"A mi pápánk", azaz Szent II. János Pál jegyében telt a vasárnap Lengyelországban. Szinte minden nagyvárosban volt valamilyen szabadtéri rendezvény, minden közintézményen és sok magánépületen is megjelentek a pápaságot szimbolizáló fehér-kék és fehér-sárga szászlók, az ablakokban az idős II. János Pált ábrázoló kisebb-nagyobb színes poszterek.

Krakkóban, ahol II. János Pál pápasága előtti életének számos helyszíne számíthat mostantól a zarándokok érdeklődésére (és pénztárcájára), az Isteni Irgalmasság Bazilikája, és az azt körülvevő hatalmas park volt a városlakóknak és az ide látogató zarándokoknak rendezett szabadtéri rendezvénysorozat helyszíne.

Neuberger Eszter

A Szent Fausztina kultuszához kötődő helyszínen egy impozáns, modern templom áll, amelyet 2002-ben maga II. János Pál szentelt fel. A tőle balra elterülő lankás rét túloldalán épült fel, és nyílt meg ma a zarándokok előtt a II. János Pál központ, benne az új II. János Pál kápolnával és a II. János Pál múzeummal. Előbbiben a cikk szerzője is körülnézett, és aljától a tetejéig mozaikkockákkal borított, a ráeső fénysugaraktól csillogó falakat és tágas nyolcszög alapú belső teret, a szentély alatti altemplomban pedig a frissen szentté avatott II. János Pál pár csepp vérét tartalmazó ereklyetartót látott.

A domb tetejére felkaptatók öles betűkkel olvashatják: II. János Pál Centrum - "Ne féljetek!" ("Nie lękajcie się!). Az idézet II. János Páltól, első pápai beszédéből származik, a centrum építését pedig Stanisław Dziwisz, a pápa egykori személyi titkára kezdeményezte még 2006-ban. Az épületegyüttest a Krakkóban működő II. János Pál intézet üzemelteti - olvasható az egyik bemutató brosúrában.

Neuberger Eszter

"Egyszer láttam élőben a pápát, de csak arra emlékszem, hogy nagy volt a tömeg és szakadt az eső" - meséli az egyetlen személyes II. János Pál-élményét egy fiatal krakkói egyetemista, aki barátnőjével egy távolabb eső dombról figyelte a Bazilikában zajló, több kivetítőn is közvetített eseményeket. Ewelina azt is elmesélte, hogy II. János Pálról minden lengyel iskolában tanulnak a gyerekek, ahogy vele is körülbelül 10 évesen rajzoltatták az első pápaportréját. "Azonban csak később, már a halála után értettem meg, hogy mekkora szó is az, hogy egy ilyen ember életének lehettem a szemtanúja" - tette hozzá.

Wojtyla mint érsek misét celebrál 1978-ban

AFP

"Úgy éreztem, hogy itt kell lennem, nem mindenkinek adódik meg az életében, hogy tanúja lehet ilyennek." - mondta egy kisgyerekes családapa, Maciej, aki az egyik legfontosabb lengyelországi katolikus zarándokhelyről, Częstochowából jött Krakkóba. Amikor rákérdeztünk, hogy miért egy olyan helyen telepedett le, ahonnan már hallani vagy látni sem lehetett semmit, azt válaszolta: "nem az eseményeket figyelni jöttem, hanem istennel találkozni, csak épp vannak itt mások is."

A nap hangulatát jól átadja, hogy a cikk szerzőjének a helyszínről hazafelé utazva a villamoson egy láthatóan egymás számára ismeretlen idős néni és egy fiatal raszta srác beszélgetése ütötte meg a fülét:

- Voltál ma a Bazilikánál?

- Hát, volt miért hálát adni...nem?

A 10 órától 12 óráig tartó vatikáni szentté avatási szertartás alatt állítólag moccanni sem lehetett a tömegtől, odaérkezésekor épp ennek a végét kapta el a szerző. Kis népességfogyás után azonban hamarosan újra megtelt a terület. Sokan egész napra kitelepültek nyugszékekkel, sámlikkal, sok-sok II. János Pált ábrázoló zászlóval, transzparenssel, "szentatyás" pólóban. Voltak apácák, csuhások, civilek, idősek, fiatalok, családok, öregfiúk, öreglányok.

 A rendezvény területére nem mehettek be, de a Bazilikához vezető út mentén végig kitelepültek a nálunk búcsúkról vagy pártnagygyűlésekről ismert árusok. Ha nem láttunk volna még cukorkát, mézeskalácsot, csipogós-mászós plüsskutyát, vattacukrot és csőrikés lufit áruló sátor mellett gagyi II. János Pál portrékat kínáló bódékat, akkor most bizonyára értetlenkedtünk volna.