották meg elsőként. Különösen szép látványban volt részük az érdeklődőknek alkonyatkor téli napforduló idején.

A szkennelés során 71 új fejszefokábrát fedeztek fel, amelyeket a kőtömbökre véstek, ezzel megduplázódott a brit szigeteken ismert hasonló őskori "graffitik" száma. A legújabb vizsgálatok szerint a fejszefokábrákat a korai bronzkorban készítették, körülbelül ezer évvel a stonehenge-i munkálatok megkezdése után.

Az English Heritage szakemberei számba vették a György- és Viktória-korabeli károkozást és graffitiket is. A 18. században például a látogatók vésőt bérelhettek, hogy saját kezűleg hasíthassanak le egy kis "szuvenírt" emlékbe.

A hatalmas kőtömböket körülbelül 400 kilométeres távolságból szállították a helyszínre Kr.e. 2100 táján, és a régészek a mai napig nem tudták megfejteni, hogy miként tudták az "alkotóelemeket", amelyek közül a legsúlyosabb 45 tonnát nyom, vízszintesen felállítani és ilyen pontosan elrendezni.