Visszautasította Mohamed Murszi egyiptomi elnök a hadsereg ultimátumát, amelyet ma öt órai határidővel intézett a kormány felé Abdel Fattah al-Sziszi tábornok, a hadsereg főparancsnoka. A tábornok a kormány és a Murszi lemondását követelő ellenzék megegyezésére adott 48 órás ultimátumot, aminek a lejártával megkezdenék a hadsereg "a jövőre vonatkozó saját menetrendjének megvalósítását". Eközben a tüntető civilek azzal fenyegetőznek, hogy országszerte polgári engedetlenségbe kezdenek, ha ma öt órakor még mindig Murszi lesz Egyiptom elnöke. A hadsereg vasárnapi bejelentését a tüntetők úgy értelmezték, hogy Murszi gyakorlatilag megbukott, kedd hajnalban azonban az elnök hivatalosan is visszautasította a tábornokok követeléseit, mondván, „a megoldásnak az alkotmány keretein belül kell lennie. A katonai puccsok korszaka lejárt."

Mubarak embereit vádolja Murszi

Az Arab Tavasz és Hoszni Mubárak diktátor bukása utáni első szabad választásokon megválasztott Mohamed Murszi, az Iszlám Testvériség vezetője győzelme után pár év alatt Egyiptom szinte teljesen kormányozhatatlanná vált, a múlt héten hat miniszter is lemondott, ez váltotta ki a hadsereg ultimátumát. Az Al Jazeera értesülése szerint ma kora délután további hét miniszter nem jelent meg a kabinetülésen, akik közül páran hivatalosan is bejelentették a lemondásukat. A napok óta milliós tüntetéseket szervező ellenzéki Tamarod („Lázadó”) mozgalom biztos Murszi bukásában, kérdéses azonban, milyen rendszer következhet a sokak által már „második Arab Tavaszként” emlegetett átalakulás után.

MTI / EPA

„Ilyen mérges légkörben hogy tudna akár a legjobb vezető bármit elérni? Egyetlen év alatt legalább 4900 sztrájkot, és 22 milliós nagyságrendű tüntetést szerveztek. A leváltott rezsim egykori kegyeltjei összeesküdtek az állam megdöntésére” – magyarázta a helyzetet Murszi, aki szerint a tiltakozásokkal a 2011-ben megbuktatott, jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését töltő Hoszni Mubárak emberei próbálnak visszatérni a hatalomba.

Valójában a tüntetők hasonló problémák miatt mentek az utcára, mint amilyenek 2011-ben is robbanáshoz vezettek: megválasztása óta a kormány nem tudott mit kezdeni az olyan súlyos problémákkal, mint a (főként a fiatalokat sújtó) munkanélküliség, az infláció vagy a rossz közbiztonság. „Murszi ugyanolyan, mint Hoszni Mubarak. A nyomdokaiban jár” – fogalmazott az Al-Ahram hírportálnak nyilatkozó egyik tüntető. Egy másik tiltakozó szerint Murszi „ahelyett, hogy választ adna az emberek életét megkeserítő problémákra, arról beszél, hogy Egyiptom halad előre, és jobban teljesít”, ezzel megszegte a „szerződést”, amit a megválasztásakor kötött a néppel, ezért a tüntetők a lemondását, ügyvivő kormány kijelölését és előrehozott választások kiírását követelik.

Milliók írták alá Murszi lemondását

A hadsereg ultimátumát közvetlenül hat kormánytag, Hisam Zázu turisztikai, Atef Helmi távközlési, Hatem Bagato közjogi, Abdel Kawi Kalifa vízügyi és Kaled Abdel-Ál környezetvédelmi miniszter lemondása váltotta ki, amely a hadsereg szerint a nemzetbiztonságára veszélyes helyzetet teremtett, amit csak a tüntetők követelésének teljesítése oldhat fel. A kormányzat és a hadsereg mellett a média is kezd kicsúszni Murszi irányítása alól, pedig az utóbbi évben a kormány több kísérletet is tett a média korlátozására, ilyen volt Basszem Jusszef ellenzéki újságíró letartóztatása, akit egy Murszit kritizáló mondata miatt tartóztattak le. A csatát azonban elveszteni látszik a kormány, az elnököt ma szabadon kritizálják különféle lapokban és tévéműsorokban.

Az elmúlt hetekben milliós tüntetéseket tartó Tamarod mozgalom csupán pár hónapja létezik, mégis rövidesen az egyiptomi közélet egyik legmeghatározóbb szereplőjévé vált. A mozgalom április 28-án egy aláírásgyűjtéssel indult, kiáltványukban Murszi lemondását és az előrehozott választások kiírását követelték. A csoport tagjai szerint június végére 22 millió aláírást gyűjtöttek össze a 70 milliós ország területén, igaz, Murszi támogatói megkérdőjelezték az aláírásgyűjtés hitelességét. "Hogy bizhatnánk ebben a petícióban?"– kérdezte az Associated Press-től Ahmed Szeif Iszlam Hasszan al-Banna, a jelenlegi kormány mögött álló Iszlám Testvériség tagja. "Ki tudja garantálni, hogy az aláírók nem kaptak pénzt az aláírásukért?”

Visszatér a nasszerizmus?

Az alulról szerveződő, vezetők és konkrétan megfogalmazott követelések nélküli mozgalomhoz azóta csatlakoztak a legnagyobb ellenzéki pártok, köztük a Nemzeti Megmentési Front és a liberális Kefaja-csoport. A kezdeményezéshez radikálisabb csoportok is csatlakoztak, mint a baloldali, anarchista elemeket is magába foglaló Április Hatodika Ifjúsági Mozgalom, de a politikai paletta másik széle is képviseltette magát a csoport tüntetésein Nabil Naem, az Egyiptomi Iszlám Dzsihád egyik volt vezetőjének személyében. Az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség szerint a hétvégén, országszerte mintegy 17 millióan követelték Murszi lemondását, csak Kairóban több mint 4 millióan tüntettek. Bár sokan túlzónak tartják ezeket a becsléseket, óvatosabb becslések szerint is milliós nagyságrendben vettek részt a csoport tüntetésein.

AFP / Louai Beshara

A sokféle résztvevő miatt nehéz megállapítani, milyen jelleget öltenek a „lázadók” megmozdulásai. Nyugati elemzők szerint az átlagos tüntető – hasonlóan az isztanbuli Gezi parki tüntetőkhöz – fiatal, hiszen őket érinti a leginkább a munkanélküliség, emellett inkább szekuláris és az átlagnál képzettebb. A tüntetéseken gyakran előkerülő elem, hogy Murszi és az Iszlám Testvériség a radikális iszlamizmus és a saria-törvénykezés felé vezeti az országot. Bár a tüntetéseket támogató ellenzéki pártok szabad választásokat és demokratikus reformokat hirdetnek, egyesek szerint a tüntetések valódi kimenetele valamiféle pánarab, szekuláris diktatúra lehet. „Az iszlamizmus elleni kirohanások helyett a Tahir-téren hallható, az ottani zászlókon, transzparenseken olvasható jelszavak a pánarab nacionalizmus, szocializmus és xenofóbia szlogenjeit visszhangozták, amelyekkel a karizmatikus Gemal Abdel Nasszer is megrengette az arab világot egy évszázaddal ezelőtt. A Muszlim Testvériség (…) egy új arab nacionalista felkeléssel, a nasszerista éra visszatérésével nézhet szembe” – fogalmazott a Debka.com elemzője.

Tahir tér visszatér

A helyzet sokak szerint kísértetiesen hasonlít a 2011-es Arab Tavaszt elindító eseményekre: akkor szintén utcai harcokba torkolló tömegtüntetésekkel kezdődött a kormány megbuktatása, amely miniszterek „dezertálásával” folytatódott, végül a hadsereg beavatkozásával vált teljessé. A hétvégén a Murszi lemondását követelő tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel, a harcokban az egészségügyi miniszter szerint 16-an meghaltak és közel 800-an sérültek meg, ezt követte a miniszterek lemondása és a hadsereg ultimátuma. A párhuzamot a tiltakozók is felismerték, a 2011-es eseményekhez hasonlóan most is a kairói Tahir teret választották a mozgalom egyik központjának, ahol most is felállították sátraikat, és a rendőrség utasítása ellenére napokig a téren maradtak. Újdonság viszont, hogy idén a kormány is az utcára hívta a híveit, akik az ellenzéki Tamarod mintájára meghirdették a Tagarrod (pártatlanság) nevű mozgalmat. Murszi támogatói szerint a mozgalom júniusban 11 millió aláírást gyűjtött össze az elnök támogatására.

Bár a hadsereg elvileg mind a kormányt, mind a tüntetőket együttműködésre szólította fel, az ellenzék egyértelműen egy mellettük való állásfoglalásként értelmezte a hadsereg ultimátumát. Maga a hadsereg is tett gesztusokat a tüntetők felé, pár órával az ultimátum bejelentése után hatalmas egyiptomi zászlókat hordozó katonai helikopterek repültek el a Tahir tér felett, mire a tüntetők azt skandálták: „A hadsereg a néppel van!” Egy esetleges hatalomváltás során döntő lehet a hadsereg és az egyre radikálisabb tüntetők viszonya, hiszen a „lázadók” már nemcsak a békés ellenállást alkalmazzák, a hétvégén több helyen is megtámadták és felgyújtották a Muszlim Testvériség irodáit. Válaszul a Testvériség szintén fegyverkezni kezdett, a hétvégén a párt szóvivője fegyveres „önvédelmi egységek” felállítását jelentette be, akik megvédenék a párt tagjait a „lázadó egységek” ellen.