Az új szerződés az 1929-ben kötött egyezményt váltja fel, amely a víz nagyobb részét Egyiptomnak tartja fenn, de az aláírók már elavultnak tartják. Etiópia az új megállapodás alapján duzzasztógátat épít a Kék-Níluson, miközben Kairóban attól tartanak, hogy emiatt csökken majd a hozzájuk jutó víz mennyisége.

A szudáni határtól 40 kilométerre épülő, nagyjából 21 százalékos készültségi szinten lévő gát elvben nem csökkenti jelentős mértékben a vízhozamot, de a tározó feltöltése közben kevesebb víz jut el Egyiptomig, és a kialakuló tó párolgása is csökkenti hosszú távon a vízmennyiséget a folyó alsóbb szakaszán.

A tíz év alatt kidolgozott szerződéshez való csatlakozási szándékát Kongó és Dél-Szudán is jelezte. Szudán nem ellenzi a gát felépítését, mert egy szakértői testület arra a megállapításra jutott, hogy a duzzasztás nem csökkenti nagy mértékben a vízhozamot.

Mohamed Kamel Amr külügyminiszter a tervek szerint vasárnap Addisz-Abebába utazik, hogy tárgyaljon a duzzasztógát ügyéről. Az etiópiai külügyminisztérium szóvivője ugyanakkor jelezte: a tárgyalásokat az "etiópiai érdekek szem előtt tartásával" folytatják majd, szóba se jöhet az építés felfüggesztése.

A két ország közötti légkör azonban túlságosan feszült ahhoz, hogy higgadtan egyezkedhessenek. Egyiptom korábban már értésre adta, hogy vízkészletének megőrzése érdekében szükség esetén akár katonai lépéseket is kész tenni. Mohamed Murszi egyiptomi államfőt országa egyes politikusai, katonai vezetői szabotázsakcióra buzdították, amelyek szerintük eltéríthetik a szomszédos államot a szándékától.

Hétfőn Murszi elnök és Hisam Mohamed Kandil miniszterelnök csak annyit mondott, hogy Egyiptom kész többféle megoldást is fontolóra venni a Nílus vizének védelmében. A miniszterelnök jelezte: a Nílus vize nekik első számú nemzetbiztonsági kérdés, Egyiptom fenntartja magának a jogot, hogy különféle technikai, diplomáciai és jogi lépéseket vegyen fontolóra a gátépítés ellen. Részleteket azonban nem mondott.