A hannoveri Max Planck gravitációs-fizikai kutatóintézet tudósai Holger Pletsch irányításával a Fermi gammasugár űrteleszkóp adatait elemezték, amelyeket 2008-as felbocsátása óta gyűjtött össze az amerikai csillagászati műhold. Így fedezték fel a Kentaur (Centaurus) csillagképben lévő gammasugárforrást - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.

A pulzár gyorsan forgó neutroncsillag, amely erős mágneses térrel rendelkezik. Főleg szupernóva-robbanások után jön létre, de olyan fehér törpe csillagokból is kialakulhat, amelyek elég sok anyagot gyűjtenek össze környezetükből, hogy bekövetkezzen a gravitációs összeomlás. A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok.

A PSR J1311-3430 katalógusjelű pulzár egy ultrasűrű csillag, amely másodpercenként 390 fordulatot tesz és 93 percenként kerüli meg társát. A német kutatók mérései szerint a rendszer másik tagjának átmérője mindössze 88 ezer kilométer, vagyis kisebb, mint a Jupiter. A fura objektum ugyanakkor minimum nyolcszor masszívabb, mint Naprendszerünk óriásbolygója, ily módon a csillagtárs hihetetlenül sűrű, harmincszor tömörebb a Napnál. 

A két objektumot mindössze 520 ezer kilométer választja el egymástól, ez a Föld és a Hold közötti távolság 1,4-szerese. Ily módon a két égitest az egymáshoz legkisebb távolságra lévő ismert bináris rendszert alkotja. A PSR J1311-3430 által kibocsátott intenzív sugárzás párologtatja közeli társának külső rétegeit, ez előbb vagy utóbb a kisebb csillag végzetét jelenti. Ily módon egy "fekete özvegy" pulzárról van szó, amely, mint bizonyos pókfajta nőstényei, megöli társát.