1904 és 1908 között a németek csaknem megsemmisítettek két afrikai népcsoportot, amelyek a mai Namíbia területén éltek. A délnyugat-afrikai herero és a nama nép elleni 110 évvel ezelőtti genocídium beismerésére most áll készen a német állam.

A gesztusban szerepe van annak is, hogy a német parlament nemrég népirtásnak minősítette az Oszmán Birodalom örmények elleni bűneit, konkrétan másfél millió örmény meggyilkolását. A német állam ezzel saját felelősségét is elismerte, hiszen a Német Császárság a törökök szövetségeseként és tanácsadójaként tudott az atrocitásokról.

A herero és nama népek által lakott területet Bismarck idején gyarmatosította Németország, az így létrejött Német Délnyugat-Afrikai másfélszer nagyobb volt az anyaországnál, és a hírhedt náci Göring apja, Heinrich Göring irányította.

Az őshonos népek tagjait a betelepített németek alacsonyabb rendű fajként kezelték, lustának, vérszomjasnak, becstelennek bélyegezve őket.

Miközben földjeiket kicsalták tőlük, korbáccsal és gyilkosságokkal tartották őket sakkban, rabszolgaként dolgoztatták a gyerekeket is, megerőszakolták a nőket. A hererók 1904-ben felkelést szerveztek, a telepeseket elűzték, irodákat gyújtottak fel, megtámadták a vasutat. Mindezt a németek véresen megtorolták: állataikkal együtt a sivatagba hajtották a hererókat, így többségük szomjan halt. A túlélők ellen vadászatot hirdettek, azaz bárki megölhette őket. Csak töredékük élte túl a hadjáratot.

Atlanta Black Star

A namák a hererók esetéből tanulva gerillaharcot hirdettek, de 1908-ban kapitulálniuk kellett. A megmaradt "ellenségeket" koncentrációs táborokba zárták.

Arról, hogy mi maradt a németek által megtizedelt afrikai népekből, és hogyan jutott el a mai német állam a bocsánatkérésig, a HVG csütörtökön megjelent friss számában olvashat bővebben.