A Tejútrendszer közepén található Sgr A* (Sagittarius A*) néven ismert fekete lyuk körülbelül négymillió naptömegű, és 27 ezer fényévre található a Földet is magában foglaló Naprendszertől. Vele szemben található a gázfelhő, amelynek a tömege a Föld tömegének többszöröse.

A VLT 2011-ben fedezte fel a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyuk felé közeledő gázfelhőt. "A felhő elején található gáz jelenleg több mint 160 milliárd kilométer hosszan nyúlik el pályájának a fekete lyukhoz legközelebb eső pontjánál mindkét oldalon. A legközelebbi pont pedig valamivel kevesebb mint 25 milliárd kilométerre van a fekete lyuktól, úgyhogy a felhő éppen csak elkerüli, hogy belezuhanjon" – magyarázta Stefan Gillessen, a Max Planck Társaság földönkívüli fizikával foglalkozó intézetének munkatársa, a megfigyelőcsoport vezetője.

"Akárcsak egy tudományos-fantasztikus filmben szereplő balszerencsés csillagász, mi is spagettihez hasonlító formájúnak látjuk az elnyúlt felhőt. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg nincs benne egyetlen csillag sem" – mondta Stefan Gillessen.

"A legizgalmasabb jelenleg számunkra a felhő első részének a megfigyelése, amely óránként több mint 10 millió kilométeres sebességgel közeledik felénk" – mondta Reinhard Genzel, a csapat másik asztrofizikusa.

A gáz eredete továbbra sem ismert, de a legújabb megfigyeléseknek köszönhetően egyre kevesebb lehetséges verzió van. "Jelenleg úgy véljük, hogy a gáz minden bizonnyal a fekete lyuk körüli pályán mozgó csillagokból származik" – mondta Stefan Gillesen. 

A Földtől 27 ezer fényévre fekvő (1 fényév 9460 milliárd kilométer), a Tejútrendszer központjában lévő szupermasszív fekete lyuk az eddig ismert legközelebb található ilyen monstrum; az ESO tíz legjelentősebb felfedezése között az első helyen szerepel.

A folyamat megfigyelésével a szakemberek fontos ismereteket gyűjthetnek arról, miként is növekednek a fekete lyukak. Jóllehet a szóban forgó égitestek láthatatlanok - hiszen gravitációs erejük olyan erős, hogy még a fény sem szökhet ki belőlük -, a csillagászok képesek nyomon követni, hogy mi történik, amikor anyagot habzsolnak be. 

A csillagászok a kutatási eredményeket az Astrophysical Journal című szakfolyóiratban ismertették.