Keserves feladatra vállalkozott Ukrajna: egyszerre szeretne közeledni a fejlett Nyugathoz, átvenni és megjeleníteni az európai, euroatlanti értékeket, mint a sajtó- és szólásszabadság, illetve harcolni az orosz agresszió ellen. Nagyon komolyan felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e a kettő egyszerre. Mindenesetre az ambíciók nagyok, mint a Kijevben épülő megannyi felhőkarcoló.

Reformlendület és posztszovjet érzések

Több magyarországi médium munkatársait hívta meg Ukrajna egy egyhetes útra, hogy segítsen megismertetni Magyarországgal az ukrán álláspontot, elsősorban a sok vitát kiváltó oktatási törvény ügyében, de tágabb értelemben is. Ez a tágabb értelem azt a reformcsomagot és elképzelést fedi le, amelyet a "Méltóság forradalma", azaz a 2014-es kijevi, Majdan téren lezajlott forradalom után megválasztott Petro Porosenko elnök és kormányai igyekeznek megvalósítani: egy új Ukrajna felépítését.

Magyar újságírók az ukrán oktatási miniszter-helyettes tájékoztatóján

Apropó, Majdan. Miután a régi, kétforintos budapesti metrózást felidéző, 50 forintnyi hrivnya ellenében megvásárolt kis műanyag zsetonnal jogot szereztünk a metrózásra, és kiszálltunk a legendás főtéren, ugyanolyan tarka és ellentmondásos kép fogadott minket, mint az ukrán kormányzati kommunikációban. A monumentális oszlop mögötti üvegpláza olyan, mintha a Hősök terén lenne egy föld alatti Westend.

A politikusok részéről a forradalom, Juscsenko oroszbarát elnök elkergetése adja a hajtóerőt a reformokhoz. A társadalom már kevésbé lelkes: a 2014 óta eltelt időben nem haladtak olyan ütemben a reformok, ahogy az emberek várták. És persze ezek a reformok nem kellemesek: a deficit miatt meghozott nyugdíjreform vagy az energiaárak állami támogatásának csökkentése sokaknak rendkívül megnehezíti az életét.

A legtöbben a korrupcióellenes küzdelmet erősítenék, a sorrend a jogi-jogállami feltételek kivánásával folytatódik, aztán következik az egészségügy, a társadalombiztosítás és a honvédelem-hadseregreform. Rengeteg az ellenérdekelt is: a társadalom úgy látja: az oligarchák, a bürokraták és köztisztviselők egyaránt a legjobban gátolják a reformokat, sőt a társadalom 26 százaléka szerint az elnök maga is. Az elmúlt 20 évben elmaradt reformokat kellene most átvinni, hallhattuk többször is kormányzati tisztségviselőktől. A posztszovjet érzést csak erősítette, amikor az ukrán miniszteri kabinet gigantikus épületébe azért nem léphetett be az egyik férfi kollégánk, mert rövidnadrágot mert venni, márpedig a dresscode az dresscode. Mindez az euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettessel, Ivanna Klimpus-Cincadzével való találkozásunk előtt.

Háború nyelvi szinten is

És persze ott van a sokat vitatott oktatási törvény. Kijev modernizálni akarja a még mindig túl merev és szovjet típusú oktatási rendszert. A kormány 2017 szeptemberében elfogadott törvénye alapján az ukrán nyelv az oktatás elsődleges nyelve, ezért a kisebbségek csak az általános iskola negyedik osztályáig tanulhatnak az anyanyelvükön. Ez kiverte a biztosítékot az érintett kisebbségek anyaországaiban (Lengyelország, Románia, Magyarország, Bulgária). Ukrajna azt mondja, minden állampolgárának meg kell tanulnia ukránul, ez nekik is érdekük, az államnak is, és a magyar diákok 62 százaléka nem tud megfelelő mértékben ukránul érettségi előtt.

A Velencei Bizottság is bírálta a törvényt 2017 végén, mondván, a kisebbségi oktatásról szóló 7. cikkely joggal váltotta ki az országok tiltakozását, de a vita kirobbanása óta Kijev Magyarország kivételével mindenkivel megegyezett. Budapest azt szeretné, ha az ukrán kormány megállapodna a kisebbségekkel a törvényről, amíg ez nem történik meg, addig blokkoljuk Ukrajna részvételét a NATO miniszteri és csúcstalálkozóin. Kijev állítja, ő egyeztetne a magyar kisebbséggel, de annak reprezentánsai nem jönnek el a találkozókra, talán most június 5-én összejön valami.

Magyarország szerint a törvény sérti az ukrán-magyar alapszerződést, Ukrajna ezzel nem ért egyet. Az alapszerződésben ez olvasható: "A Felek egyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhoz szükséges lehetőségeket, hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak az oktatás minden szintjén."

Vasyl Bodnar, ukrán külügyminiszter-helyettes

Kaufmann Balázs

Az új tervek szerint, amelyek már tartalmazzák majd a Velencei Bizottság ajánlásait, a törvény csak később, 2020 helyett 2023-tól lépne hatályba, és fokozatosan emelné az ukránul oktatandó órák számát: ötödik osztályban még napi egy óra lenne ukránul a magyar iskolákban, ez emelkedne a tanított órák legalább 40 százalékára 9. osztályig, a nemzetiségi középfokú oktatásban pedig 80 százalékra emelkedne ez az arány. Valamint a magániskolákban nem lenne hatályos a törvény: igaz, magániskoláknak csak az számítana, ami semmilyen állami támogatást nem kap. (Egyébként korábban Szijjártó azt mondta, ezekkel a változtatásokkal már elfogadhatónak látják a törvényt, ha a kisebbségi szervezetekkel is megegyezésre jut Kijev.) A módosítások elfogadásának időpontját még nem lehet látni.

A tárgyalások megrekedtek, és nem segített az sem, hogy az ukrán és a magyar fél is bizalmatlan: mindkét fél megszegett ígéretekről, visszavont megállapodásokról beszél. Vasyl Bodnar külügyminiszter-helyettes pedig kifejezetten Oroszországot érzi a magyar hajthatatlanság hátterében.

Az oktatási törvény az orosz kisebbségi iskolák ellen is irányul. Bár a politikusok folyamatosan arról beszéltek, Ukrajna egységes, a háború egységesítette az országot, ennek az ellenkezőjét is hallottuk: a keleti országrészben változnia kellene a mentalitásnak, az ukránok fele nem tudja, hogy az oroszok kezdték az agressziót. Létezik egy olyan program, amely visszacsábítaná a szakadárokhoz csatlakozott ukránokat, Oroszország saját propagandáját terítő tévécsatornákkal bombázza az országot, főleg a keleti részeket, amelyre Kijev saját tévéadókkal válaszol, Bogdan pedig úgy fogalmazott, az orosz nyelv ma a háború nyelve.

Ukrajna tehát az oktatási rendszer modernizációja jegyében az orosz nyelv kiszorítását is megkezdené. Ezt pedig nem lehet összeegyeztetni az európai sztenderdekkel, erre is felhívja a figyelmet a Velencei Bizottság kritikája, amely nem érti, miért csak az EU-s hivatalos nyelvek kapják meg a könnyítéseket a törvény tervezett új változatában.

Ellentmondásos lett tehát a kép, ami a tisztázás szándékával tett látogatás során kialakult. Az azonban egyértelműnek tűnik, hogy a vita rendezése minden oldalról dialógust, kompromisszumkészséget igényel.

(A cikk létrejöttét az Ukrainian Prism által szervezett utazás tette lehetővé.)